Mandula, a magyar gyümölcstermesztés elfeledett Csipkerózsikája

Szinte hihetetlen, de az 1960-as években, az akkori technológiával és fajtákkal, évi közel 3000 tonna héjastermés-mennyiséggel képesek voltunk az önellátásra. Manapság örülünk, ha évente 100 tonna héjas mandulát megtermelünk. Vajon így kell ennek lennie, vagy körültekintő termőhely-megválasztással, megfelelő technológiával és fajtákkal feléledhet-e újra a hazai mandulatermesztés?

A mandulát rendkívül sokféle formában használják, melyek mindegyike magas pici értéket képviselő, keresett cikk. Fogyasztják nyersen, pirítva, édesen, sósan, magában, vagy különböző desszertek (marcipán, sütemények, csokoládék), saláták, müzlik, köretek alkotórészeként, de a gyógyszer- és kozmetikai ipar is értékes alapanyagként tartja számon a magbélből préselt olajat. Lisztjét, és a belőle készült mandulatejet különböző diétákban ízletes liszt-, illetve tejpótlóként használják.

Igen sok értékes tápanyagot tartalmaz, olaj-, fehérje-, és szénhidráttartalma felülmúlja a húsfélékét. Magas B- és E-vitamin-tartalma mellett sok kalcium, magnézium, kálium és vas található benne. A rokon vad fajok, és keserű változatok változó mennyiségben mérgező amigdalint tartalmaznak. Felnőtt ember számára már egy maréknyi keserű mandula is halálos lehet, de ez nagymértékben függ az adott változat amigdalin-tartalmától. Ismertek azonban édes magvú, vad populációk is.

Származása, elterjedése

A mandula őshazája Közép-Ázsia, ahol több mint 30 rokon faja honos. Innen terjedt el Közel-Keletre, Görögországba, ahol elkezdődött termesztésbe vonása és szelekciója. Jó szállíthatóságának, tárolhatóságának köszönhetően már a XV. században eljutott Görögországon keresztül előbb a Balkánra és a mediterrán térségbe, majd a XVII-XVIII. század folyamán Amerikába (Chile, Argentina, majd Kalifornia).

Hazánkban már a rómaiak idején is találhattak mandulafákat, de a mandulával kapcsolatos ismereteket csakúgy, mint mandula szavunkat (mandorla, mandola, mandula) feltehetőleg a középkori Itáliából vettük át.

A magyar mandulatermesztés alakulása

A magyar mandulatermesztés sokáig igen kezdetleges maradt, inkább csak érdekességként vagy díszként ültették a kertekbe, a termését pedig külföldről hozták be. A filoxéravész után az 1800-as évek végén Entz Ferenc javaslatára országszerte telepítettek a kipusztult szőlők helyére mandulafákat. Később az 1900-as évek elején szintén jelentős telepítéseket végeztek a Balaton-felvidéken, de a termésmennyiség ennek ellenére sem emelkedett jelentősen. A II. világháború után újabb telepítési hullám következett, de rendszerint a nem megfelelő termőhely-kiválasztás és a szakszerűtlen ápolás miatt sokaknak okozott csalódást. Az ekkori, rekordnak számító 940.000 fa körüli mandulaállomány a gyümölcsösöknek még mindig csak alig 1%-át tette ki. Ma ez az arány még kisebb (0,2% körüli).

Termesztése

Az eredményes termesztéshez elengedhetetlen a megfelelő termőhely kiválasztása, a fajtaválasztás, a megfelelő porzópartner, a gondos ápolás és öntözés. A természetben 160-250 m tengerszint feletti déli lejtőkön fordul elő, termesztése is ilyen területekre javasolt magas fény- és melegigénye, valamint fagyérzékenysége miatt. Pejovics (1976) szerint a bortermő vidékek azon területei alkalmasak mandulatermesztésre, ahol ritkán csökken –17 ºC alá a hőmérséklet. Téli mélynyugalmi állapotában (különösen hirtelen lehűlés és tartós fagy esetén) ez alatt már károsodnak a vesszők és a rügyek. A téli mélynyugalomból már kis felmelegedés hatására is kilép, ezután a kora tavaszi fagyok károsíthatják a bimbót, virágot.

Általában szárazságtűrő fajnak tekintik, utak mentén, szórványgyümölcsösben a gyökerek nagy területet behálóznak, így szárazabb területen is elegendő vizet tud összegyűjteni egy-egy fa. Ültetvényben évente legalább 600 mm csapadékra van szüksége, ennek közel felére a vegetációs periódusban. Öntözetlen ültetvényt csak olyan helyre érdemes telepíteni, ahol a termőréteg kellően vastag (80 cm-nél vastagabb), így jól tudja raktározni a csapadékot. Ez a gyökérzet nagy levegőigénye miatt is fontos. Laza, a gyökerek által jól átjárható, meszes talajokon érzi jól magát. A 150 cm-nél magasabb talajvizet nem bírja, erre síkvidéken fontos odafigyelni.

Fajtákról

A mandula termesztése valószínűleg spontán mutációval keletkezett édes változatok szelekciójával kezdődött, habár már korábban is fogyasztották a mandula keserű változatait megfelelően elkészítve (pl. hőkezeléssel). A termesztett fajtákat később is szabadbeporzású magoncok szelekciójával nyerték világszerte, egészen a vegetatív szaporítás elterjedéséig. Hazánkban a XIX. század közepén kezdtek el komolyabban foglalkozni külföldi és hazai mandulafajták szelekciójával, mely eredményeként több, a mi klímánkon is eredményesen termeszthető fajta született.

A nemzeti fajtajegyzékben jelenleg öt, jogelődünknél, a Kertészeti Kutató Intézetben Brózik Sándor által nemesített fajta szerepel: ʻBudatétényi 70ʼ, ʻTétényi bőtermőʼ, ʻTétényi kedvencʼ, ʻTétényi keményhéjúʼ, ʻTétényi rekordʼ. A ʻBudatétényi 70ʼ egy kézzel is könnyen törhető, papírhéjú csemegefajta. Telt magbele tetszetős és igen édes. A ʻTétényi bőtermőʼ korai érésű, hegyes csepp alakú, kissé ciános ízű félpapírhéjú fajta. Szintén félpapírhéjú fajta a ʻTétényi kedvencʼ. Lándzsa alakú, hengeres termése szúrós csúcsban végződik.

A ʻTétényi rekordʼ terméshéja már kemény, de mégis könnyen törhető, ami megkönnyíti a feldolgozását. Termése középnagy, telt orsó forma, magbele kellemes, édes ízű. A ʻTétényi keményhéjúʼ korai érésű, jól rázható, kemény héjú, de jól törhető fajta, vizsgálataink szerint a sorozat leginkább fagytűrő tagja. Hullásra hajlamos, ezért a betakarítás időzítésére érdemes odafigyelni. Magbele lapos, édes. A betegségekre a többi fajtánál kevésbé érzékeny, megbízhatóan terem. Fontos a szakszerű növényvédelem, főleg az utóbbi évek szélsőséges éghajlati körülményei között.

A régi fajták egy része rossz fagyállósága (ʻBudatétényi 11ʼ, ʻBudatétényi 13ʼ, ʻAkali 60ʼ) vagy alacsony mag-bél aránya (ʻBurbank magoncaʼ, ʻÓriás kagylóʼ, ʻSzultánʼ), más része erős növekedési erélye, és emiatt nehézkes gépi rázása miatt (ʻSzigetcsépi 58ʼ) nem szerepel már a fajtajegyzékben.

Jelenleg folyó kutatásaink, szempontjaink

A NAIK Gyümölcskutató Intézetében teszteljük a különböző külföldi és magyar fajtákat, génbanki tételeket, hiszen több irányban lehetne még bővíteni a fajtakínálatot. Hazánkban jelenleg nincs öntermékeny fajta, minden fajtához megfelelő porzópartnert kell ültetni. A külföldi öntermékeny fajták tesztelése azonban hamarosan megindul (termőre fordulásuk után). Intézeti tapasztalatok alapján több olyan tétel is van a begyűjtött génbanki anyagban, amely a Tétényi fajtáknál ellenállóbbnak mutatkozik a különféle gombás fertőzésekkel szemben, ezeket érdemes lehet nemesítésbe vonni.

Jelentős a mandulafák díszértéke is, különösen kora tavasszal, virágzáskor. A Balaton-felvidéki mandulavirágzás igazi turisztikai látványosság. A nagy virágú, élénk színű, dúsan virágzó tételeket ilyen célra is lehetne hasznosítani. A termesztett fajták fagytűrése általában nem rossz, hiszen szelektálásuk egyik fő szempontja ez volt. Mégis jelentős terméskiesést okoz egy-egy komoly kora tavaszi fagy, ezért vizsgáljuk a génbanki tételek fagytűrését is, melyek között nem egy a Tétényi fajtasorozat legtöbb tagjánál fagytűrőbbnek mutatkozik.

Közülük néhány tétel nemcsak fagytűrés tekintetében, de terméstulajdonságaikban is ígéretes, ezeket a tételeket szeretnénk most bemutatni. A ʻFournat de Brezenaudʼ egy francia nemesítésű fajta, honosítására régebben voltak próbálkozások. Különösen kiemelkedik kövér magbelével, mely édes ízű. Héja nagyon kemény, alakja elkeskenyedő (1. kép).

A ʻSóskút 16/7ʼ félpapírhéjú, sötétebb árnyalatú. Termése az előző fajtánál valamivel kisebb. Magbele édes, kissé molyhos (2. kép).

Az ʻ5/15ʼ jelzésű tétel rendszeresen és gazdagon terem. Magbél vastagsága 2016-ban elérte a 9 mm-t. Édes ízű, papírhéjú (3. kép).

E tételek héjastermés- és magbélméreteit a ʻTétényi keményhéjúʼ fajtával vetettük össze, amelynek fagytűrése tapasztalataink szerint a Tétényi sorozat tagjai közül a legjobb, valamint a ʻTétényi bőtermőʼ fajtával, amely fagytűrése elmarad a többi feltüntetett mandulatétel mögött (1. ábra). Látható az ábrán, hogy a vizsgált három génbanki mandulatétel termés- és magbélnagysága több év átlagát tekintve felülmúlja a termesztett fajtákét.

Véleményünk szerint a jó termőhely megválasztásával, a mandula fajta- és alanykérdésének megoldásával, megfelelő termesztéstechnológiával és növényvédelemmel, marketinggel feléleszthető lenne a magyar mandulatermesztés. Ehhez még hosszú út vezet, mi igyekszünk hozzájárulni ehhez munkánkkal.

Fotó: A szerzők felvételei

Ujfalussyné Örsi Dorottya, Dr. Békefi Zsuzsanna
NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézet, Budapest