Talajszennyezés szempontjából nem a jogszabályok szerint működő és üzemelő hulladéklerakókkal van a probléma, hanem az erdőszéleken és más helyeken is kialakult, illegális hulladéklerakókkal, amik random megjelennek. A cikkben az utóbbiról írok, és szeretném felhívni a figyelmet erre a jelentős problémára.
Tény, hogy a hulladéklerakó telepek kapacitása is véges, de be tudják fogadni a lakossági hulladékot, ha elvisszük. A sitt esetében, aki építkezett tudja, hogy az elszállításért fizetni kell: ez 2021. évi árakon 2000 Ft/zsák volt. Na, most egy lakásfelújítás vagy egy építkezés esetében, valljuk be, nem 1 db sitteszsáknyi szemét keletkezik. Azaz mondjuk, minimum 40-50 ezer forintért elvisznek bármit, vagy ha magunk visszük, körülbelül ennyi a lerakási díj a szeméttelepen.
Ha valakit megbízunk vele, hogy a kertből, pincénkből, padlásról, vagy hagyaték után a lakásból pakoljon ki, mert „lomtalanítunk”, az első (jobb esetben), hogy a használható dolgokat mi „értékesítjük”, azaz eladjuk, vagy elcseréljük számunkra hasznos dolgokra. Egyébként a megbízott személy, cég teszi el magának és ő fogja értékesíteni a használható dolgokat, a maradékot pedig, ami számára is „lom”, elviszi valahova. De hova? Honnan tudjuk, hogy több tízezer forintért, tényleg a hulladéktelepre viszi-e?!
A mostani „veszélynek” azt tartom, hogy nagyon sokan foglalkoznak ma már sitt, lom stb. elszállításával. Ez némiképp a Covid-vírusnak is köszönhető, mivel sok embernek lett hirtelen ideje „rendet tenni saját háza tájékán”. Ennek következményeképpen megszaporodtak, az ilyen jellegű vállalkozások. De ez akkor probléma igazán, amikor kirándulni megyünk, és megállunk egy hatalmas mezőgazdasági táblánál, ahol magasles áll, virágoznak a mandulafák, kökénybokrok. Kiszállunk fotózni és sétálni, aztán például két tábla közötti bokrok árnyékában észrevesszük, hogy halomban áll a szemét: műanyag, PET palackok, cipők, WC-csészék és nem folytatom tovább, egyéb rossz vagy feleslegessé vált dolgok, melyek a falu határától nem messze végezték. Tovább gondolva a dolgot, a lerakás lehet, hogy akár fényes nappal történt, de azért valószínűbb, hogy este/éjszaka lehetett.
Összegezve, most akkor a természetbe kerülhetett az a sok minden, amit mi a „lomtalanításkor” elvitettünk? „Pedig azt mondták, hogy a szeméttelepre viszik.” Még mielőtt bárkivel megegyezünk, érdemes körbekérdezni, referenciát kérni róla, hogy megbízható-e ilyen téren is. Mert nagyon sokan úgy gondolkodnak, hogy 40-50 ezerért megcsinálják nekünk a munkát, de elviszik pl. Heves vármegyébe (a közelbe) a szemetet és kirakják valahol a határban. Érdemes tehát a megbízás előtt körbenéznünk, kit is bízunk meg a feladattal, ha magunk nem tudjuk vállalni az elszállítást. Ezzel is sokat segítünk magunknak és a környezetünknek!
Szeretném szemléltetni, hogy bizonyos hulladékoknak mennyi idő is kell ahhoz, hogy elbomoljanak, amennyiben a természetben végzik, és eközben folyamatosan szennyezik a talajt:
- Üveg: 1-2 millió év;
- Papír törlőkendő: 2-4 hét;
- Banánhéj: 3-4 hét;
- Papírtáska (papírszatyor): 1 hónap;
- Újságpapír: 1,5 hónap;
- Almamag: 2 hónap;
- Kartonpapír: 2 hónap;
- Pamut kesztyű: 3 hónap;
- Narancshéj: 6 hónap;
- Furnérlemez: 1-3 év;
- Gyapjú zokni: 1-5 év;
- Tejesdoboz: 5 év;
- Cigarettacsikk: 10-12 év;
- Bőrcipő: 25-40 év;
- Ónozott acél konzervdoboz: 50 év;
- Habosított műanyag pohár: 50 év;
- Gumicsizma: 50-80 év;
- Alumínium konzervdoboz: 200-500 év (azonban újrahasznosítással kb. 6 héten belül új doboz készülhet belőle!);
- Műanyag palack: 450 év;
- Eldobható pelenka: 550 év (jelenleg az újrahasznosítása nem megoldott);
- Horgászzsinór, damil: 600 év;
- Műanyag szatyrok: 200-1000 év.
Forrás: