Petrát egy éve ismertem meg, amikor egy cikkem kapcsán felkeresett. Akkor lelkesen mesélt arról, hogy egyedül kertészkedik, szabadidejében szakkönyveket olvas, és nem ijed meg a fizikai munkától sem. Azóta követtem a folyamatosan frissülő kertész profilját, és olykor egy-egy szakmai kérdést is megvitattunk. A tavaszi helyzetben a tervezett személyes látogatásom elmaradt, és a sors úgy adta, hogy erre még most is várni kell. Ám a technika részben most kárpótolt minket.
Az interjú alapján készült cikket azoknak ajánlom, akik nem mernek egyedül belevágni új hobbiba, hivatásba, vagy hiányzik valami az életükből. Legyen fiatal, idős, diák vagy dolgozó, családos, egyedülálló, városi vagy vidéki, irodista, bolti eladó…A természetben bárki magára találhat és kiteljesedhet. Inspirációnak pedig olvassák szeretettel az útja elején járó fiatal kertész történetét.
Grónai Petra 22 éves nagykőrösi lány, végzős hallgató Kecskeméten, vidékfejlesztési agrármérnök szakon. Szakdolgozatát a Közösség által támogatott mezőgazdaság és a fenntarthatóság kapcsolata témában írja. Története talán már korábban indult, amikor agrár szakra adta be jelentkezését, de a sarkalatos pont az életében az első palántázás ötlete volt.
Kb. két évvel ezelőtt családi otthonuk kertjében, 2*1,5 m magaságyásban kezdte az első magvetését, de itt nem állt meg: amit csak tudott kipróbált és elültetett ezen a kis területen. Kezdve a virágoktól a zöldségekig, ami csak eszébe jutott. Majd a növények termesztése és gondozása olyannyira elvarázsolta, hogy amikor édesapja felajánlotta a kedvezőtlen talajadottságú tanyájukat művelésre, nem volt kérdés mit válaszol. Tanulmányai során nagy hangsúlyt fektetett a talajtan elsajátítására, így kihívásnak tekintette, hogy feljavíthatja, próbálkozhat, hogy élesztheti újra a talajéletet.
Idejének nagy részét már ekkor is az állandó szakirodalom olvasása és annak gyakorlatba helyezése töltötte ki. Gyűltek az idegennyelvű szakkönyvek, vele együtt a tudás, az ötletek, a vásárolt zöldségmagok, a technológiai eszközök. A kiskertet meghagyva a család konyhakertjének, egy év tapasztalatát átköltöztette a nagykőrösi tanyára. Tanulmányai és munkája mellett elkezdte az új kert művelését, idén 200 m2-en. Kevésnek tűnhet, de aki foglalkozott már kétkezi munkával nagyrészt egyedül, az tudja, mit is jelent minden egyes négyzetméter. A nehezebb fizikai munkáknál olykor párja is besegít.
Tavaszra édesapja megépítette az üvegházat, egy újabb lépést téve az egyik álmához, hogy önellátó legyen, valamint dobozrendszerben értékesíthessen. A tanyán a legnagyobb nehézséget a gyomok mellett a víz hiánya okozta, de az öntözőrendszer kiépítése folyamatban, és elmondása szerint megfelelő technológiával, kémiai növényvédelem és műtrágyahasználat nélkül a homokos talajból csodákat lehet művelni.
Petra már őstermelő, jelenleg kb 30-40 növényt termeszt kémiai kezelés nélkül. Egyelőre a biológiai készítményeket is mellőzi, növénytársításokkal próbálkozik, megfelelő agrotechnikával, és mulccsal. Utóbbit viszont minden mennyiségben. Talajelőkészítéskor előszeretettel juttat a talajfelszínre alginitet, ami homokos talajokban vízmegtartás és szervesanyag-pótlás szempontjából csodákat tud művelni, gyümölcsfái meghálálják.
A talajtakarás az egész területen jelen van. Kiemelte, hogy az első tapasztalatok alapján káposztaféléknél a fóliaalagút vázára helyezett rovarháló elengedhetetlen, ha a kémiai növényvédelmet el akarjuk kerülni, a paradicsomnál pedig a bakhátas termesztésre esküszik. A gyümölcsfák esetében is tapasztalja, hogy bár ehhez is idő kell, de egy bio elvek szerint művelt terület képes túlélni és megújulni, a természetes ellenségek közreműködésével. Nem állítja, hogy a kertben nem jelentek meg a károsítók, hisz az idei környezeti viszonyok sem voltak kedvezőek, de megjegyezte, hogy minden nap boldogsággal tölti el, ha végigmegy a zöldségsorok közt és akár csak 5 kg termést letesz a konyhaasztalra. A rossz, vagy elhalt növényzetből amit lehet, komposztál – visszaadja a természetnek, így bekerülnek a körforgásba.
Idén először átadásra került az első kosara, amibe szívét lelkét beletette, s természetesen a pozitív visszajelzés sem maradt el – többen már a jövőévi dobozokra is bejelentkeztek.
Az egyetem és kerti munkák mellett szorgosan építi Instagram profilját, a ‘pepis.garden’-t, ahol saját tapasztalatait is megosztja, a képek pedig magukért beszélnek. Érdemes ide ellátogatni, ha egy kis lelki békére vágynak, hisz árad belőlük a természet szeretete. Ezen a felületen gyűjt inspirációt, hozzá hasonló mentalitású és munkásságú fiatalokat, csoportokat követ világszerte.
A jövő évi szezonban, már diplomával a zsebében teljes állású kertész lesz, minimum 1500 m2-re tervezi növelni a hasznosított területét, dobozrendszerben 20 családot szeretne ellátni az év során. Később szívesen dolgozná fel a termékeit, jelenleg a mustméz gondolata foglalkoztaja. Szeretne önkénteseket fogadni úgy, hogy a munka ne csak munka legyen, hanem egy közös baráti időtöltés, kikapcsolódás, beszélgetés, a nap végén sütés-főzéssel egybekötve. Ha lehetősége adódna, nyitott lenne pályázatra, ami előrébb vihetné útján, bár az akadályokat is nagy erővel és lelkesedéssel veszi. A terület növelésével a növényvédelmi problémák is talán nagyobb kihívást jelentenek majd, de éppen ezért tűz ki elérhető célokat maga elé, és kis léptékben növekszik.
Azoknak, akik most vágnának bele a kertészkedésbe, legyen az hobbi, kikapcsolódás, vagy hivatás, egy kezdő kertész könyv elsajátítása után Toby Hemenway – Gaia kertjét javasolja. Véleménye szerint az a legfontosabb, hogy az ember szeresse, amit csinál, a lehetőségeihez mérten cselekedjen, és csak a jóra összpontosítson. Petra mellett önkéntesként bárki megtanulhatja szeretni és tisztelni a természetet, a munkát, az életet.
Zárszóként pedig egy idézet az írásaiból:
“Ha belegondolok néha és magam elé vetítem az életem, nem látok mást csak azt, ahogy végtelen nyugalomban gondozom a kertemet és békével tölt el a tudat, hogy értéket teremthetek.”
