A nyári hőség az állattartásban már nem néhány különösen forró nap problémája. A tartósan magas hőmérséklet a juhok takarmányfelvételét, növekedését, tejtermelését és szaporodását egyaránt kedvezőtlenül érintheti.
Az egyes állatok között ugyanakkor jelentős különbség lehet abban, hogyan reagálnak ugyanarra a hőterhelésre. A kutatás ezért egyre inkább arra keresi a választ, hogyan lehet ezt a természetes változatosságot a tenyésztésben is kihasználni.
Nem elég azt nézni, hány fok van
A hőtűrés megítéléséhez először pontosan mérni kell az állat reakcióját. Önmagában a levegő hőmérséklete ehhez kevés, hiszen a páratartalom, a napsugárzás, a légmozgás, az állat gyapjúborítottsága, termelési szintje és élettani állapota is módosítja a tényleges hőterhelést. A vizsgálatokban ezért gyakran használják a hőmérséklet és a páratartalom együttes hatását kifejező THI-indexet, az állatok oldaláról pedig több élettani mutatót követnek.
Különösen fontos a légzésszám és a testhőmérséklet változása. Ha az állat egyre gyorsabb légzéssel próbál megszabadulni a fölösleges hőtől, majd emelkedni kezd a testhőmérséklete is, az már jól jelzi a termoreguláció fokozódó terhelését. Ehhez társíthatók a termelési adatok: mennyit eszik az állat, hogyan változik a napi súlygyarapodása vagy tejtermelése, illetve romlik-e a szaporodási teljesítménye.
Utóbbi különösen fontos. Juhokon végzett vizsgálatok szerint a nagy meleg a kosok és az anyajuhok reprodukcióját egyaránt ronthatja. Az anyajuhoknál a pároztatás körüli időszak különösen érzékeny, a vemhesség alatti tartós hőterhelés pedig a magzati fejlődésre és a bárányok születési súlyára is hatással lehet.
A hőkamera az állományban is használható adatot adhat
A rektális testhőmérséklet mérése pontos információt szolgáltat, de nagyobb állomány rendszeres vizsgálatára nehézkes, munkaigényes, és az állat megfogását igényli. Ezért kerülnek előtérbe azok a módszerek, amelyekkel az állatok zavarása nélkül lehet sok adatot gyűjteni.
Az infravörös termográfia ilyen lehetőség. A hőkamera a testfelszín különböző pontjain méri a hőmérsékletet, és juhokon végzett kutatások szerint bizonyos testtájak felszíni hőmérséklete összefüggést mutathat a környezeti hőterheléssel és az állat élettani válaszával. Ez nem jelenti azt, hogy egyetlen hőkamerás felvételből megmondható, melyik állat „hőtűrő”. A módszer értéke éppen a sok, azonos körülmények között végzett mérésben és az adatok más élettani mutatókkal való összekapcsolásában van.
Hasonló irányt képviselnek az állatra helyezhető érzékelők. Az aktivitás, a kérődzés, a testhőmérséklet és más viselkedési vagy élettani változók folyamatos követése olyan eltéréseket is láthatóvá tehet, amelyek egy egyszeri állománybejáráskor még nem feltűnők.
A jó fenotípus nélkül a genetika sem sokat ér
A tenyésztési szempontból igazán érdekes kérdés az, hogy a hőtűrésben megfigyelhető különbségek mekkora része örökölhető. Erre már vannak biztató eredmények. Amerikai vizsgálatokban például Dorper, Katahdin és St. Croix juhokon találtak genetikai hátteret a hőstresszhez kapcsolódó tulajdonságok mögött, és több olyan genomi régiót is azonosítottak, amely összefüggésbe hozható a hőterhelésre adott válasszal.
A genomikai vizsgálatok során több tízezer SNP – a DNS egyetlen nukleotidját érintő genetikai változat – elemezhető egyszerre. Ha elegendő, megbízható fenotípusadat áll rendelkezésre, megvizsgálható, hogy bizonyos genetikai változatok együtt járnak-e kedvezőbb hőtűréssel.
Itt azonban van egy gyakorlati korlát. A genotipizálás önmagában nem oldja meg a problémát. Nagy létszámú, pontosan fenotipizált referenciapopulációra van szükség, amelyben ugyanazokról az állatokról a genetikai információ mellett a hőterhelésre adott tényleges válasz is ismert. Éppen ezért válik egyre értékesebbé az üzemi körülmények között, automatizáltan gyűjthető adat.
18 ezer juh kerülhet a közös adatbázisba
Ezt az irányt követi a 2026 júniusában indult SheepHeatIT Horizon Europe projekt is. A négyéves program 16 partner együttműködésével, nyolc ország részvételével zajlik, és mintegy 18 ezer, 24 fajtához tartozó juh fenotípusos és genetikai adatainak összegyűjtését tervezi.
A cél nem egyszerűen néhány, hőséggel összefüggő gén megtalálása. A kutatók olyan, a tenyésztésben használható rendszert kívánnak kidolgozni, amely a termelőképesség megtartása mellett teszi lehetővé a hőstresszel szembeni ellenálló képesség figyelembevételét. Ehhez gyorsabb és olcsóbb fenotipizálási módszereket, SNP-alapú genetikai markereket és tenyésztési indexet is fejlesztenek.
A tenyésztés nem váltja ki az árnyékot és a vizet
A hőtűrésre irányuló szelekció gyakorlati jelentősége elsősorban hosszú távon mutatkozhat meg. A jobban alkalmazkodó állatokból felépített állományban kisebb lehet a termelés visszaesése, és kedvezőbb lehet a szaporodási teljesítmény a meleg időszakokban.
Ettől azonban a genetikai szelekció nem helyettesíti a megfelelő tartástechnológiát. Árnyékra, elegendő és megfelelő minőségű ivóvízre, a hőtermelést és takarmányfelvételt figyelembe vevő takarmányozásra, valamint a nagy hőséghez igazított állatkezelésre továbbra is szükség van. A genetika abban adhat többletet, hogy ugyanazon tartási feltételek között idővel nagyobb arányban maradjanak tenyésztésben azok az egyedek, amelyek kisebb élettani és termelési visszaeséssel reagálnak a hőterhelésre.
A kutatás egyik legfontosabb gyakorlati kérdése ezért az lesz, sikerül-e a laboratóriumi és genomikai eredményeket olyan egyszerűen mérhető tenyésztési tulajdonsággá alakítani, amelyet a tenyésztőszervezetek és végül maguk a juhtartók is használni tudnak.
Képek: Pixabay.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
