A magyar termelők számára vélhetően nem kell bemutatnom a Lajtamag Kft.-t. Ezen a nyáron már másodszor fordulhattam be Mosonudvaron a vetőmagos telephelyre, ahol legutóbb kiállított Väderstad demógépek is fogadtak, hiszen akkor éppen egy jubileumi rendezvényre érkeztem. Aktuális, júliusi látogatásomkor a cég saját Väderstad eszközei éppen Héderváron pihentek, de ez nem akadályozott meg abban, hogy Seiwerth Márton ügyvezető-tulajdonossal szakmai beszélgetést folytassunk a svéd gyártó termékeiről, és ehhez kapcsolódva a talaj védelméről. A környékbeli földjeiken év közben egy Rapid és egy Tempo vetőgép, valamint egy TopDown szántóföldi kultivátor dolgozik, méghozzá megbízhatóan, egyfajta modern szemléletváltást segítve. De nem szaladnék ennyire előre. Kezdjük inkább ott, hogy miként kezdődött az idén 30 éves Lajtamag Kft. és a szintén ebben az esztendőben 25 éves Vaderstad Kft. kapcsolata.
Hogyan indult az együttműködésetek a Väderstaddal?
Az első svéd gépeket még édesapám vásárolta 2015-ben és 2016-ban. Ezek vetőgépek voltak. Úgy gondolta, hogy a legmagasabb szintű technológiát, a legjobb gépeket kell alkalmaznia a gazdálkodás, azon belül a vetés során. Ezért egy 6 méteres Rapid, majd egy 12 soros Tempo érkezett hozzánk.
Bevallom, kicsit meglep, hogy nem konkrétan a talajvédelemmel kezdődött, hiszen a Lajtamag-koncepció fontos eleme a fenntarthatóság. A különböző keverékeitek között jócskán találni olyat, ami kifejezetten a földterületek állapotának javítását célozza meg.
Pedig tényleg a vetőgépekkel kezdődött. Aztán persze egyre inkább nyitni kezdtünk a forgatásnélküli technológiák irányába. Csökkenteni kezdtük a menetszámokat, amire a Rapid is kiváló eszköznek bizonyult. Megkezdődött tehát a szemléletváltás, ekkor pedig már én is bekerültem a körforgásba. Bíró Sándor növénytermesztő kollégánkkal kerestük a megfelelő lehetőségeket, és bár a Väderstad volt a legdrágább ezek között, végül a gazdatársak véleményét elfogadva, 2018-ban egy 4 méteres TopDown mellett döntöttünk.
Nemrég voltam nálatok egy jubileumi, a cégalapítás 30 éves évfordulóját ünneplő rendezvényen, ahol Väderstad gépbemutató is lett volna, ha a program előtt nem zúdul le 100 milliméter csapadék. Ugyan az eseménynek ez nem tett jót, annyira talán nem bántátok a dolgot. Nálatok tehát volt égi áldás, de gondolom, hogy így is érzékelitek a csapadékhiányt, akár az elmúlt hetekben is…
Érezzük, tapasztaljuk, éppen ezért a saját gazdaságomban el is indítottam egy no-till kísérletet, ahol 5 hektáron a vetést leszámítva nulla talajbolygatás mellett próbálok minél sikeresebben növényt termeszteni. Tavaly a learatott gabona után már nem műveltünk talajt. Az akkor betakarított Antonius nevű búzánk olyan nagy mennyiségű szártömeget hozott, hogy azt még báláznunk kellett, és lehordani a területről, mert nem tudtunk tőle dolgozni. Érdekes, hogy ez a tevékenység teljesen ellentétes a kísérlet céljaival, de rámutatott az első fontos tényezőre: a fajtaválasztás fontosságára. A területen tavasszal csak egy gyomirtást végeztünk, mielőtt a Tempo-val a tábla egyik felére kukoricát, a másikra cirkot vetettünk.
Ezek szerint a Tempo megoldotta a direktvetést.
Ezért is kiváló a Tempo. Egy műveletlen talajba nem egyszerű vetni, megfelelő csoroszlyanyomás kell hozzá, és a sorokat is tisztítania kell a gépnek. Hozzáteszem, hogy végül a kelésünk elég össze-vissza lett, de ez nem a Väderstad hibája. Ez volt az első no-till próbálkozásunk, és még sok hibát vétettünk. Ha valaki ebben a technológiában gondolkodik, akkor az első, de a még a második évből sem szabad következtetést levonnia. Ahogy nézem a kísérleti táblát, sokszor vakarom a fejemet, hogy mi lesz belőle, de mindig azzal nyugtatom magamat, hogy „oké, még csak az első évben vagyunk”.
Tapasztalt no-till termelők is azt szokták mondani, hogy nagyjából 5 év után vonhatók le az első valódi tapasztalatok…
Én is ebben gondolkodom, hiszen most még a gyomokkal, a talaj rossz szerkezetével küzdünk. Mindenesetre az lesz a következő lépés, hogy a kukorica és a cirok betakarítása után egy viszonylag késői vetéssel rozs kerül a területre takarónövényként.
Azt mivel vetitek majd el?
Mindenképpen a Rapiddal. A terv, hogy egy magasabb magnorma mellett a rozs jól fedje a talajt. Ezt később vagy hengerrel fogom terminálni vagy glifozáttal kezelem le, ami után a szója vetése következne Tempo-val. Arra számítok, hogy a Väderstadnak nem okoz gondot a jelentős mennyiségű biomassza. Nyitottan állok a no-till technológiához, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen eredményeket hoz a kísérlet. Az is a terveim között szerepel, hogy a gazdatársaktól érkező kérdésekre választ tudjak adni a tesztsorozatnak köszönhetően. Emellett pedig legalább ugyanennyire fontosnak tartom a min-till rendszer alkalmazását, amire a TopDown lehetőséget is biztosít. A mosoni síkon fekvő területeink nagyon csekély termőréteggel rendelkeznek, így annak megőrzése érdekében próbálunk minél kevesebb művelettel dolgozni. Ez spórolásnak is jó, de fontos a vízmegőrzés szempontjából is. Facélia után például az őszi búza vetése előtt kizárólag a TopDown megy végig a területeinket, más művelet nincsen a két főnövény között.
Ez a megoldás a számításaid szerint nagyjából hány műveletet vett ki a korábban megszokott technológiai sorból?
Nyilván évjárattól függ, és számos más tényező is befolyásolja, de a TopDown megérkezése előtt hozzávetőlegesen három művelettel számolhattunk.
Összességében viszont a szántást nem hagytátok el, ugye?
Igyekszünk kevesebbet forgatni, de az aprómagvak alá még általában szántunk. Ennek egyik oka a gyomok elleni küzdelem, hiszen a forgatásnélküli rendszer az első években kedvez a gyomosodásnak. De szeretnék erre is konkrét tapasztalatokat szerezni, így tervezem, hogy a korábban már említett no-till kísérlet harmadik évében valamilyen aprómagot vessek.
Egyébként például a facélia esetében kiemelten törekszünk a jó minőségű magágyra. Ha nagyon rögös és egyenetlen a talaj, akkor a vetésbe még egy profi géppel is csúszhatnak hibák, az pedig sok gondot okoz a kaszálásnál. Ha például egy táblán belül eltérő időpontban virágzik a mézontófű, akkor nem tudunk optimális időben betakarítani, és biztosan szemveszteséggel számolhatunk. Úgyhogy jelenleg ezeknek a növényeknek finom magágyat készítünk, de a jövőben mindenképpen végzünk kísérleteket azzal kapcsolatban, hogy miként lehet elhagyni műveleteket, akár magát a szántást is.
Ez egyébként mekkora területet érint? Hány hektáron foglalkoztok aprómagvakkal?
Eddig 300-400 hektáron, de miután a repcét kivettük a vetésforgóból, és bővítettük a bíborherével, ez 400-450 hektárra is növekedhet.
Akkor tehát van hol bizonyítania a Rapid vetőgépnek, főleg, ha a kalászos vetésterületet is hozzászámoljuk.
Van egy másik gabonavetőgépünk is, ez a két eszköz évente 700-800 hektáron vet, ami mellé társul további 100-200 hektár szolgáltatás is. Ősszel a 6 méteres Rapid szinte megállás nélkül dolgozik másfél hónapon keresztül. Azzal vetjük az összes kalászost, a bíborherét, tavasszal a mustárt, az olajretket, a facéliát… Sőt, ha az időjárás miatt összecsúsznak a munkák, akkor még a Tempo-nak is besegít, és bár a szóját alapvetően szemenként vetjük, ha erre nincsen lehetőségünk, akkor megoldjuk a feladatot a Rapiddal.
Egyik évben még zöldtrágyát is vetettünk a segítségével, ami ugyan drágább megoldás, mintha csak tárcsázás közben elszórtuk volna a vetőmagot, de a kelési eredmények sokkal jobbak lettek. Ezen a technológián talán érdemes elgondolkodni ilyen magas műtrágya-árak mellett. A Rapid nagyon megbízható, precíz gép, főleg, ha van egy jó gépkezelő, akinek a szívéhez különösen közel áll a svéd márka.
Mik a tapasztalatok a 12 soros Tempo vetőgéppel?
A Tempo is egy nagyon jó gép. Van mellette két másik szemenkénti vetőgépünk is az évi 500-600 hektárra, de a Väderstad a vezérgépünk, ezzel dolgozunk legtöbbet. Nagy előnye, hogy átszerelhető 45 centiméteres sortávról 75 centiméteresre. Gyakran említik a Tempo előnyei között a nagy vetési sebességet, de őszintén szólva én nem szeretek gyorsan vetni. Nem vagyok ennek a híve, még akkor sem, ha a Tempo ezt tudja is. Mi inkább visszafogottan használjuk, a kiemelt precizitást fontosabbnak tartom, mint azt, hogy napi 5-10 hektárral többet vessünk.
A TopDown kapcsán már beszéltünk arról, hogy a menetszámot csökkenteni tudtátok a segítségével. Milyen előnyei vannak még?
Amit látok, hogy az elmúlt években alig tudtunk szervestrágyát szerezni. Az állattartók keresik ugyan a szalmát, de egyre kevesebben adnak érte tápanyag-visszapótlásra például marhatrágyát. Én pedig így nem szívesen bálázom be, és viszem le a területeinkről a szármaradványt. Egyre több gazdálkodótól hallom, hogy aki ilyen műtrágya-árak mellett eladja a szalmáját, az bolond. Főleg akkor, ha van egy TopDownja, ami azt gyönyörűen bekeveri a talajba.
Hozzátenném, hogy nemrégiben beszélgettem gazdálkodókkal egy kimondottan talajközpontú rendezvényen, ahol azt is láthattam, hogy a marhatrágyát sem kell feltétlenül szántással beforgatni, elég egy TopDownnal bekeverni, és működik a technológia.
A jövőben tervezitek bővíteni a Väderstad gépparkot?
Elmélet szintjén már fölmerült, hogy a két másik vetőgépünket eladnánk, és helyette egy újabb Tempo-t vásárolnánk. Az egyikkel fixen 45 centiméterre, a másikkal pedig 75 centiméterre vetnénk, és csak a legszükségesebb esetekben szerelnénk át a vetőkocsikat. A Väderstad gépek tényleg drágák, így kellenek a közgazdasági számítások, hogy mikor éri meg azokat választani, de eléggé meggyőző, hogy svéd gyártóról beszélünk. A skandináv országok mindig is szimpatikusak voltak számomra, és a termékeik kiemelkedő minőségűek.
Mindennek fényében a szerviz- és alkatrész-ellátásról milyen tapasztalataitok vannak?
A használat során a gumi elemeket, kopóalkatrészeket kellett cserélni, de mindeddig nem költöttünk komoly összegeket a gépeinkre. Amikor ezek a kisebb, általános problémák előjöttek, a szervizesek mindig elérhetőek voltak, azonnal segítettek. Nem véletlenül említettem korábban is az előnyök között a megbízhatóságot.
