A napraforgótermesztés egyik alapvető növényvédelmi beavatkozása az egyszikű gyomnövényekkel szembeni védekezés. A vetés után-kelés előtt alkalmazott preemergens kezelések sokszor a bemosó csapadék hiányában nem kellően hatékonyak, de az évelő fenyércirokkal fertőzött területeken egyébként sem nyújtanának megoldást. Az állományban való védekezésre szerencsére kellő választék ál a rendelkezésünkre a szelektív egyszikűirtó készítményekből. Azonban ezek is okozhatnak kellemetlen meglepetést akkor, ha nem kellő gondossággal alkalmazzuk őket. Nézzük meg közelebbről a fitotoxicitás veszélyével járó eseteket.
Mielőtt a részletekbe belemennénk, le kell szögezni, hogy a kezelések döntő többségénél semmiféle fitotoxikus tünet sem mutatkozik a napraforgón a kezelést követően, több tényező együttes megléte kell ahhoz, hogy ez megtörténjen. A termékek biztonságosak és hatékonyak, de felhasználásuk szabályait be kell tartanunk!
A tünetek
Kedvezőtlen körülmények között a szelektív egyszikűirtó készítményekkel végzett állománykezelést követően röviddel megjelennek a fitotoxikus tünetek a napraforgó lombozatán (1. kép).
Ezek nem perzseléses tünetek, inkább hormonhatású gyomirtó készítmények hatástüneteire hasonlítanak (2. kép).
A levelek torzulnak (3. kép), ráncosodnak, kanalasodnak (4. kép), a megszokottól eltérő alakot vesznek fel (5. kép).
A növény fejlődése során a későbbiekben „kinövi” a fitotoxikus tüneteket, ami ez esetben nem azt jelenti, hogy azok eltűnnének a tünetes levelekről, hanem azt, hogy az újonnan képződötteken az már nem fog mutatkozni.
Komolyabb probléma esetén a gyomirtó hatóanyag hatása a bimbókezdeményeken is megmutatkozhat (6. kép).
Azok szokatlan módon szinte „besüppednek” a körülötte lévő levelek közé, a bimbó alatti szárrész nem nyúlik meg, hosszú időn át nem emelkednek ki a lombozatból, a bimbókezdemények torzulnak. A deformáció a tányérokon is megmutatkozhat, de egészen extrém esetben az is előfordulhat, hogy az érintett növényeken a tányérképzés és a virágzás elmarad. Ez a súlyos következmény nagyon ritka, kizárólag komoly technológiai hiba esetén fordulhat elő.
A kiváltó okok
A szelektív egyszikűirtó hatóanyagok közül a fenti tüneteket a „fop”-ok válthatják ki, amelyek megnevezésében ez a végződés szerepel. A továbbiakban az ilyen típusú hatóanyagok alkalmazásáról lesz szó. Fontos hangsúlyozni, hogy ezeket önmagukban, az előírt dózisban és módon kijuttatva semmiféle problémát sem okoznak. A gondok ott kezdődnek, ha bármilyen ok miatt nagyobb mennyiség jut ki belőlük az ajánlottnál, vagy valamilyen behatás következményeképpen nagyobb mennyiség jut be belőlük a kultúrnövénybe.
A javasoltnál nagyobb dózis a leggyakrabban többszörös átfedés következtében juthat ki, sokszor a forgóknál, vagy szabálytalan táblaalak esetében a sarkoknál, csücsköknél (7. kép), de túldozírozás a nem megfelelő szórókeret-szakaszolásnál is megtörténhet.
A fokozott hatóanyagfelvétel többnyire akkor fordul elő, ha hatásfokozó adalékanyag kerül a permetlébe. Ez direkt módon adagolva is megtörténhet, de gyakran a ki nem ürített permetezőtartályban az előző kezelésből megmaradó permetlé tartalmaz ilyet. A fokozott hatóanyagfelvétel olyankor is megtörténhet, ha az előbb említett segédanyagot tartalmazó lombtrágyával, esetleg hasonló hatást kifejtő nitrogéntartalmú levéltrágyával együttesen, tankkeverékben történik a kijuttatásuk. A kockázat mérséklése miatt érdemes ezeket a helyzeteket elkerülni.
A készítmények leírásában több esetben is olvashatunk fenológia korlátot, de tapasztalataim szerint ez a tényező befolyásolja legkevésbé az esetleges fitotoxicitást, a dózis és az egyéb körülmények nagyobb jelentőséggel bírnak.
A kiváltó okok között meg kell említenünk a hatóanyagok kétszikűirtó készítményekkel tankkeverékben történő együttes kijuttatását is. Mivel ez komoly veszélyhelyzetet teremthet, ezért érdemes a témát részletesebben körüljárni.
Gyomirtószer-kombinációk
Nagy kérdés, hogy a jelenleg általánosan használt állománykezelő kétszikűirtó készítményekkel együttesen kijuttathatók-e az említett hatóanyagok? Hiszen tálcán kínálja magát a megoldás, hogy a már kikelt egy- és kétszikű gyomnövények ellen egyszeri beavatkozással, egy menetben védekezzünk.
Az általános megközelítés az, hogy a szelektív egyszikűirtó készítményeket külön menetben, önmagukban juttassuk ki. A gyakorlat ettől sokszor eltér, a tribenuron-metil hatóanyagra toleráns fajták esetében gyakran kerül ki együtt a két hatóanyag. Bár ennek a beavatkozásnak is vannak veszélyei, azok lényegesen mérsékeltebbek, mint az imazamox esetében.
A tribenuron-metil-lel történő együttes kijuttatásnál kétféle veszély állhat fent. Egyrészt a technológiához ajánlott hatásfokozó adalékanyag miatt az egyszikűirtó hatóanyagból nagyobb mennyiség juthat a napraforgónövénybe, ami megnöveli a fitotoxicitás veszélyét. Másrészt, az együttes kijuttatás esetén csökkenhet a gyomirtás hatékonysága az egyszikű gyomnövényekkel szemben. Ennek csak részben oka, hogy sokszor a veszély tudatában csökkentett mennyiségben juttatjuk ki az egyszikűirtó készítményt. Gyakorlati példák alapján kijelenthető, hogy akár éveken keresztül együttesen alkalmazva a tribenuron-metil és az egyszikűirtó hatóanyagokat sem tapasztalunk problémát. Azután érkezik egy év, amikor – a korábban használt dózisok ellenére – az eltérő körülmények erősebb vagy gyengébb fitotoxikus hatást eredményeznek. Tehát tudatában kell lennünk annak, hogy van rizikója az ilyen tankkombináció alkalmazásának.
Az imazamox-toleráns fajták esetében a kérdést egyszerűbb megválaszolni, nem mehet ki az imazamox a tárgyalt egyszikűirtó hatóanyagokkal együttesen, tankkeverékben. Nagyon súlyos károsodást szenvedhetnek el azok az állományok, amelyekben ez megtörténik! Akkor vagyunk a legnagyobb biztonságban, ha a két kezelés között legalább egy hét telik el, bármilyen legyen is a kijuttatás sorrendje.
A kétszikű gyomnövények ellen az utóbbi években nagy sikerrel alkalmazott halauxifen-metil hatóanyagú készítményt sem szabad kihagyni a felsorolásból. A gyártói ajánlás szerint az nem alkalmazható tankkeverékben együttesen a szelektív egyszikűirtó készítményekkel, ezért ezt kerülni kell.
A szelektív egyszikűirtó készítmények, vagy más néven graminicidek alkalmazása a vetésterület nagy részén nem hagyható ki a napraforgó termesztéstechnológiájából, az egyszikű gyomnövények, különösen az évelő fenyércirok terjedése miatt szükség van a felhasználásukra. Néhány alapvető szabályt betartva ezt teljes biztonsággal tehetjük meg, de közben nem szabad elfelejtenünk, hogy mint minden növényvédő szer esetében, ezek kijuttatásánál is tartanunk kell magunkat a felhasználásra vonatkozó előírásokhoz.
