Az ausztriai szója termőterülete az elmúlt években meredeken emelkedett, és megközelítette idén a 90 000 hektárt. A sertéstelepek is egyre nagyobb mértékben támaszkodnak a szója termesztésére. Gyakran felmerül a kérdés, hogy a gazdaság saját szójababja értelmesen felhasználható-e és hogyan a sertéstakarmányozásban.
A Garant GmbH. gyakorlati kísérlete
Magas fehérjetartalma és aminosav mintázata miatt a szójabab ideális a sertések fehérjével való ellátására. Ugyanakkor számos antinutritív faktort (ANF) is tartalmaz. Ezek az anyagok fontos funkciókat töltenek be a növény számára, és például a magok védelmét szolgálják annak elfogyasztásától. Az állatokban azonban olyan negatív hatásokhoz vezetnek, mint a takarmányfelvétel csökkenése, az emésztőenzimek gátlása vagy a hasnyálmirigy megnagyobbodása.
A szójában található legfontosabb ANF-ek a tripszin-inhibitorok. Ezek gátolják a tripszin enzimet az állat emésztőrendszerében, és így megakadályozzák a takarmányban lévő fehérje lebontását az egyes aminosavakra, így azok az állat számára hozzáférhetetlenné válnak.
Ahhoz, hogy a szójával készült takarmányok használata ne járjon teljesítménycsökkenéssel, a tripszin-inhibitorok aktivitását csökkenteni kell. Számos szakirodalmi hivatkozás szerint a szójás takarmányok tripszin-inhibitor-aktivitását (TIA) a lehető legnagyobb mértékben, de legalább 4 g/kg alá kell csökkenteni a monogasztrikus állatoknál történő felhasználás esetén.
A tripszin inhibitorok csökkentése
A tripszin-inhibitorok hőérzékenységük miatt hő alkalmazásával inaktiválhatóak. A gyakorlatban erre a célra a „pirítás” folyamata honosodott meg mind a szójadara/szójaliszt előállítása, mind a teljes zsírtartalmú szójabab (full-fat szója) kezelése során.
Fontos, hogy a hőmérséklet és a kezelési idő paramétereit a kiindulási anyaghoz igazítsuk, mert olyan tényezők, mint a szemnagyság, a betakarítási nedvesség vagy általában a nyers szójababban lévő TIA döntően befolyásolják azeredményt. A túl alacsony kezelési intenzitás miatti túl kevés TIA csökkentés mellett a túl intenzív kezelés a fehérje károsodásához (Maillard-reakció) és így a teljesítmény csökkenéséhez is vezethet.
Az utóbbi években a szójababban a TIA csökkentésére is történtek törekvések a nemesítéssel. Jelenleg két ilyen TIA-csökkentett szójafajta áll rendelkezésre az osztrák piacon.
ATIA-csökkentett szójabab használata a gyakorlatban
A Garant Tiernahrung 2022-ben egy felső-ausztriai gyakorlati gazdaságban takarmányozási kísérletet végzett egy TIA-csökkentett szójababfajta malacok takarmányozásában történő felhasználásáról. A kontrollcsoportban (SES) nyersfehérjeforrásként csak hagyományos HP (magas nyersfehérje tartalmú) szójadarát használtak. A többi csoportban ennek egy részét teljes zsírtartalmú szójababbal (full-fat szója) helyettesítették.
Az egyik csoport (SBEX) 10% hőkezelt teljes zsírtartalmú szójababot tartalmazó takarmányt kapott, két másik csoportban 5 (X5) és 10% (X10) kezeletlen teljes zsírtartalmú szójababot használtak a TIA-csökkentett Xonia fajtából. Az utolsó csoportban (SB5) 5% hagyományos, kezeletlen teljes zsírtartalmú szójababot használtak.
A takarmányozási kísérlet eredményei
A TIA-t mind a szója alapanyagokban, mind az 5 takarmánykeverékben elemezték. A felhasznált szójadara (0,90 g/kg), valamint a hőkezelt szójabab (1,78 g/kg) értékei alacsony szinten voltak. A felhasznált TIA-csökkentett szójabab Xonia jelentősen magasabb, 16,6 g/kg volt. A hagyományos szójabab 21,2 g/kg TIA-t tartalmazott. Az 5 takarmánykeverékben 0,63 g/kg (SES), 0,55 g/kg (SBEX), 0,88 g/kg (X5), 1,61 g/kg (X10) és 1,32 g/kg (SB5) TIA-t elemeztek.
A 34 napos nevelési időszak alatt egyértelmű különbségek voltak megfigyelhetők az egyes csoportok napi gyarapodásában. A kontrollcsoport (SES) érte el a legnagyobb gyarapodást, 556 g/nap. Az SBEX csoport csak kevéssel alacsonyabb értéket ért el, 507 g-mal.
A többi csoport, az X5 (-113 g/d), az X10 (-144 g/d) és az SB5 (-132 g/d) gyarapodása szignifikánsan (= statisztikailag bizonyított) alacsonyabb volt. Ezek a különbségek egyértelműen befolyásolták az állatok súlyát is a kísérlet végén. A takarmánycsoport a takarmányértékesítésre is hatással volt. Ez az X10 csoportban szignifikánsan rosszabb volt, 1,96 kg/kg, mint a kontrollcsoportban (SES), ahol 1,70 kg/kg volt.
A kísérlet szoros összefüggést mutatott a teljes értékű takarmány TIA-tartalma és a teljesítményparaméterek, azaz a napi testtömeg gyarapodás és a takarmányértékesítés között.
Az 1. ábra azt mutatja, hogy a takarmány TIA-tartalmának 1 g/kg-os növekedésével a napi hízás 115 g-mal csökken, a takarmányhasznosítás pedig 0,24 kg/kg-mal romlik. A jelenlegi takarmányárak mellett csak ez a megnövekedett takarmányköltségek miatt több mint 2,00 €/malac többletköltséget okoz.
Következtetés
A szójás takarmányok TIA-értékét a sertésekkel való etetés előtt csökkentenünk kell, e tény fontosságát, amely már évtizedek óta ismert, ez a kísérlet is megerősítette. A nemesítési munkával sikerült csökkenteni a TIA értékét egyes fajtáknál.
Az eddig elért tenyésztési eredmények azonban még nem teszik lehetővé, hogy általános ajánlást adjunk e szójafajták kezeletlen állapotban történő felhasználására, malacok takarmányozásában. Az alacsonyabb testtömeg-gyarapodás és a magasabb takarmányfelhasználás elkerülése érdekében a TIA-tartalom elemzése ajánlott a gazdaság saját szójababjának etetése előtt.