A jelenlegi, hazánkat súlyosan (bízzunk benne, hogy nem egyre súlyosabban) érintő ragadós száj- és körömfájás járvány kapcsán Mozsgai József, a Mozsi Major tulajdonosa osztja meg az Agrofórummal gondolatait. Jóllehet, a szakember húsmarha törzstenyészet gondozásával foglalkozik, számos ponton elgondolkodtató a véleménye. A riport idejében a járvány egyelőre Győr-Moson-Sopron vármegyét érinti... amely csütörtökön, április 3-án készült.
Derült égből villámcsapás? Hitelesnek gondoljuk a véleményed. Kérlek oszd meg olvasóinkkal gondolataidat a ragadós száj- és körömfájás hazai terjedése kapcsán!
Amennyire húsmarhásként (a Mozsi Majorban készített videoriportunk itt található) véleményt lehet alkotni ebben, az egyelőre elsősorban tejelő állományokat érintő kérdésben, úgy szívesen elmondom véleményemet. Sok részlete van a témának: rengeteg fals információ jelenik meg a médiában, így a járvány mielőbbi lezárása miatt a közbeszéd irányításának nagy jelentősége van. A járványdinamika jellege is számos konteót szül.
Itt vagyunk Európa közepén, és a ,,semmiből” megjelenik egy ilyen, alapvetően rég tapasztalt járvány hazánkban. A járványok általában jönnek ,,valahonnan”: többnyire jól követhető fertőzési útvonalak jellemzik azokat. A bőrcsomódodáskór délről indult, a szerb határon történő feltűnését követően, ahol meg is állt, meg lehetett fogni.
Szintén, a kéknyelv betegség is követhető terjedési dinamikával jellemezhető. A leukózis Romániában kezd elharapódzni. Ezzel szemben a ragadós száj és körömfájás – a fellelhető 70-80-as években írt újságcikkekből kiindulva – tényleg a semmiből jön és a semmibe tűnik el. Sajnálatos módon az érintett hatóságok nem igazán közlékenyek az ügyben, hogy ez a dinamika a jelenlegi helyzetben hogy alakul, a járványügyi nyomozás hol tart… Hol lehetett az első pont, ahol kitört a járvány? Tényleg Magyarországról indult, vagy esetleg Szlovákiából? Az információhiány rengeteg pletykára ad okot, és konspirációs teóriáknak vet ágyat.
A laikusok kommenttevékenysége a szokásoshoz hűen aktív, annak dacára, hogy tudás- és információhiányban szenvednek. Többnyire a Covid19 járványhoz hasonlítják a jelenlegi betegséget is.
A ragadós száj- és körömfájás az egyik legagresszívebb, leggyorsabb lefolyású és legfertőzőbb, páros ujjú patásokat érintő vírusos megbetegedés. Sokan úgy gondolják, hogy ez nem egy-két napos, hetes betegség, és hogy a fertőzés mértéke összefügg az állattartó telepek rossz higiéniai állapotával – de ez tévedés. A valóság az, hogy annyira gyorsan terjedő, és gyors lefolyású a betegség, mintha a madárinfluenzáról beszélnénk: pár elhulló szárnyast tartalmazó állomány mintázása után másnapra az állomány 50%-a már elhullott, a harmadik napra még 10% ha él, akkor jó…
Itt is hasonló a helyzet: a kezdeti pár tünetet mutató egyed után már tömegével jelennek meg a beteg állatok. Vagy mondhatnám úgy is, hogy attól, hogy csupán pár állat mutat tüneteket, az egész állomány fertőzött.
Nem ok nélkül ,,ragadós”?
A kontaktok felderítése nagyon fontos lenne, és ez egyben a legnehezebb is. A vírust nem ok nélkül nevezik ragadósnak: valóban mindenre ragad, terjed. A ruhával, takarmánnyal, szerszámokkal, autó kerekével, állatokkal, inszemináló készülékkel, de még a szél útján is terjed. Hatalmas mennyiségben ontják magukból az állatok.
Gyógyulásra mennyire van esély?
Az irodalom szerint a felnőtt állatoknak mintegy 5%-a hullik el, de a fiatal állatoknál akár 50%-os mortalitás is előfordulhat. Azonban, amiről nem sokan beszélnek, az az ország egészségügyi státusza. Sokan visszautalnak arra, hogy a ’60-as, ’70-es években gyógyították a betegséget, jóllehet, abban az időben teljesen más volt az egészségügyi státusz a világban: Európa fertőzött volt a vírussal, és ugyanabban az egészségügyi státuszban volt, mint mi, de ott volt a Szovjetunió, amely hatalmas felvevőpiacként a mennyiségre volt nyitott. Magyarán mondva, arra a piacra bármit el lehetett adni, vagyis értékesítési probléma nem volt. Karantént, egészségügyi intézkedéseket foganatosítottak, majd a gyógyulás után értékesítették a szóban forgó állati termékeket.
A köztudomással szemben a helyzet az, hogyha elkezdünk karanténon belül vakcinázni, gyógyítani, nyilván átesnek az állatok, de akkor már a jószág teljesítménye nem lesz ugyanolyan: a lába sosem lesz a régi, takarmányt nem tud úgy felvenni, vagyis a fertőzés komoly gazdasági kárt okoz az állományban. A legnagyobb kárt azonban az okozza, hogy nem fogjuk tudni értékesíteni a piacainkra az állatokat, állati termékeket, hiszen mind a hús-hústermékek, mind a nyerstej részt vehetnek a gyógyulás után is fennálló vírusterjesztésben. Európa és a felvevő piacaink mentesek ettől a betegségtől és ezt a státuszt foggal-körömmel védik. Vagyis, ha nem sikerül intézkedéseket foganatosítani a terjedés megfékezésére, akkor a piacok egyszerűen lezárnak bennünket, mint egy dunsztosüveget.
Magyarországon 3 kg/fő/év a marhahúsfogyasztás. Ez ,,mire” elég? Mely országok a fő exportpiacaink?
A török érdeklődés évek óta meghatározta a szarvasmarha-kereskedelmet. Ha jött – jó volt az ára, ha nem, akkor a belső piacon túlkínálat jelent meg. Ennek következtében nagy fluktuáció jellemezte az árakat. A magyar árhoz képest 50%-os ugrást jelentett, ha jött a török. Az elmúlt években szépen kiépült a piac, köszönhetően annak, hogy Európa több országa állategészségügyi problémákkal küzdött, míg Magyarország szinte minden betegségtől mentes volt. Emellett megjelent egy értelmes, felelősségteljes felvásárlói réteg is nálunk. Elkezdték szállítani a magyar hízott állatokat olasz és osztrák vágóhidakra, melyek nem a török exporthoz hasonló időszakos felvásárlást jelentenek, hanem folyamatos igény jelent meg a hízott állatokra. De az afrikai piacok is elérhetővé váltak. A kis súlyban értékesített borjak mind hazai, mind az exportpiacokon keresettek lettek. Ezek a tendenciák elkezdték felvinni az árakat – soha nem látott mértékben. Az 1200 Ft-os extra ár, amelyet egy 800 kg feletti limousin tehénért adtak, a most megjelent járványnak köszönhetően visszaesett 850 ft-ra. Vagyis exportpiac híján 2/3-ára esik vissza a felvásárlási ár – ugyanezt láttuk anno a török export esetében.
A másik probléma az, hogyha tényleg bezárul az ország, és korlátozva lesz az export, akkor a magyarok marhahús-fogyasztási intenzitása a 3 kg/év/fő mennyiséggel sajnos sovány vigasz lesz… Ennek a fedezéséhez az állattartó telepeknek 10%-a is elegendő lenne. Sokan arra hivatkoznak, hogy nem is kell sajnálni az egészet annyira, mert ha bezárulnak az exportpiacok, akkor legalább Magyarországon jó minőségű marhahús kerül a boltokba… eddig sem tiltotta senki sem, hogy a magyar vásárló magyar terméket vásároljon. De sajnos a magyar piac felvásárló ereje igen csekély. Az exportpiac bezárásával nem lesz szükség ennyi árutermelő telepre. Emellett tudomásom szerint a további importot semmi sem tiltja…
Egyéni áldozat a közösségért?
Valóban, ez egy olyan helyzet, amelyben az egyén (a fertőzéssel érintett vállalkozás) feláldozza magát a közösségért (a többi vállalkozásért, a magyar gazdaságért), vagyis a telepeket felszámolják, kivágják pontosan annak érdekében, hogy megmaradjon az exportpiac, a magyar állattenyésztés. Kiemelendő, hogy nemcsak marháról van szó: a betegség ragályos minden páros ujjú patásra nézve: a juhágazat, a sertés, és a marha is érintett. Láthatjuk, hogy a bárányexport egy az egyben megfeneklett Olaszország felé. Az afrikai sertéspsetis, a PRRS által tépázott sertésállománynak ez egy utolsó szög lehet a koporsójába… A járványvédelmi szakemberek szerint csak úgy lehet megfogni a betegséget, hogyha az érintett telepeket likvidálják..
A telepek egyéni áldozatok. Ma megjelenik a tünet: holnap már nincsen árbevételem. A magyar államnak ezeket a telepeket talpra kell állítani, és a talpraállítás nem állhat meg abban, hogy a leölt állatok értékét kifizetik a gazdának: azzal a telepek ,,nyugdíjazását” lehet elérni. Ha talpra akarjuk állítani ezeket a telepeket, akkor legalább 2-3 év, mire újra árbevételük lehet – arról nem is beszélve, hogy az érintett telepek elveszítik az állatalapú támogatásokat is. Ezeket az éveket is meg kellene finanszírozni..
Tegyük fel, hogyhaha kivágják az állományomat, akkor májusban nem fogom tudni beadni az anyatehén-támogatási kérelmemet. Mire újra termelő anyáim lesznek, és eljuthatok a benyújtásig, kifizetésig, az legalább 3 év. Ezzel szemben mi gazdák nem tudjuk milyen mértékű lehet a kompenzáció. A jogszabály homályosan fogalmaz, rengeteg pletyka terjed az elszámolás mértékéről és módszeréről. A minisztérium pedig nemigen bőbeszédű, nem tisztázza a helyzetet. Így nehéz lesz a jogszabályok követésére kötelezni a gazdákat.
Meddig marad életképes a vírus?
Úgy tudom, hogy a gyógyult állat még akár 3 évig is ürítheti a vírust, tehát az újabb és újabb generációk ugyanúgy megfertőződhetnek.
Mi a helyzet a vakcinázással?
A fellelhető információk alapján a vakcinázás mellett is ugyanúgy megfertőződhet az állat. Az csupán a tünetek erősségét és a víruskibocsátást csökkenti, emellett laborvizsgálattal nem különíthető el egymástól a vakcinázott és vad vírussal fertőzött állat. Így fű alatt képes terjedni a kórokozó. Fontos tudni, hogya vírus jelen van a betegségen átesett állatokban, akik innentől fogva terjesztői lesznek. Ha a gyógyítgatást és az évenként kétszeri teljes magyar fogékony állatállomány vakcinázását választanánk, akkor csak 10-20 év alatt tisztulhat ki a vírus az országból ilyen módon. De ez addig nem járható út, amíg az Európai Unió fel nem adja a mentes állategészségügyi státuszt. Ehhez Magyarország önmagában kevés – vagyis, ha csak hazánk adja fel, akkor lezárják a piacainkat. Kizárólag ha kitör az apokalipszis, és 7-8 országban megjelenne a járvány, akkor lehetséges, hogy elengedi az EU: induljon el a vakcinázás… Ugyanakkor látni kell, hogy ez egy olyan mértékű gazdasági kárt okozna az Uniónak, amely a felvállalás ésszerűségét megkérdőjelezi: például 2001-ben Angliában 6,5 millió állatot kiírtottak a mentes státusz elérése érdekében, de ezt is inkább felvállalták a piacok védelmében.
Lehetséges ilyen körülmények között egészségesen tartani állományokat?
Jelenleg elsősorban a tejelő nagy állományok egy kis része fertőzött egy gócban. Kontakt személy/gépkocsi járulhatott hozzá a terjedéshez, amely főleg egy tejelő telep esetében sokkal nagyobb eséllyel történik meg a fokozott forgalom miatt.
Ha sikerülne lezárni a terjedési útvonalakat, akkor lenne esély arra, hogy megfogjuk a betegséget, mielőtt eléri az ország egyéb részeit. A húsmarhások abban reménykednek, hogy nálunk nincs ekkora forgalom. Ha nem jön inszeminátor, akkor a gondozón kívül nem is nagyon jár nálunk senki sem – az állomány nagy része kinn van legelőn, így nem kontaktálnak se járművel, se idegen személlyel. Az érintett telepeknél a zárás, és fegyelem az, amely járható út lehet – kérdés, mennyire tudják hermetikusan megoldani.
Ti milyen óvintézkedéseket vezettetek be?
Mi most nem engedünk be senkit sem, kizárólag a működésünkhöz elengedhetetlen személyeket, előzetes fertőtlenítést követően. Mi magunk is ruhát váltunk, amikor bemegyünk dolgozni láb és kézfertőtlenítás után, és jármű nem hajthat be a telepre. Embertől, autóforgalomtól minél messzebb tesszük az állatainkat.
Országos szinten mit lehetne még tenni?
Az érintett területeken átfolyó forgalom korlátozása, és a járványügyi fegyelem jelenthetne megoldást, mindez állami támogatással. Az érintett megyék esetében a kimenő utakon szigorú, és komoly fertőtlenítést kellene végezni… sok helyen látni, hogy letettek szőnyegeket.. az autósok természetesen nem mennek rá…a szél viszont felkapja, és tova viszi a már kiszáradt textíliát (frissítés: már lecsavarozzák az úthoz) – ez így nem megoldás. További intézkedés lenne, hogy az érintett megyék kimenő útjain ne lehessen élő állatot kivinni.
Mára számos településen határzárat rendeltek el a hatóságok az immár Szlovákiában is megjelent betegség miatt. Az érintett osztrák-magyar átkelőhelyek listája megtalálható az interneten. A kormányzat operatív törzset hozott létre a helyzettel kapcsolatos sikeresebb ügymenet lebonyolítása érdekében.
Cikkünk elején említettem, hogy az interjú április 3-án, csütörtökön készült. Egy ilyen dinamikájú állategészségügyi helyzetben, ahol óráról órára változhat a helyzet, ez egy rendkívül fontos információ.
