A zöldek egyre gyakrabban támadják a mezőgazdaság vegyszerhasználatát, ezért most egy konkrét példán mutatom be ennek egyik túlkapását, de előtte néhány általánosabb gondolat.
A modern mezőgazdaság születése szorosan kapcsolódik a vegyszerhasználathoz, anélkül aligha beszélhetnénk ilyesmiről. Mára már eltűntek azok a tömegek, akik hajlandók lennének nap mint nap kapálni a földeken, hogy ún. mechanikus gyomirtást végezzenek, arról nem is beszélve, hogy pl. a gombabetegségek ellen a mai napig nincsenek hatalmas területeken bevethető készítmények, s a rovarkártevők esetében is ez a helyzet. Kisebb területű kultúrákban már léteznek alternatív bio-megoldások, a gyomirtás a tudományosan legnehezebben megoldható folyamat e területen. A jövő ez lehet, de ezt nem lehet erőltetni, mert
a kemilzálás nélkül ma, minimum százmilliós éhhalállal kéne számolnunk világszerte, elsősorban a rovarkártevők, rágcsálók, gombabetegségek miatt.
Látszólag a gyomirtás lehetne a leginkább bio, hisz valamikor is az volt, amíg volt, aki megfogja a kapa nyelét. Ma ez már a harmadik világban sincs így.
Mostanában a glifozát hatóanyaggal riogatják az embereket zöld oldalról, amit a termelők Roundup, Glialka, Kapazin és más kereskedelmi termékneveken ismernek.
Illusztráció: Pixabay
Ez a hatóanyag igazi forradalmat jelentett, mert a többi gyomirtóhoz képest, képes volt kiirtani az évelő, mélyen gyökerező gyomokat is a mezőgazdaságban, parkokban, és a kiskertekben is. A szer totális gyomirtó, tehát csak kultúrnövénymentes területeken lehet alkalmazni. Korábban az említett gyomok ellen nem volt hatékony szer, sem más módszer, kivéve a mechanikus gyomirtást, amit csak betakarítás után lehetett alkalmazni, állományban pedig a kapálás, azt is a gyomok állandó felbukkanása után szinte folyamatosan kellett végezni, míg ezek a gyomtípusok lassan ki nem fáradtak a talajban az újrasarjadáshoz.
Itt jött be a glifozát, ami megoldotta a problémát, mert a betakarítás után kizöldült területeket lepermetezve, lejutván a gyökércsúcsokig, leállította azok növekedését, és a mélyen gyökerező, s évelő gyomokat is elpusztította, sok évre megoldva a kérdést.
A vegyszer nagy előnye volt, hogy nem mérgező kategóriába volt sorolva, tehát még természetvédelmi területeken is használták a kezdetekben, pl. akár nádirtásra, mocsaras területeken. Kiskertekben elsősorban az eltarackosodott ágyásszéleken használták előszeretettel.
A szer a Monsanto világcég terméke volt kezdetben, ma már licencvásárlás útján szinte mindenhol gyártják. A beszüntetésével kapcsolatos legnagyobb probléma az, hogy a mai napig nem létezik (esetleg kísérleti fázisban) olyan új, más hatóanyag, ami ugyanezt a hatékonyságot produkálná, s világszerte nagy arányú terméskieséssel kell számolnunk, esetleges betiltását követően. A szer tulajdonképpen a maga módján zseniálisnak mondható, a kiskert-tulajdonosoknak is köszönhetően talán a legismertebb agrokemikália.
A többi totális gyomirtó nem hatol a gyökércsúcsokig, az évelő gyomok a következő évben újra kihajtanak. A szer a génmódosításokról szóló híradásokban is gyakran szerepel, mert mint totális gyomirtó, egyetlen permetezéssel megoldja az állományok gyommentesítését, a más szerekkel való többszöri gyomirtással szemben. Pontosabban megoldaná, ha nem pusztítaná el a kultúrnövényt is…
Így adta magát a zseniális megoldás, hogy védjük meg a kultúrnövényt ettől, s használható lesz. A megvédés, a korábban kukorica-gyomirtók elleni természetes rezisztenciának nevezett jelenségre épül, ahol is azt tapasztalták a mezőgazdák, hogy a sok éven keresztül használt gyomirtók ellen kiszelektálódtak rezisztens gyomfajok, melyekre azok már nem hatottak.
Ezt a rezisztenciát kellett elérni valahogy, s szintén az egyik legnagyobb területen termesztett kultúrnövényünk, a kukorica volt az első kísérleti alany. A legkézenfekvőbb megoldás: génmódosítással elérni a rezisztenciát. Ez sikerült is, megjelentek az első kukorica-hibridek, melyeket lehetett egyetlen glifozát-kezeléssel gyommentessé tenni, a több vegyszeres kezeléssel szemben.
Itt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a génmódosítás ilyen formája semmi veszélyt nem hordoz, lényegében annak a folyamatnak a felgyorsításáról van szó, ami a természetes rezisztencia kialakulásában működik.
A génmódosítások problémája nem itt van, hanem azokban az esetekben, amikor az állatvilágból származó géneket ültetnek be növényekbe, pl. a Bacillus thüringiensis génjeit, amelyek rovarmérgeket termelő aminosavakat tudnak termeltetni a növénnyel magával.
Mára azt mondják a híradások, hogy a glifozát nem veszélytelen gyomirtó, ahogy a kezdetekben hittük, hanem állítólag rákkeltő lehet hosszútávon. Erre én még olyan bizonyítékot nem láttam, amelyet provokatív laboratóriumi egérkísérletek bizonyítottak volna. Az az egy eset, amelyben egy amerikai bíróság egyetlen személy esetében kimondta a szer veszélyességét, egyáltalán nem meggyőző. Olyan személy esetéről van szó, aki egész életében parkokban stb. használta a szert védőfelszerelés nélkül.
Még jó, hogy nem hajtott le belőle minden reggel egy kupicával! Mindenesetre, ha a cég és a szer új német tulajdonosa, aki idő közben megvette a Monsanto nevű vállalatot, hatalmas összegű bírósági perköltséggel járó procedúrában sem tudja megvédeni az igazát, a mezőgazdaság megoldhatatlan problémák elé néz. Hacsak nem talál fel valaki egy új, ugyanilyen hatású hatóanyagot.
A folyamat mindenesetre afelé halad, hogy a zöldek egyre több agrokemikália betiltását követelik úgy, hogy nincs helyettük igazi alternatíva.
A bio-élelmiszerek sem mindig jelentenek megoldást, mert attól, hogy egy növény termesztése során nem használtak vegyszereket, még nem biztos, hogy a növény nem mérgező. A világ legerősebb mérgei ugyanis nem a vegyszerek, hanem a természet édesgyermekei, amit a növényeket károsító rovarok, gombák stb. termelnek.
Az egyik ilyen lehetséges fertőzés pl. gabonában a fuzárium-gomba metabolikus terméke, mikotoxin néven szerepelnek a hírekben. Hogy lehet ettől megvédeni a lisztet fogyasztó embert? Paradox módon úgy, hogy a gombát gombaölőszerrel való permetezéssel pusztítjuk el, hogy ne jusson fel a kalászba!
Tehát a fogyasztó vagy biolisztet vesz, ami mikotoxinnal lehet fertőzve, vagy gombaölővel kezelt búzából készült lisztet, amiben lehet szermaradvány, ami kevésbé mérgező mint a természet gyermeke, a mikotoxin.
Mivel a termelésben betartják a megfelelő adagokat a vegyszerek esetén, én személy szerint nem preferálom a biolisztet. De ez egyéni döntés kérdése, ameddig a zöldek nem tiltatják be a második megoldást, mert akkor már csak egy marad…
Forrás: Felvidék.ma / Könözsi László
