Második alkalommal hirdet pályázatot környezettudatos gazdálkodóknak a Fejér megyei „VÖLGY-HÍD” Természetvédelmi Alapítvány. Azoknak a szántóföldi termelőknek, illetve gyepgazdálkodóknak a jelentkezését várják, akik a mezei pocok ellen inkább biológiai úton, konkrétan a vörös vércsék segítségével védekeznének, mintsem rágcsálóirtó készítményekkel, vegyszerekkel. 2019-ben sok gyakorlati tapasztalat gyűlt össze, amikről az Agrofórum Zöldítő rovatában Kovács Gergely Károly biogazdálkodóval és ötletgazdával beszélgettem. Kik vehetnek részt a természetvédelmi akcióban? Miért volt népszerű a kezdeményezés a tejelő tehenészeteknél? Hogyan érdemes kihelyezni a költőládákat? Érdemes T-alakú ülőfákat is telepíteni? Ezekre, és sok más kérdésemre is választ kaptam az Alapítvány képviselőjétől.
Mi a pontos célja a „Gazdákkal a vércsékért” kezdeményezésnek?
A célunk összetett, de a legfontosabb, hogy csökkentsük a vegyszer- kijuttatást a szántókon azzal, hogy egy olyan alternatívát mutatunk a termelőknek, amivel fenntartható, természetközeli módon tudják csökkenteni a mezei pockok kártételét. Magyarország ragadozó madarai közül a vörös vércse az, amely a legkönnyebben telepíthető be egy adott területre költőládák segítségével, a faj legfontosabb tápláléka pedig éppen a mezei pocok. Ezért az akciónk részeként azoknak a gazdálkodóknak a jelentkezését várjuk, akik kihelyeznének mesterséges költőhelyeket a területükre, cserébe pedig vállalják, hogy többé nem használnak eseti engedéllyel kijuttatható rágcsálóirtó szereket.
Segítünk abban, hogy a szántóföldeken, legelőkön, gyepeken a gazdák olyan költőládákat helyezzenek ki, amelyeket nagy valószínűséggel el is foglalnak a madarak. A mi éghajlati viszonyainkon a vörös vércsék állandó fajként vannak jelen, legfeljebb a nagyon kemény teleken húzódnak délebbre. Alapvetően tehát egész évben élvezhetjük a tollas ragadozóink áldásos tevékenységét, hiszen azok az év során szinte semmi mást nem tesznek, mint fogdossák a pockokat, ezzel pedig alacsonyan, kárküszöb alatt tartják az állományukat.
A vércsék – legyen szó a vörös vércséről vagy a kevés helyen előforduló, fokozottan védett kék vércséről – nem építenek fészket. Eredetileg a varjúfélék üres fészkeit foglalják el, és ezeket pótolja, sőt múlja felül a költőláda. A módszer rendkívül hatékony, a kihelyezett ládák ritkán maradnak üresen. Van tehát egy rendkívül egyszerű és olcsó eszköz, ami hatékonyan ki tudja váltani a vegyszereket.
Milyen segítséggel számolhat, illetve mit kap az a termelő, aki jelentkezik a programba?
Először is egy természetközeli védekezési módot kap a mezei pockok kártétele ellen. Egyébként pedig a jelentkezőket szaktanácsadással segítünk, ládatervrajzot és karbantartási útmutatót küldünk ki nekik, megosztjuk az eddigi tapasztalatainkat. A Fejér megyeieknek kész ládát is küldünk, sőt a kihelyezésnél is ott vagyok, sok esetben én magam rakom ki azokat. A távolabbi érdeklődőknek ez utóbbit nem tudjuk felajánlani, de a tájékoztatókat megkapják, illetve sok esetben megismertetjük őket a helyi természetvédőkkel, akik szintén a gyakorlatban segíthetnek. Mivel a programot mi magunk finanszírozzuk, így megvannak a korlátaink. Másrészt szeretjük is figyelemmel kísérni az általunk kihelyezett költőládák utóéletét. Ezek miatt kellett meghúznunk az imént említett határt. De aki csatlakozni szeretne, annak minden segítséget próbálunk megadni, bárhol is gazdálkodjon.
Kik jelentkezhetnek? A rágcsálóirtó készítmények használata mellett van más kizáró tényező is?
Alapvetően bárki jelentkezhet, akinek Magyarország területén szántóföldje és/vagy gyepterülete van. A korábbi, 2018 és 2019 fordulóján meghirdetett első akciónk során az volt a célunk, hogy Fejér megye északi részén, 12 konkrét településen fejtsük ki tevékenységünket. Végül azonban sokan jelentkeztek az ország minden tájáról, így az idei kiírásnál már ezzel is számoltunk. Ettől függetlenül, ahogy említettem is, a ládaküldést távolabbi jelentkezőknél nem tudjuk vállalni.
Az első akciónk alkalmával a nagy tanulság az volt, hogy a jelentkezők körét érdemes leszűkíteni a szántóföldön termelőkre és gyepgazdálkodókra. Meglepően sokan jelentkeztek ugyanis zártkertekből, sokaknak még termőterületük sem volt, csak egy téliesített nyaralójuk a szőlőhegy szélén. Emellett számos ültetvénytulajdonos hívott minket, és érdekes felismerés volt, hogy a méhészek is nyitottan álltak a kezdeményezésünkhöz. Jónéhányan szerettek volna költőládát kihelyezni a program részeként. A méhésztanyák jellemzően mezőgazdasági környezetben, de egy kicsi erdőfolt tisztásán találhatók, amelyek kiválóak a vörös vércsék számára. Kellemes volt beszélgetni a méhészekkel, mert ők is szeretik a természetet, fogékonyak is az ilyen kezdeményezésekre, hiszen a vegyszerhasználat sok tekintetben rájuk is hatással van. Tehát egy jó egymásra találást éltem át, csak éppen pont az a cél nem érvényesült volna ezekben az esetekben, hogy a vegyszeres rágcsálóirtást visszaszorítsuk a szántóföldeken. Ha sikeres is a ládák kihelyezése, és a vörös vércse költ is benne, attól még a környező területeken gazdálkodók használhatnak ilyen készítményeket.
Az eseti engedéllyel időnként használható rágcsálóirtó szerek tehát a programban nem használhatók. Ezt ellenőrzik is?
Senkivel nem iratunk alá papírt, és a távoli jelentkezőknél ezt nem is tudjuk ellenőrizni. De azt gondolom, hogy nincs is rá szükség. Aki ebben az akcióban részt szeretne venni, az remélhetőleg nem fog vegyszerekhez nyúlni a pockok elleni védekezés során. Aki szeretne részt venni a programban, az vegyen egy nagy levegőt, lépjen hátra kettőt, és ne az legyen a célja, hogy az adott évben például 300 kilogrammal több termést érjen el. Inkább az legyen, hogy stabil termelés mellett egy természetes módszerrel csökkentse a vegyszer-kijuttatást a területén. Érthető módon nem szeretnénk abba a helyzetbe kerülni, hogy a madármentő állomásra egy olyan félig lebénult vörös vércse kerüljön be, amelyik megevett egy mérgezett pockot, előzőleg pedig egy általunk kihelyezett költőládában fészkelt.
Fontosnak tartjuk a szemléletformálást, ami elérhető a költőládák kihelyezésével. Megtapasztalható, hogy nemcsak megerőltető, bonyolult megoldásokkal tudunk segíteni a természetnek, hanem egészen egyszerű változtatásokkal is védhetjük a környezetünket. Bár az akció neve „Gazdákkal a vércsékért”, de azt is mondhatnánk rá, hogy „Vércsékkel a gazdákért”. Nem csak az a lényeges, hogy a vörös vércse hazai állománya gyarapodjon, főleg, hogy ennek a fajnak szerencsére elég erős a populációja. Inkább azt szeretnénk, hogy a fejekben kialakuljon egy természetközelibb látásmód, ami a gazda és a természet javát is szolgálja.
Arról már beszéltünk, hogy széleskörű volt az érdeklődés a 2019-ben meghirdetett akció során. De a szántóföldön, gyepeken gazdálkodó termelők közül inkább a biotermelők voltak az aktívabbak, vagy a konvencionális mezőgazdaság képviselői is érdeklődtek?
Jelentkeztek biogazdálkodók, de olyan konvencionális termelő is akadt, aki nagyon nyitott az ökológiai megoldásokra. Műtrágyázik ugyan, növényvédő szereket is használ, viszont nagyon tudatosan, a lehető legkisebb mértékben, miközben zöldtrágyázik, talajregeneráló gazdálkodással foglalkozik. De népszerű volt a kezdeményezés azoknál a nagygazdaságoknál is, ahol tejelő tehenészet működik. Ezekben az esetekben hatalmas lucernatáblákról beszélhetünk, amelyeket ráadásul a vetésforgóba tudatosan építenek be, tehát mindig van ilyen jellegű terület. Ezek tökéletesek a vörös vércsék betelepítésére. De örömmel látom, hogy az ilyen gazdaságokban a T-alakú ülőfa is nagyon terjed. Minél nagyobb egy mezőgazdasági vállalat, és minél inkább ki akarnak próbálni ilyen vagy ehhez hasonló természetközeli megoldásokat, annál kedvezőbb hatással vannak a környezetünkre.
Hány vörös vércse pár ajánlott egy-egy területre? Nyilván ez sok mindentől függ, de általánosságban van-e valamilyen iránymutatás?
5-7 hektáronként egy-egy pár már megnyugtató, de ez tényleg a gazdaság szerkezetétől, a táblák méretétől, elhelyezkedésétől függ. Ha például van egy 2 hektáros lucernacsík, mellette két oldalt nagy területen intenzív kukorica, akkor lehet, hogy a terület egy párt még ellát pocokkal, de az is elképzelhető, hogy ott üres marad a költőláda, hiszen a kukoricában egy átlagos évben nem találnak maguknak élelmet, a 2 hektáros csík pedig nem feltétlenül elég.
Akit érdekel a program, annak meg kell írnia, hogy milyen a gazdaságszerkezete, milyen kultúrából hány hektárja van. Mennyi a szántó, mennyi a gyep, mennyi a lucerna, vagy akár a baltacím, a here, tehát a vetett évelők. Mi ez alapján teszünk javaslatot a kihelyezésre, a ládák számára. Ha valakinek van 50 hektár területe, és ebből 1 hektár a lucerna, a többi pedig a megszokott magyar vetésforgó, akkor nem érdemes egy ládánál többel próbálkozni. De ha valakinél mind az 50 hektár lucerna, akkor az megint egy másik kérdés, és számolhatunk több ládával. Fejér megyében belefér egy gazdaságlátogatás, hogy saját szemünkkel lássuk a területet, a távolabbi jelentkezőknek viszont csak a kérdezz-felelek marad.
Ha a saját területünket nézzük, akkor a mi ökológiai gazdaságunk 95 hektárjából 40 hektár a lucerna vagy a füves here. A legnagyobb táblánk 12 hektáros, de van olyan 16 hektárnyi lucerna, ami két darabban, egymáshoz közel fekszik, tehát a vércsék szempontjából egységesnek tekinthető. Ezekre összesen négy pár vörös vércsénk van a költőládáinkban.
Mindez elég egy gradációs évben is?
Egy valamit le kell szögezni. Amikor gradáció van, akkor bármilyen módszert is alkalmazunk, sok lesz a pocok, és kár keletkezik. De a vércsék segítségével védett, általuk szabályozott területen nem alakul ki olyan mértékű, robbanásszerű gradáció, mint máshol, hiszen a madarak folyamatosan eszik és zavarják a rágcsálókat. Ráadásul nemcsak a vörös vércsék segítenek ilyenkor, hiszen számos faj kezdi el nagy mennyiségben fogyasztani a mezei pockot. Például a róka, az aranysakál, de a menyét is. A többi madárfajról nem is beszélve, mint az ölyvek, rétihéják, baglyok, a fehér gólya, a nagy kócsag, a szürke gém, a varjúfélék vagy a sirályok. Ha ebben az időszakban jön az ember, és elkezdi a rágcsálóirtást, könnyedén másodlagos mérgezéseket okozhat a területen. Láttunk már egészen megdöbbentő eseteket, még elhullott őzeket is. Ha a szigorú technológia nincsen betartva, az különösen veszélyes az élővilágra.
A vörös vércse a fészke körül egész évben komoly munkát végez, tehát kordában tartja a pocokpopulációt. Ott vannak az éhes fiókái a ládában, ami rákényszeríti arra, hogy a legkisebb távolságból vigye nekik a mezei pockokat. Tehát, ha mi a szántónk szélére telepítünk egy ládát, akkor néhány száz méter, vagy akár egy-két kilométer sugarú körben a pockok folyamatosan nagy veszélynek vannak kitéve. A fiókanevelés másfél-két hónapja alatt több száz pocok kerül a vércsegyomrokba.
Ha valakinek van mondjuk egy 100 hektáros lucernatáblája, amit minden oldalról ládakihelyezésre alkalmas fasor vesz körül, a tábla közepére pedig T -fákat telepít az egerészölyveknek, erdei fülesbaglyoknak, akkor ezek az állatok óriási pocokmennyiséget vesznek le a tábláról. Ettől persze a rágcsálók nem fognak eltűnni, hiszen ez a természetnek sosem célja, de az állomány a kártételi küszöb alá kerül. Amikor persze gradáció van, akkor felszaporodnak a gyepekben, a lucernában és mindenhol máshol is, de nem olyan mértékben. Mi azt tudjuk garantálni, hogy ha valahol vércsék élnek, akkor érezhetően kevesebb lesz a pocok, mint ha nincsenek ott a ragadozó madarak. Ezt tapasztalatból mondjuk.
Merthogy Ön is gazdálkodik, ahogy ez már kiderült a beszélgetésünkből…
Feleségemmel Székesfehérvár határában biogazdálkodunk 95 hektáron. Korábban mindenféle alternatív növényt kipróbáltunk, hogy lássuk, mi az, ami sikeres, és mi az, ami nem. Végül maradt a lucerna, a füves here, és négyféle kalászos gabona, valamint a zöldtrágyanövények. Ez utóbbival szakítjuk meg a gabonasorokat másodvetésben, ha pedig egy tábla fáradtnak látszik, akkor a lucerna segítségével feltöltjük, majd folytatódik a körforgás a kalászos gabonákkal.
Olyan helyen termelünk, amit gyönyörű természeti adottságokkal rendelkező löszvölgyek határolnak, de a terület belseje mégis irgalmatlanul sivár. Még egy árok sincsen a dűlők mellett. Nincs fa, nincs bokor. Elképzelésünk van, hogy hogyan kellene mondjuk 25 év múlva a gazdaságunknak kinéznie, de most egyáltalán nem olyan. A vércseládákat a táblák szélén, a löszvölgyek fáira helyeztük ki, illetve T-fákat is telepítettünk. Vannak nagyon nagy, 4 méter magasak is, amiket nagyon szeretnek a madarak. Például a nagy őrgébics, ami egy pockot is fogyasztó, nálunk telelő énekesmadár, de szintén téli vendég a gatyás ölyv, és ott van az állandó látogatóink között az egerészölyv. De a sordély szintén azokon szeret énekelni, igaz, neki a pocok témához semmi köze sincsen. Viszont a lucernatáblánkon fészkel. Erős a mezei pacsirta állományunk, érezhetőbben sűrűbb, mint a szomszédban. Fürj és parlagi pityer is megfigyelhető, mindkettő visszaszorulóban lévő faj. Látszik, hogy van rovar a területen, és nagy a biodiverzitás. Az énekesmadarak pedig szintén hasznot hoznak, hiszen kevés fajt leszámítva még a magevők is rovarokkal etetik a fiókáikat. Ez viszont azt is jelenti, hogy szükségük van a rovarokra.
Többször is szó esett a beszélgetésünk során a T-alakú ülőfákról. Ezek viszont alapvetően nem a vörös vércsének van, hiszen a faj máshogyan vadászik…
Igen, a vörös vércse alapvetően a levegőből vadászik, gyönyörű magyar szóval „szitál”. Minden része mozgásban van, jár a szárnya, az egész teste, a farkát lecsapja, és széllel szembe fordulva egy helyben áll, miközben a feje és különösképpen a szeme tökéletesen mozdulatlan. Fentről figyeli a táblát, és ha meglátja a pockot, akkor összecsukja a szárnyait, és lecsap.
Az egerészölyv viszont csak nagyon erős szélben tud szitálni, így vagy a táblák szélén álló fák ágain vagy a bálákon, esetleg a tábla közepére kihelyezett ülőfákon ül, és onnan figyeli a területet. A mesterségesen telepített T-alakú karókkal be is lehet csalni a tábla közepébe, adott esetben olyan részekre is, ahol a bejárás során feltűnik, hogy több a pocoklyuk. A lécek alját egyébként érdemes mind a négy irányból megtámogatni, hogy a szél ne döntse ki. A kaszálásnál ki kell kerülni, ha pedig más kultúra kerül a lucerna helyére, akkor egyszerűen ki kell venni a földből. De alkalmazhatjuk búzában, kukoricában, napraforgóban, repcében is, amíg alacsony az állomány, olyankor viszont időben be kell gyűjteni, nehogy később a kombájn vágóasztalával találkozzon.
A tapasztalatok tehát azt mutatják, hogy ha egy költőláda jó helyre kerül ki, azt szinte biztosan elfoglalják a vörös vércsék?
Sokszor még verekednek is érte. Mivel hazánk egyik leggyakoribb ragadozó madaráról van szó, így a megtelepedésére nagy esély van egy területen. Ezt bizonyítja egyébként, hogy még a fővárosban is élnek, fészkelnek vércsék – akár a Parlament épületén is. Éppen ezért a költőládákat akár némi zöldfelülettel rendelkező, pockokban bővelkedő ipari parkokba is sikerrel lehet kihelyezni. Kiválóak egyébként a gyümölcsösök, azokban eleve sok hasonló, természetközeli módszer működik. Tehát vélhetőleg nem kell sokáig várni, hogy beköltözzenek a madarak. De akkor se bosszankodjunk, ha erdei fülesbagoly költ bennük, mert ez is előfordulhat. Olyankor az „éjjelibagoly” pockok állománya ritkul. Végezetül hozzátenném, hogy ha erdősávot, fasort telepítünk, akkor az hosszútávon, 15 év múlva nagyon jól fog jönni akár a ládakihelyezéseknél is. Úgy gondolom, hogy egy sokszínűbb, változatosabb környezetben fekvő táblát sokkal könnyebb fenntartható módon megvédeni, mint egy sivár területen lévőt.
A „Gazdákkal a vércsékért” akció részletei a www.volgy-hid.blogspot.com oldalon olvashatók, a jelentkezési határidő 2022. április 1.
Fejér megyei eredmények az első pályázat végén:
Fejér megyéből 26 jelentkező volt, akik közül hárman határidő után adták be jelentkezésüket. Egyikük tervrajzot, a másik kettő jövőbeli ígéretet kapott. Négy jelentkezőnél derült ki, hogy a helyszín nem alkalmas a költőládák kihelyezésére. Két jelentkező megkapta a ládákat, és maguk rakták fel azokat. 19 pályázóhoz összesen 40 költőláda került ki többek között Lovasberényben, Csákváron, Nadapon, Válon, Seregélyesen, tehát jellemzően Fejér megyében. Közülük 2 volt nagyobb szántóföldi mezőgazdasági vállalkozás, 10 szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó magángazda, közülük mindössze 2 biotermelő, 1 állattartó gazda, 2 ültetvénytulajdonos, és 4 természetközeli helyen területtel rendelkező magánszemély. Az akció során 35 gyári és 5 saját készítésű láda került ki, összesen egy mázsa gyöngykavics kellett beléjük. A ládákat fákra tették, emellett hat esetben oszlopra (1 fa villanyoszlop, 5 kifejezetten a vércséknek leásott oszlop), egyszer fémtraverzre kerültek.
