A kukorica gyommentesen tartására közel 140 készítmény, illetve számos kombináció áll rendelkezésre, mely arra enged következtetni, hogy a kukorica gyomirtása megoldott, viszonylag egyszerű feladat. A fentieket cáfolják a V. Országos Gyomfelvételezés eredményei, mely szerint néhány problematikus gyomnövény felszaporodása tapasztalható.
Külön figyelmet érdemel a kukorica gyomirtásának nehézségei közül az egyszikű gyomnövények fokozatos előretörése. Míg az első országos gyomfelvételezés idején az első 20 gyomnövény között csak hat egyszikű volt, úgy az ötödik országos gyomfelvételezés idejére ez a szám nyolcra emelkedett. Ezért az elkövetkezőkben számolnunk kell az egyszikű gyomnövények további előretörésével. A gyomnövények fontossági sorrendjében egyre „előkelőbb” helyet foglal el a fakó muhar (Setaria pumila), a zöld muhar (Setaria viridis), a pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis), és a termesztett köles (Panicum miliaceum). Változatlanul az „élmezőnyben” szerepel a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), ugyanakkor megjelent az első húsz legfontosabb gyomnövény között a csillagpázsit (Cynodon dactylon), és tartja helyét a fenyércirok (Sorghum halepense), illetve a tarackbúza (Elymus repens).
A kukoricát gyomosító egyszikűek közül Hajdú-Bihar megyében, de országos viszonylatban is elmondható, hogy a legnagyobb gondot a muharfélék felszaporodása jelenti. A Setaria nemzetségbe tartozó fajok közül hazánkban a fakó muharnak (Setaria pumila), a zöld muharnak (Setaria viridis) és a ragadós muharnak (Setaria verticillata) van gyakorlati jelentősége. Mivel ezek a gyomnövények melegigényes fajok, ezért csírázásuk a talaj felmelegedésével indul meg. A mészben gazdag talajokon jellemzően a zöld muhar (Setaria viridis), a savanyú talajokon a fakó muhar (Setaria pumila) gyomosít.
Megfigyelések igazolják, hogy hűvös, nedves tavasz esetén a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), száraz, meleg tavasz esetén a muharfélék kelnek először. A hatékony gyomirtás szempontjából előnyösebb, ha a kakaslábfű kelése megelőzi a muharféléket, mivel a kukoricában használatos egyszikűirtó posztemergens készítményekre a kakaslábfű érzékenyebb, mint a muharfélék. A hosszú évek tapasztalata azt mutatja, hogy a kukorica posztemergens gyomirtásának időzítését, amennyiben a muharfélék is gyomosítanak, e gyomnövény fenológiai állapotához kell igazítani. A permetezést legkésőbb a fűféle gyomnövény ötleveles állapotában, még a gyökérváltás előtt kell elvégezni.
A fakó muhar az utóbbi évek egyik legdinamikusabban terjedő gyomnövénye, felületi borítása az elmúlt években a háromszorosára nőtt. A negyedik országos gyomfelvételezés időpontjában a muharfélék jelentősége közel sem volt ekkora, köszönhetően a hatékony preemergens egyszikűirtó készítmények kijuttatásának. A muharfélék napjainkban tapasztalható felszaporodásának oka az lehet, hogy a korábbi években használt posztemergens herbicidek nem minden esetben rendelkeztek tartamhatással (így ha gyomnövény biológiájából kifolyólag nem találkozik a kijuttatott készítménnyel, úgy a várt gyomirtó hatás elmarad).
Ezen problémára megoldást jelent – és amit az időjárási viszonyok alakulása is indokol – olyan gyomirtó szerek, illetve kombinációk alkalmazása, amelyek a posztemergens hatás mellett, talajon keresztüli hatással is rendelkeznek. Az ilyen hatással rendelkező készítményekkel elérhető, hogy a kukorica a sorok záródásáig gyommentes maradjon. A muharfélék elleni hatékony védekezés során ki kell használni a kukoricában még engedélyezett preemergens egyszikűirtó készítmények adta lehetőségeket is. A védekezés tudatos megtervezését és pontos végrehajtását indokolja továbbá, hogy a muharfélék magvai akár 8 cm mélyről is csíráznak, illetve azok még 30 év elteltével is csíraképesek. A zöld muhar kelése általában kissé elcsúszik a fakó muharhoz, illetve a kakaslábfűhöz képest, így gyakran kibújik a posztemergensen használt készítmények hatása alól.
A ragadós muhar ugyan nincs benne a kukoricát gyomosító legfontosabb 20 gyomnövény között, de ennek ellenére az ország területén, több helyen problémát okoz. Felszaporodása várható, amit a növény biológiája is elősegít, hiszen megfigyelések igazolják, hogy kelése a Setaria nemzetségen belül a legkésőbbi.
Az említett gyomnövények mellett meg kell említeni az utóbbi években megtalált, és a megfigyelések alapján terjedőben levő további „problémás” egyszikű gyomnövényeket. Hazánkban egyre több helyen gyomosít a mandulapalka (Cyperus esculentus), az ázsiai gyapjúfű (Eriochloa villosa), a parti köles (Panicum riparium) és a kései köles (Panicum dichotomiflorum). E gyomnövények ellen a védekezési technológia részben kidolgozott, illetve kidolgozása folyamatban van.
A világban és hazánkban is cél a herbicid-rezisztencia megállítása. Korábban már Magyarországon is leírtak több olyan fajt, amelyek egy-egy herbicidre, herbicid-csoportra rezisztenciát szereztek. Az utóbbi években sajnos a kör tovább bővült. Több helyen megtalálták az ALS-gátló herbicidek gyomirtó hatására nem, vagy gyengén reagáló fenyércirkot. Az ALS-gátló herbicidekre rezisztencia tüneteit mutató fenyércirok visszaszorítása érdekében kerülni kell a monokultúrát, törekedni kell az agronómiailag indokolt vetésváltás betartására. A gyomirtó szerek alkalmazása során figyelni kell a különféle hatásmódú hatóanyagcsoportba tartozó készítmények kijuttatására. A gazdálkodók részéről felelőtlenség az utóbbi években tapasztalható tarlóhántás, vagy indokolt esetben a teljes adagú glifozátos kezelés elhagyása.
A kukorica posztemergens gyomirtásának időszaka a kukorica 3-7 leveles fenológiai állapota. Ezen intervallumon belül a gyomnövények fejlettségéhez kell igazítani a kijuttatás időpontját. A korai posztemergens kezelést a magról kelő egyszikűek 1-3 leveles, a magról kelő kétszikű gyomnövények szik-2 (4) leveles fenológiai állapotában szükséges végrehajtani. A posztemergens készítményeket ennél a fenológiai állapotnál később használjuk, a magról kelő egyszikűek esetében 3-5 leveles és a magról kelő kétszikűek 2-4 (6) leveles fejlettségénél.
Összességében a kukorica vegyszeres gyomirtásának problematikáját a magról kelő és évelő egyszikűek elleni „harcban” látom, ami szakértelmet és komoly odafigyelést igényel. Nem elegendő a készítmények, kombinációk rutinszerű alkalmazása, kijuttatása.
Fotó: A szerző felvételei