A 21. század új kihívások elé állítja a mezőgazdaságban dolgozókat, a népességnövekedés hatására egyre több terményt, egyre rövidebb idő alatt, egyre jobb minőségben kell előállítanunk.
Az idővel futunk versenyt, és már egyre kevesebb idő jut a klasszikus vetésváltásokra és ültetvénycserékre. A technológia fejlődésével, az új rezisztens és toleráns alanyok és fajták megjelenésével ez talán lehetséges, de egy elkapkodott beruházás sok veszélyforrást is magában rejt növényegészségügyi szempontból.
Erre tökéletes példa fitoplazmák népes osztálya is, amelyet 1967-ig vírusoknak hittek, de valójában a baktériumok egy speciális változatainak tekinthetőek. A következőkben ezeknek a patogén károsítóknak a gyümölcsfákra gyakorolt hatásáról lesz szó.
Hazánkban a gyümölcstermő területeink csökkenőben vannak, és ennek számos oka van, a változó gazdasági környezet, a globális felmelegedéssel járó negatív abiotikus tényezők (fagykár, jégkár, aszály stb.).
Sokan ennek ellenére is új ültetvényeket hoznak létre – de mit is kell csinálnia egy kertésznek egy öreg gyümölcsös felszámolása után? Először is, gondoskodnunk kell megfelelő vetésváltásról és az új terület kiválasztásáról, fontos a terület ugaroltatása, vagy valamilyen egyéves szántóföldi kultúrával történő hasznosítása, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a rekultiváció időigényes.
Az új ültetvény telepítése előtt kiemelten fontos a talaj feltöltése, pl. zöldtrágya, érett szervestrágya használata javasolt körülbelül 35-40 t/ha mennyiségben, persze ez a trágya típusától és a talajszerkezettől is függ.
Előveteménynek érdemes egy kalászos kultúrát választani, ugyanis ebben az esetben kevesebb szármaradvány marad a területen a betakarítás után, illetve jut idő a terület előkészítésére az esetleges novemberi telepítés előtt.
A legfontosabb mégis az egészséges, fertőzésmentes szaporító anyag.
A fertőzött oltványok számtalan veszélyt rejtenek magukban, akár már termőre fordult ültetvényekre is átterjedhet a kórokozó. A fitoplazmák is ilyen veszélyforrást rejtenek magukban, ugyanis sejtfal nélküli, táptalajon nem, vagy csak nagyon nehezen tenyészthető kórokozókról van szó, amelyek szaporítóanyaggal, és különböző vektorokkal terjednek (pl. kabócák, levélbolha fajok, egyéb Cuscuta fajok).
Ezen kártevők és gyomok gyérítésével, irtásával természetesen sikeresen csökkenthetjük a fertőzés kialakulását.
Jellemző még a fitoplazmákra, hogy a háncs rész rostcsöveiben élnek, és idővel teljesen elfertőzik, majd leépítik a károsított növényi szervezetet. Többek között ezek a kórokozók felelősek a ’Ca. Phytoplasma pyri’, azaz a körtefa fitoplazmás pusztulásáért, de súlyos károkat okoztak már alma, illetve őszibarack ültetvényekben is.
A ’Peach yellows phytoplasma’ annyira súlyos károkat okozott Franciaországban, és Magyarországon is, hogy karanténkórokozónak minősítették. A tünetek közé tartozik a hirtelen jelentkező terméscsökkenés, majd a gyümölcsfa élettartamának drasztikus rövidülése.
Súlyos károkat okoz a szőlőtermesztésben is, hazánkban 2013-ban diagnosztizálták először, a szőlő aranyszínű sárgaság nevű betegség (‘Ca. Phytoplasma vitis’) a szőlőlevél kanalasodását okozza, drasztikusan kifakul, elsárgul a levélzet, csakúgy, mint a vashiány esetében, később el is elszárad. Almafa levélen szintén levélsárgulást és a hajtásvég úgynevezett seprűsödését okozza.
Védekezési lehetőségek közé tartozik a fertőzött szaporító anyag megsemmisítése, zárlat bevezetése a területen, illetve a fertőzési anyag eliminálása.
A leendő ültetvény kiválasztásánál fontos megvizsgálnunk a talajösszetételt, hogy milyen a domborzat, ugyanis a fagyveszélyes, öböl ütötte területek magukban hordozzák a későbbi tőpusztulást, a pangóvizek a gyökérzet elhalását, fulladását is okozhatják.
Fontos a mélylazító használata a telepítés előtt, főleg, ha már a sorok kimérése megtörtént. Ki kell választanunk a megfelelő alany fajta kombinációt, és ehhez igazítanunk a sor- és tőtávokat, a túlzsúfolt ültetvények már magukban hordozzák a gombás és bakteriális fertőzések magas kockázatát.
Kiemelten fontos a telepítést megtervezni és átgondolni, hiszen ma már egy hektár gyümölcsös telepítése is több millió forintos beruházást jelent, illetve egy megfelelően gondozott és megtervezett állókultúra évtizedeken keresztül termelhet jövedelmet az adott vállalkozásnak.
(Fotó: Service Technique et Certification Union Auboise/Facebook)
