A kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum) az egyik legveszélyesebb inváziós növényfaj, amely már hazánkban is egyre gyakrabban megjelenik.
A látványos megjelenésű, akár 2-4 méteresre is megnövő növény a zellerfélék családjába tartozik, és erőteljes terjedőképessége miatt kiszoríthatja az őshonos fajokat.
Miért ennyire veszélyes?
A növény minden része – különösen a nedve – súlyos bőrreakciókat okozhat. A medvetalp nedve fényérzékenyítő anyagokat (furanokumarinokat) tartalmaz, amelyek napfény hatására égésszerű sérüléseket idéznek elő az érintett bőrfelületen. A tünetek fájdalmas hólyagok, gyulladás és hegesedés lehetnek, a gyógyulás pedig hosszú időt vehet igénybe.
Hol találkozhatunk vele?
A medvetalp leggyakrabban vízpartokon, útszéleken, elhagyatott területeken vagy erdőszéleken bukkan fel. Gyorsan terjed, és ahol megjelenik, sűrű állományt képes kialakítani, elnyomva más növényeket.
Hogyan ismerhető fel?
- Magas, akár 4 méteres szár.
- Nagy, szárnyalt levelek, amelyek tenyérszerűen szétterülnek.
- Ernyős, fehér virágzat, akár 50 cm átmérővel.
- Vastag, bordázott, gyakran lila foltos szár.
Fontos: ne keverjük össze a vadon is előforduló közönséges medvetalppal (Heracleum sphondylium), amely jóval kisebb termetű!
Mit tegyünk, ha látjuk?
Ne érjünk hozzá, és ne próbáljuk saját kezűleg eltávolítani! A növény irtása szakértelmet és védőfelszerelést igényel. Amennyiben lakott területen vagy kirándulás közben találkozunk vele, érdemes bejelenteni a helyi önkormányzatnak vagy természetvédelmi szervezetnek.
Mi a teendő, ha hozzáértünk?
Az érintett bőrfelületet azonnal le kell mosni szappannal és bő vízzel, majd el kell kerülni a napfényt legalább 48 órán át. Súlyosabb reakció esetén mindenképpen orvoshoz kell fordulni.
A megelőzés kulcsa a felismerés és a megelőző bejelentés. Ha a kertben vagy környezetünkben ilyen növényt észlelünk, ne kockáztassunk – a megfelelő hatóságok értesítése mellett bízzuk a felszámolását szakemberekre!
Képek: Pixabay
