Azt hittétek, hogy már nem is lesz második rész, ugye? Hát őszintén szólva én is majdnem, ugyanis az elmúlt lassan egy évben csak fogtam a fejem. Miért?
Nézzük mi történt a támogatási okirat kézhezvételétől számítva ez idáig. Máris mondom, SEMMI.
Jóváhagyott státusz
Ugye emlékeztek, hogy megkaptuk a TO-t, örültünk is meg nem is. Nem kertelek, persze, hogy boldogsággal töltött el, hogy nyertes a beadott pályázatunk. Főleg azért, mert hát nincs annyi kezem, amennyi embertől a következő szavakat hallottam: „minek foglalkoztok vele, úgy sincs esélyetek”, „én nem foglalkoznék ilyennel az biztos”, „minek nektek”, „még ez is kell”, és hasonló kedves megnyilvánulások, amiket a mai napig nem értek. Mindenkinek ott van a lehetősége arra, hogy tegyen valamit a fejlődés irányába. Ha a pályázati feltételeknek megfeleltem, miért is ne próbáltam volna meg? Szóval igen, nyertük és köszönjük, dolgozunk azon, hogy mindezt kivitelezzük.
Semmi és mégis minden
Mondtam ugyan, hogy semmi nem történt 1 év alatt, valójában persze rengeteg idegeskedés, tervezés, egyeztetések tömkelege áll mögöttünk. Vegyük sorra. Támogatási okirat kézhezvétele több ezer emberrel egyetemben. Azért is mondom így, mert most az nyert, aki a leggyorsabb volt, ugyanis mindenkinek kitolták a pályázatokat, egyszerre, vagy pár hét eltéréssel ÁTK, Diverz, Kisméretű, ja és persze az összes önkormányzat, állami intézmények pályázatai…, stb. Tehát, amit eddig normális keretek között lehetett szabályozni, illetve rendbe szedve teljesíteni a projekteket, az most mondhatom, hogy nagyjából lehetetlen, hacsak nincs egy jó ismerősöd.
Kapcsolat
Legelső gondolatom az volt, hogy nálunk ez nem jelenthet akadályt, megbeszéltük már ezer éve a kivitelezővel, hogy akkor majd ha…, hiszen 2016-ban adtuk be, ha valaki nem emlékezne. Lelkesen telefonáltam, hogy akkor kezdhetjük, hívom is a tervezőt és csapathatjuk. Mondanom sem kell, nagyon jót nevetett rajtam, nekem nem igazán jött át. Azt mondta, hogy már sajnos egész évre tele van, még 2019-re is. Hú, azonnal végigszaladt rajtam meleg hideg, gondolhatjátok, hogy oké, akkor most mi lesz. Persze, persze megoldjuk, de hát na.
Kiviteli tervek
Na, itt már megint tévedtem, de már meg sem lepődtem, hiszen mit is gondoltam. Ez teljesen normális, ez nem lehet nagy ügy, hiszen már építési engedélyem van, egyszer már megtervezték, minden adat adott. Ma már én is nevetek a naivitásomon. Kevésbé lelkes telefon után a kivitelezővel, mikor a tervező közölte, hogy 3-4 hónap mire a kezemben lesz a kiviteli terv, hát majdnem hátast dobtam. Ez komoly?
Nézzük az árakat
Megyek tovább, hiszen még csak 2018. áprilist írunk. A pályázathoz kaptunk a kivitelezőtől (persze, akit annak hittünk) egy költségvetést, hogy is fog ez kinézni. Mennyi az összeg, amiből a teljes beruházás kijön, hiszen ehhez számítottuk, hogy van-e keret minderre. Szóval két év után, persze, hogy kíváncsian vártuk egyáltalán meg tudjuk-e oldani a beruházás kivitelezését, hiszen minimum 20%-os áremelkedésről beszélt mindenki. Esetleg említettem amúgy, hogy kiviteli tervek nélkül senki nem tud, vagy nem akar neked számolni költségvetést?
Közbeszerzés
Mire odaértünk eltörölték. Tiszta vicc, na már persze örülök neki, hiszen nagyban megkönnyíti a munkánkat, csak az egész sztori. Ha nem mondtam volna, máris novembert írtunk, ugyanis a 3-4 hónapos kiviteli tervek csúsztak, utána már szeptemberben a kezemben, de akkor vártunk a közbeszerzőre, aki mire már egyáltalán felvette a telefont, addigra már nem is kellett. Félreértés ne essék, tisztában vagyok azzal, hogy mindenki el van havazva, mert mindennek egyszerre van határideje, mindenkinek egyszerre kell minden, mivel egy időben kidobálták a pályázatokat, de hagyjuk is, engedjük ezt el, és visszatérve, tehát nem tud ez abban az esetben nyugtatni, mikor a saját határidőm is ketyeg.
Zárásként…
Jelenleg már a költségvetésem is megvan, ki sem merem mondani, ez körülbelül olyan, mint akinek svájci frankos hitele volt és meg sem nézte a végén mennyit kellett visszafizetni, mert ez van jelenleg és még így is jobban járok. Természetesen januárt írunk, lassan itt az első 10%-os kötelezettség elszámolása, szerintem elég jól állok a hó alatt.
Mindent félretéve, ugye milyen könnyű és egyszerű ezeket a pályázatokat, a folyton változó jogszabályokat nyomon követni? Nyilván az…, de azért is megépítjük, úgy ahogy elterveztük, a banknak adva ugyan pár bónusz évet, nincs más választás. Hiszen egyedül saját erőből még is csak duplája lenne. Szóval most tudatosul, igen nekünk könnyű. Nyertünk és megvalósítjuk az álmainkat. Az pedig, mennyi órával több munkát igényel senkit nem érdekel, de mi mindannyian tudjuk, hogy megérte! Szóval mindenkit biztatva, tessék pályázni, mindenre, amire csak lehetőségetek van és meg kell nyerni. Hajrá!
