Az egyik jó hír az, hogy nem kell minden lakásban párásítani. Vannak igen párás lakások, melyeknél pont az a gond, hogy nem tudnak átszellőzni, és az emberi szervezet számára is egy káros folyamat indul el: a penészesedés.

Alapszabály: penészesedő lakásban nem párásítunk!

De hogyan párásítsuk a lakást, ha száraz a levegő?

A központi fűtésű, távfűtésű, padlófűtéses vagy falfűtéses lakásokban igen száraz lehet a levegő, ami szintén nem tesz jót a tüdőnek sem. Ilyenkor számos betegség esetén a párásítást szokták javasolni. Kruppos betegségnél, asztmák egyes típusainál gyakori, hogy kell a párásabb levegő és ehhez már a 80-as években is lehetett kapni speciális párásítót: melegpárát és hidegpárát is adó készülékek formájában.

Ezeknek a régi típusú párásítóknak viszont az volt a bajuk, hogy nagy cseppméretben jött ki a vizes levegő belőlük, mely lecsapódott a falakon, szekrényajtókon, és mint a nedves szaunában, tényleg egy nagy párában úszott az egész helyiség.

A mai modern diffúzorok már sokkal finomabb szemcsével tudnak dolgozni, ahol a levegő párásabb lesz, de nem folyik a falakon, polcokon és szekrényajtókon a víz.

Aromaterápiára és tiszta vízre is valók a diffúzorok?

A diffúzorokat a mai napig gyógyászatban is használják, de az utóbbi években az aromaterápiában is igen kedveltek lettek. Egyesek javasolják a különböző gyógyvizekkel való használatukat is, de mivel a diffúzor hamar vízkövesedhet, az veszélyezteti a gép műszaki állapotát. Ugyanígy a rossz minőségű illóolajok is megmarhatják a belső burkolatot.

A növények szemszögéből sem mindegy, hogy milyen párásítást végzünk. Ha csak a növények miatt szeretnénk párásítani a lakásunkban, akkor a diffúzort tehetjük akár a növények közé is.

Ugyanezt a célt szolgálja a cserépedény vízzel megtöltve és a meleg radiátorra téve, csak nyilván modern világunkban már mindenre vannak eszközök és gépek. Emellett a diffúzor hidegködöt képez, míg a radiátorra tett párásító meleg páraként jut a levegőbe. Ugyanígy a régi asztmás és kruppos betegeknél használt párásítók is meleg párát juttattak a levegőbe szinte kizárólag.

Ha viszont gyógyvizekkel akarunk párásítani, akkor ne felejtsük el, hogy a bútorokon és a növények levelén, talaján is megjelenhet sókiválás vagy foltosodás! Ez az adott gyógyvízből kerül a levelekre, felületekre. Ezt eltűntetni nemcsak macerás feladat, de állandó elfoglaltság is lehet, mint amikor a fürdőszobai szaniterek ápolását kell végezni. Minél telítettebb (magasabb EC-jű) vízzel párologtatunk, annál több ilyen feladat is keletkezik.

Melyik a jobb, a hideg vagy a meleg párásítás a lakásban?

A növények szempontjából talán majdnem mindegy. A melegigényes, igazán trópusi növények a meleg és páradús levegőt szeretik, nem véletlen hát, hogy többnyire melegházi növényként ismerjük őket.

Egy télikertben viszont, ahol nem tudunk állandó 25-30 Celsius-fokot tartani, hanem inkább hidegházként funkcionál a téli időszakban, ott szintén mindegy, mert vissza fog hűlni a pára, és az üvegfelületeken lecsapódik nagy cseppeket alkotva a víz.

Ha mindenképpen az aromaterápián túl a párásítás is cél a lakásban, akkor érdemes egy korszerű, cseppméretállítós, időzíthető diffúzort beszerezni, lehetőség szerint könnyen tisztíthatót és ultrahangosat, hogy finom szerkezetű vízpárát juttasson csak a levegőbe.

A diffúzorok és a tisztítás

Talán az egyik legfontosabb kérdés: ha egy diffúzor nincs rendszeresen, megfelelően tisztítva, akkor az problémát is okozhat. Ez nem vicc! A vizes, párás helyek, mint a diffúzor belseje, jó táptalaja a gombáknak, baktériumoknak, és az hosszútávon a tüdőnkre nézve sem lesz jó hatással. Egy diffúzort – ahogy a légkondicionáló rendszereket is – rendszeresen tisztán kell tartani, nem lehet a peremén sem penészfolt, vagy bármi elváltozás, mindig tisztított vagy desztillált vízzel célszerű használni. Ha nem használjuk, akkor takarítsuk ki, szereljük szét annyira, hogy ki tudjon száradni, és csak utána zárjuk vissza a tartályát és egyéb vízzel, párával érintkező részeit, így elkerülhetők a kellemetlenségek is.