A márciusi hónap szeszélyes időjárása mindig is nagy fejfájást okozott a kertészek számára. A hirtelen felmelegedő és lehűlő léghőmérséklet jelentősen befolyásolta a rügypattanást és a kártevők aktivitását is.
Az elmúlt évszázadban sok helyen lehetett látni a fehérre meszelt törzsű gyümölcsfákat. Ennek a gyakorlati hasznával sokan tisztában vannak, de működhet ez a növényvédelmi módszer a XXI. században, az égető munkaerőhiány, és a folyamatos növényvédő szerek kivonása mellett? Ezen kérdéseket járjuk körbe a következőkben.
A növények tavaszi ébredése és a korai kártevők
A növények téli nyugalmi időszakának a levegő, de főleg a talaj hőmérséklet emelkedése vet véget. Ha elindul a szövetekben a nedvkeringés, egy-két héten belül elkezdődik a rügypattanás is, a mandula és egyéb csonthéjasok esetében már a virágzás is elkezdődik.
A rügypattanással egyidőben viszont elindul a növények párologtatása is, amely vonzó hatással van a korai kártevőkre. Ezek között említhetjük meg a bimbólikasztó bogarat (Anthonomus pomorum), vagy a fekete répa levéltetűt (Aphis fabae).
Nem szabad megfeledkeznünk a pajzstetvek családjába tartozó közönséges kagylós pajzstetűről (Lepidosaphes ulmi) sem.
A pajzstetvek életmódja és károsítása
A kora tavaszi időszak több száz éve hagyománya a fatörzsek festésé a klasszikus mészkénlével. Előnye, hogy a biológiai növényvédelemben is használható és hatása szinte egész évben érezteti hatását. A fehérre festett törzs ezen kívül hűti is fa belső szövetet és így akadályozza meg a törzs kicsattanását.
A felrepedt törzs vonzza a pajzstetveket is, amelyek a folyamatos szívogatásokkal nemcsak a növényi nedvekkel táplálkoznak, hanem jelentősen csökkentik a hajtásnövekedést és a vesszők torzulását is okozzák. Ellenük való védekezést komplikálttá teszi, hogy viaszos bevonatot képeznek a külső pajzson és ezért a klasszikus piretroidok haszontalanok a kártevőkkel szemben.
A mészkénleves festés viszont elzárja őket a külvilágtól és a kénvegyületek pedig jelentősen szárítják a külső kutikulát. A pajzstetvek életmódjára jellemző az ivaros szaporodás, de kritikus időszakban a szűznemzés is létrejöhet az egyedeknél. Ezek a szipókás rovarok képesek a helyváltoztatásra, de a nőstények a megtermékenyítés után egyre kevésbé mozognak. Gyakran maradnak egy helyen csoportosulva és közösen képeznek viaszbevonatot.
A védekezés utolsó lehetősége a törzskaparás lehet, amely nagy odafigyelést igényel, de véglegesen megszünteti a kártevők populációját. A pajzstetvek elleni védekezés első lépése a fák metszés utáni szemrevételezése. Főleg a hajlatokban, kéreg repedésekben telepedhetnek meg. Különösen nagy a fertőzés veszélye az idősebb bioültetvények esetében.
A védekezés lehetőségei: permetezés vagy festés?
A pajzstetvek és a vértetvek ellen gyakran ajánlják az olajos lemosópermetszereket, ezek hatékonysága azonban sok esetben kérdéses. Befolyásolja a permetező műszaki állapota, a permetlé pH-ja és a víz hőmérséklete is. Illetve a keverék olajtartalma, a törzsek festése ugyanakkor biztos sikert hoz.
Olcsóbb. Igaz nagyobb a munkaerő igénye, azonban ezt a műveletet évente egyszer elég elvégezni. A mészkénlébe gyakran kevernek rezes oldatot is, így az áttelelő gombaképletek ellen is védekezhetünk. Így két legyet ütünk egy csapásra.
Összegzés: hagyományos módszer modern köntösben
Összegezve a törzsek festése még a gyorsan változó időjárási körülmények között is hatékony lehet. A kijuttatás pedig gépesíthető is, a klasszikus ültetvénypermetezők alsó fúvókáinak használatával.
A XXI. század növényvédelmét a biológiai módszerek és a kémiai növényvédelem ötvözése fogja meghatározni, ezért érdemes a hagyományos módszereket is észben tartanunk.
Kiemelt kép forrása: Pixabay.
