Andreasnak, ahogy ő fogalmaz, már az öregapja, sőt, a dédapja is mezőgazdasággal foglalkozott. Gazdálkodtak, és a paraszti családi gazdaságban pedig helye volt a növénytermesztésnek és az állattenyésztésnek is. Édesapja, amikor annak rendje-módja szerint átvette az örökségét, egyre inkább azt érezte, hogy váltani, változtatni kellene: a hagyományos mezőgazdaságban nem látta a jövőt, a saját útját.

Mindebben tovább erősítette saját élménye is, hiszen a permetezést követően gyakran lett rosszul, idézi fel Andreas. Így érthető hát, hogy úgy gondolta: ami neki nem jó, az másnak sem lehet az. Így az ausztriai gazdaságot 1993-ban teljes egészében új alapokra helyezte, ez pedig az ökológiai gazdálkodás volt.

Magyarországi kezdetek

1995-ben a család Győrsövényházán vásárolt területet, azóta itt, 1200 hektáron foglalkoznak növénytermesztéssel. Kezdetben Angus, illetve magyartarka tartása is kiegészítette a portfoliót. 2004-ben a magyarországi telep egy újabbal, a Nyalkaival bővült, ahol 160 fejőstehén, Holstein-fríz is volt.

„Kezdetben a bio tej illetve a bio szarvasmarha hús előállítása is céljaink között szerepelt, de ezzel rövidesen felhagytunk.”

Mikor ennek az okairól kérdezem, Andreas a dotációt, illetve annak a hiányát nevezi meg a legfőbb oknak, de azt is hozzáteszi, hogy Ausztriában a szarvasmarha tartása magas színvonalon történik, a bio illetve a konvencionális módon előállított termékek ára között lényeges különbség nincs. A hús értékesítése pedig, mint az később a sertés esetében is, Ausztriában történik. Miután Andreas megvált a szarvasmarha-állománytól, ökogazdaságokból anyakocákat szerzett be, majd ezt követően szépen, lassan, fokozatosan építette fel az állományt.

2014-ben elkezdtük felszámolni a szarvasmarha-tartást mind a két telepen, és belekezdtünk a sertések beszerzésébe. Elkezdtük megvásárolni a megfelelő anyakockákat, most Nagy fehér x Lapály F1-gyel dolgozunk.”

Jelenleg az állomány 175 kocából áll, de a férőhelyek 250 kocára is elegendőek lennének. Mint azt beszélgetőtársamtól megtudom, az üres férőhelyeket egy-két éven belül szeretnék feltölteni.

„Ez még nem történt meg, mert eddig folyamatosan fejlesztettünk, korszerűsítettünk mindkét telephelyen. Most azonban eljött az ideje az állománynövelésnek is.

Növénytermesztés az állatok egészségéért

„A győrsövényházi telepen mintegy 1000 hektárt művelünk, amíg a nyalkain 500-550 hektárt.  Minden teljesen a bio előírások szerint történik, a célunk, hogy ne használjuk ki, ne zsigereljük a földet. Visszaadjuk a zöldtrágyával, azt, amit kiveszünk belőle: a talajéletet. A termesztés vetésforgóban történik: gabona, búza, árpa, tritikálé, takarmányborsó, kukorica, napraforgó, szója és valamennyi édeskömény, amelyet a magjáért termesztünk.”

A megtermelt mennyiség és a minőség biztosítja a sertéstartás alappillérét. Hiszen, ahogy Andreas mondja, elengedhetetlen a jó minőségű takarmány. Az állatok egészségét ugyanúgy meghatározza az, hogy mit esznek, mint az emberekét. 

Tartási körülmények

Az egyik legnagyobb különbség a konvencionális és a bio tartási körülmények között az elletéshez kapcsolódik. Az utóbbiban a kocák ugyanis nincsenek lerögzítve, gyakorlatilag bárhová, bármikor mehetnek, akár a számukra épült kifutóba is. Az épületben a bokszot, amelybe a koca be tud feküdni, a saját testhőjével képes befűteni, ez azt jelenti, hogy mintegy 15-20 Celsius-fokig képes felmelegíteni télen is. A malacoknak, különösen, ha azok még csak pár naposak, merőben más a hőigényük: a napos malacok bokszának hőmérsékletét infrafűtés biztosítja, számukra 38 Celsius-fok az ideális. Ezt az értéket aztán, ahogy növekednek, úgy csökkenti fokozatosan az automata rendszer. Kétnaponta vesz el egy-egy fokot. A szopós malacok minimum negyvennapos korukig az anyjuk mellett maradnak.

A hízók esetében kevesebb az eltérés a konvencionális tartási formától. Egy lényeges különbség azért itt is van, mégpedig az, szabadon mozoghatnak, és a rendelkezésükre álló tér jóval nagyobb, mint a hagyományos hizlaldák esetében. Az állatok sok időt töltenek a szabadban, és Andreas tapasztalatai szerint nem ritka a hóesésében heverésző sertés látványa sem.

Tapasztalatok

Mielőtt a tartási forma előnyeire rátérnénk, azért említsük meg azt is, hogy vannak nehézségei is. Ez pedig a megkívánt higiénia folyamatos fenntartása, hiszen mindenhol szalma van, a mélyalom pedig megkívánja a folyamatos ganézást. A tágas terekben továbbá érthető módon nehezebb az állatok megfigyelése is, illetve a mozgás miatt valamennyivel több idő számukra, amíg a szükséges súlyt elérik. Andreas véleménye szerint a lehetséges hátrányokkal szemben az előnyök jóval nagyobb súllyal esnek a latba:

„Az általunk tartott sertések sokkal egészségesebbek, jóval nyugodtabbak, mint a konvencionális körülmények között tartott társaik. A mélyalom miatt az állat remekül érzi magát. Mivel több időt mozog, nincs zsúfoltság, ezért az állatorvosi költségek is elhanyagolhatók. Mi igazából csak betegségmegelőzés céljából vakcinázhatunk, ez azt jelenti, hogy a kötelező védőoltásokat kapják meg a sertések. Antibiotikumot csak akkor használhatunk, ha valóban beteg az állat. Ilyenkor meg is tesszük, hiszen nem engedhetjük, hogy szenvedjenek.”

Azt azonban pontosan meghatározzák, hogy mekkora maximális dózis adható. Egy kocát egy évben, a hízót pedig életében maximum kétszer lehet antibiotikummal kezelni, ha ennél több alkalommal is szükségessé válik a kezelés, akkor azt konvencionális állatként kell értékesíteni. A folyamatos, rutinszerű gyógyszerezés kizárt, de nem is igen van erre szükség, ahogy a házigazdám felidézi, évente maximum két eset szokott előfordulni.

Az állatok takarmánya saját termelésből érkezik.

„Nem használunk semmiféle állati eredetű fehérjét, genetikailag módosított növényeket (GMO), nem keverünk a takarmányba állatgyógyászati készítményeket. Kizárólag a saját bio gazdaságunkból származó takarmányt etetünk a jószágokkal.”

A már említett magas szintű higiénia megteremtését magasnyomású mosóberendezéssel, illetve mechanikai tisztítással érik el. Ez azt jelenti, hogy az ólak fertőtlenítése során nem használnak vegyszereket, hanem inkább pl. meszeléssel történik a tisztántartásuk.

„A sertések nagyon érzékenyek a stresszre. Az, hogy miképp bánnak velük a tartásuk során, megmutatkozik a hús minőségén. Nálunk nincs fogazás, farokkurtítás, és a vágóhídhoz történő szállítás is stresszmentesen történik, hiszen rövid az út, nincsenek összezsúfolva az állatok. A nyalkai teleptől 30 kilométerre található egy kis vágóhíd, amellyel kezdetektől együtt dolgozunk, és amelynek nagyon modern felszerelése van.”

Az értékesítés

A szaporulat 95 százaléka „megy ki” malacként Ausztriába, a családi vállalkozás saját hizlaldájába. Magyarországon a Széles Hús Kft.-vel vannak kapcsolatban, a vágást követően ők dolgozzák fel és értékesítik a húst, méghozzá húsárút számos formában:

„Jelenleg hetente 12 darabot vágunk. Lehet, hogy kevésnek tűnik ez a szám, de 8 éve Ausztriában is valahogy így kezdtünk. Volt egy saját kis vágóhidunk, hetente vágtunk 2-3 disznót, amit bevittünk Bécsbe. Aztán 10-12 darab következett. Napinkban pedig csak a mi telephelyünk 60-at ad le a határon túlra.

Az árakon kívül

Az biztos, hogy hazánkban nem akkora a kereslet a bio sertés iránt, mint a szomszédos Ausztriában. A fizetőképes kereslet hiányán túl Andreas szerint mindebben az is közre játszik, hogy ha már nem is akkora számban, mint egykor, de a falvakban még kapirgál a tyúk, van tojás, sőt még van, ahol sertés is akad. Így, aki tudni akarja, hogy mit kíván enni, annak lehetősége van a házaktól is beszerezni azt a húst, amelyet megfelelőnek talál.

Fejlesztés, csapat

Mint azt Andreas megfogalmazza, a fejlesztés nélkülözhetetlen a gazdaságban, folyamatos a tervezés, kivitelezés: a tartási részt, a hizlalót, a gépparkot, a gabonatárolót mind érintette ez az elmúlt években. Jelenleg 24 főből áll a Virágzó Öko Kft. csapata, legtöbbjük a kezdetektől itt dolgozik:

„Akik nyugdíjba mentek, azok helyett sajnos nagyon nehéz megfelelő kollegát találni, főleg az állatok mellé… Tudom, hogy az ágazatban mindenki ezzel problémával küzd. Nekem, akinek a felmenői mind gazdálkodtak, és mindig is ezt akartam csinálni, nagyon nehéz megérteni, hogy miért van ez így, miért tartják ezt rosszabb munkának, mint mást.” 

Az Agrofórum szerkesztősége már korábban is járt Andreas győrsövényházi gazdaságában, akkor a bioszója termesztésének technológiájával ismertette meg olvasóinkat, nézőinket: