Az utolsó éves ménesgazda hallgatók többsége ez évben is már konkrét állásajánlattal lépett ki a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karának kapuján. Az Agrártudományi szakon 2015-óta folyik a ménesgazda képzés. Mihók Sándor szakvezetővel, az Állattenyésztési Tanszék professzor emeritusával többek között a követelményekről és az elhelyezkedési lehetőségekről beszélgettünk.
Mi hívta életre a ménesgazda képzést a karon?
A rendszerváltozást követő politikai és gazdasági változások következtében létrejött egy olyan társadalmi réteg, amelyik kisebb ménes mértékéig megengedhette magának a lótartást, de az ehhez szükséges forrást más területen kellett megteremtenie, így ideje nem jutott a lovakra és több esetben szakmailag sem lehetett elég felkészült.
Mihók Sándor oktatás közben
Társadalmi igény jelentkezett olyan specialisták képzésére, akik az ilyen kisebb ménesek mindenféle szakmai munkáját el tudják látni, és erkölcsi értékük alapján rájuk bízható az értéket képviselő állományok fenntartása. Az akkori Debreceni Agrártudományi Egyetem erre a keresletre reagálni kívánt és a HAGE akkori vezetőjének támogatásával szindikátusi szerződés jött létre a képzés beruházással egybekötött elindítására. Helyszínként adott volt a Felső-Tiszai Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság egykori lovastelepe, ami akkor elhagyott állapotban volt. Sajnos, írreálisan hosszú ideig tartott a szak akkreditációja, de végül 2005-ben elindult, s azóta egyre jobb feltételek mellett folyamatosan működik.
Milyen ismeretekkel kell rendelkeznie egy itt végzet ménesgazdának?
Készen kell arra állnia, hogy egy kisebb ménest teljes-körűen el tudjon látni, a dokumentáció kezeléstől kezdve a takarmány rendelésén át az okszerű takarmányozásig, a tenyésztési folyamatok szervezéséig, sőt a csikók nyereg alá szoktatásáig. Nem belovaglókat, hanem olyan ménesműködtetőket képezünk, akik bármikor mindenféle munkafolyamat végzésre és ellátására alkalmasak.
Általában lovas múlttal érkeznek Önökhöz a hallgatók?
Nem jellemző. Vannak, akik valamilyen előképzettséget, bizonyos lovasjártasságot már szereztek. Sokszor jókat, sokszor gyengébbeket. Ha rossz mozdulatok rögzültek, ha az előzetes jártasság az igényes edzői követelménynek nem elegendő, akkor ez nem előny. Érkeznek olyan hallgatók, akiknek semmiféle lovas jártasságuk nincs, ezek képzése látszólag egyszerűbb, de 18 év körül belekezdeni a lovaglásba az alkati fejlődés miatt nem feltétlenül kedvező. Mindezen hallgatók mellett kisebb számban vannak olyanok is, akik tényleges és jó lovas múlttal rendelkeznek, esetenként versenyeznek, de az ilyen hallgatók esetében már a családnak is nagy szerep jut.
Fogat mosni, nyakkendőt kötni kevés a sikerhez …
Milyen vizsgakövetelményeknek kell megfelelni annak, aki felvételt nyert a szakra?
Állategészségtant, ló szaporodásbiológiát, tartástechnológiát, takarmányozást és idegennyelvet is tanulnak a hallgatóink. Kiemelten fontos számunkra a magyar lovas kultúra megismertetése, hogy a lovassportokkal a lóversenyzés alapelveivel tisztában legyenek, ismerjék a nemzetközi és a hagyományos magyar fajtákat, azok értékét. Tudjanak éves üzleti tervet készíteni a rájuk bízott egységre vonatkozóan és a tenyésztésszervezési kérdésekben is jártasságot szerezzenek.
A tanulmányokat lezáró vizsga két részből áll: egy elméleti és egy gyakorlati tömbből. Középpontban a két részre bontható gyakorlati vizsga áll. Minden hallgatónak kötelező a lovaglás és a fogathajtás. A lovaglás során három jármódban patanyomfigurákat lovagolnak a hallgatók, s ez a feladatrész kisebb ugrások teljesítésével zárul. Minden hallgató egy alapfokú díjhajtó programot is hajt. Ezt követően 21 olyan témakörből álló gyakorlati tételsorból húz tételt a hallgató, amilyennel az elhelyezkedését követően nyomban szembe találja magát. Az e területen elvárt ismeretből ad számot. Ellenőriznie kell például, hogy a telep megfelel-e a tűzrendészeti előírásoknak, fel kell tudni egy lovat szakszerűen vezetni, küllemileg kell elbírálni egy lovat, vagy be kell helyeznie, majd ki kell vezessen egy lovat a jártatóból stb.
A hallgatóink tudják, hogy nem elég nyakkendőt kötni, fogat mosni a sikeres vizsgához Az elméleti vizsga során, többek között, a szűken vett lótenyésztésről, a takarmányozásról, a szaporodásbiológiáról vagy pl. a lóegészségtanhoz kapcsolódó területekről kaphat kérdést a hallgató.
Milyen fajtán történik a hallgatók oktatása?
Gidránon. A telepünkön az oktatás mellett génmegőrzést is folytatunk, 20 ló áll e célnak alárendelve, miközben magas szinten kiszolgálják a képzést. Ez a fajta, ami tökéletesen alkalmas az ilyen jellegű munkára, hihetetlen állóképességű, idegrendszerileg stabil, ami különösen fontos, mert nem minden esetben biztos lovastudású embereket kell segítsen a gyakorlott lovassá váláshoz. A fajta konstitucionálisan, lábszerkezet tekintetében is kiállja a próbát, a mi kancáink 17-18 éves korukig is gond nélkül dolgoznak, elvétve kell őket pihentetni sántaság vagy más ok miatt.
A lovas létesítményünkben a bértartott lovakkal együtt ötven ló van jelen, vagyis egy jelentős lótartási létesítmény működésének napi résztvevői a hallgatóink! Maga a képzésnek otthont adó létesítmény a közelmúltban lett felújítva, jelenleg valóban minden igényt kielégít.
Mi a tapasztalatuk, könnyen találnak szakirányú munkát az itt végzett hallgatók?
Igen, hihetetlen nagy az érdeklődés irántuk. Az, hogy a képzést követően végül hol köt ki a hallgató, abban nagy szerepet kap az egyéni ambíciója: aki itt csak kínnal-keservvel végez, és nem szereti ezt a hivatást, annak valószínűleg teljesen más pálya ígérkezik, mint annak, aki ebben találta meg magát és a nálunk szerzett tudással sikereket szeretne elérni.
(FOTÓK: www.unideb.hu)
