Az őszi gyümölcstelepítési időszak elteltével elérkezett a 2-3 éves oltványok koronaalakító metszése. Ezekkel a fitotechnikai műveletekkel a későbbi gyümölcsfa koronaformáját, habitusát, és termésmennyiségét is alakíthatjuk.
A következőkben kitérünk néhány alap metszési módra, koronaformára. Néhány örök érvényű szabályra, amely gyümölcsfajtól függetlenül megállja a helyét.
Az alma metszése során a legfontosabb információ, hogy tisztában legyünk az alany és a fajta típusával. Az alany növekedési erélye fogja meghatározni a későbbi koronaforma kezelhetőségét.
Az elmúlt évtizedekben számos esetben bebizonyosodott, hogy a helytelen metszésmód hogyan tette tönkre egész ültetvények sorsát. A hazánkban vásárolt almafaoltványok általában 2-3 típusú alanyt használnak.
A legelterjedtebbek az MM106, M9, M26, M111-es alanyok. Növekedési erélyt tekintve az M111-es alany a legerősebb növekedésű ezek közül. Ezt követi a MM106-os alanytípus, amelyet félintenzív termesztési módhoz ajánlanak. Illetve a törpésítő alanyok, mint pl. az M9 vagy M26. Utóbbiakat csak az intenzív étkezési célú ültetvényeknél alkalmazzák.
Visszametszés
Az ültetés után a legfontosabb lépés metszés szempontjából a visszametszés. Általában egy MM106-os vagy M111-es alanyra oltott almafa esetében 70-80 cm-es magasságban kell visszavágni a csemetét. Ezáltal az oltvány magasságát is szabályozzuk, továbbá elágazásra kényszerítjük. A későbbiekben körülbelül ebben a magasságban fognak elágazni a termőágak, vázkarok.
Nem szabad megijedni a visszametszéstől, drasztikus módszer, de az első 2 évben a fának növekednie kell, nem pedig egyből termést hoznia. Az alany mellett fontos kiválasztanunk tudatos termelőként a koronaforma típusát. Ebben az esetben is több változat közül választhatunk.
A leggyakoribb koronaformák az alma termesztésben az úgynevezett „orsó” formák. Ezek közé tartozik a szabad orsó, karcsú orsó, szuper orsó. A kiskerti körülmények között sokan alkalmazzák a szabad orsó koronaformát. Ettől már hatékonyabb megoldás lehet a karcsú orsó alkalmazása.
A különbség abban rejlik, hogy a szabad orsó esetében 2-3 ágemeletet alakítunk ki, és ezekre a vázágakra terheljük a termőképleteket (rügy, termőkalács, termőbog). A karcsú orsó esetében csak az alsó 70-80 cm-es magasságban vannak termőágak, a felső koronaszinteken csak termőgallyakat hagyunk, amelyek maximum 2-3 éves elemei a koronának. Így egyfajta „karácsonyfa” alakot kapunk.
A metszés során mindig figyelnünk kell a hajtások, termőgallyak és termővesszők szögállására. Amelyek túl meredeken merednek felfelé, sosem fognak kellő termést hozni, érdemes őket kimetszeni egy közel vízszintes metszlapot hagyva a fatörzsön.
Téli metszés
Téli metszés során, főleg, ha koronaalakításról van szó, érdemes mindig „kiteríteni” a korona részeit. A lapos, a fatörzsre szinte merőleges vesszők, gallyak a kedvezőek. Így sokkal több fény éri a korona részeit, ez pedig serkentőleg hat a termőrügyek differenciálódására. A gyümölcsérés során pedig jobb lesz a termés sav/cukor aránya és színezettsége is.
A fiatal almafák metszése során mindig szem előtt kell tartanunk azt a tényt, hogy az első 2-3 évben nem a termés a fő cél. A legfontosabb a vázkarok, kialakítása és a nyitott koronaforma. A későbbiekben erre lehet majd ráterhelni a kívánt termésmennyiséget.
Egy átlagos alma – természetesen fajtától függően – 2-300 g. Tehát egy jól berakódott termőgally esetében akár 1-2 kg gyümölcsöt is meg kell tartania a szüretig. Fontos a megfelelő koronaszerkezet, és a helyes metszésmód.
A metszés során oda kell figyelnünk a szerszámok fertőtlenítésére is. A kiskertekben és különböző ültetvényekben is lehetnek fertőzött fák, melyek betegségeit könnyen átvihetjük az egészséges növényekre is.
Érdemes megvizsgálnunk a fák törzsét, a kéreg felszínét, nincs-e torzulás, szívogatás, rákos elváltozás. Illetve már a frissen elültetett csemetékben is kárt tehetnek az olyan veszélyes kártevők, mint a pl. a kisfarontó lepke (Zeuzera pyrina). A lepke hernyója a leggyakrabban a fatörzs és az ág csatlakozásánál rág a fa belsejébe és járatot fúrva okoz kárt.
A helyes metszés során tehát nemcsak a későbbi koronát alakíthatjuk ki, hanem a termésmennyiséget is növeljük, és megtesszük az első lépéseket a helyes növényvédelem felé.
