A hazai üzemi gyümölcstermő ültetvények összes felülete 85-90 ezer ha közé tehető. A héjasok (dió, gesztenye, mandula, mogyoró) a gyümölcsültetvények területének kb. 7 %-át adják. A mandula, mogyoró és a szelídgesztenye kis jelentőségű kultúrák, pontos területi adatokkal nem rendelkezünk.
Legjelentősebb héjasunk a dió. Termesztett fajtáink koraisága miatt a magyar dió igazi réspiaci termék, piacra kerülésének időpontja jóval a fő európai termesztő Franciaország és az olcsó import kaliforniai dió megjelenése előtt van. Emellett jó évjáratokban minősége is kiemelkedő, ezért keresett áru az Európai Unió piacain. Fő export célországok Nagy-Britannia, Németország, Ausztria, Svájc. Évente 1500-2000 tonna árut szállítunk ezekbe az országokba. Piaci lehetőségeink azonban lényegesen jobbak, viszont megfelelő árualap hiányában az igényeket nem tudjuk kielégíteni. Ezért indokolt lenne a jelenlegi 1,5-2 tonna/ha termésátlag növelése. Ehhez a korosodó ültetvények folyamatos leváltására, termesztéstechnológia fejlesztésekre és új fajták termesztésbe vonására lenne szükség.
A mandula szerepe a hazai gyümölcsszektorban igen kicsi. Termeszthetőségének északi határán vagyunk, a növény éghajlati igényeinek csak kevés terület felel meg hazánkban. Termesztésének legjelentősebb kockázata a virágzáskori fagy. Emellett érzékeny a nyári vízhiányra is, gyengébb talajokon pedig elengedhetetlen a szakszerű, rendszeres tápanyag-utánpótlás. Hazai előállítású fajtáink gyümölcsének tulajdonságai jók, azonban virágaik önmeddőek, így gondosan megválasztott pollenadó fajtával együtt telepítve lehet biztonságos a termesztésük. A hazai nemesítés fő célja öntermékeny fajták előállítása. Indokolt lenne külföldi (olasz, spanyol) fajták kipróbálása ökológiai körülményeink között. Sajnálatos tény, hogy korszerű, a mai igényeket kielégítő intenzív mandulaültetvényekről nem igazán tudunk. Legjelentősebb felhasználók a cukrászat és az édesipari vállalatok, akik nagy tételben egyöntetű minőségű külföldi árut keresnek.
A mogyoró termesztése hazánkban elenyésző volumenű. Jellegzetesen kisüzemi növény, az éves termés jó része kistermelők kertjeiből kerül ki. Termésátlagaink annak ellenére alacsonyak (1 t/ha), hogy a termesztés környezeti feltételei hazánk több táján adottak. A szomszédos Horvátországban jó termesztéstechnológiával elérik a 3,2 t/ha héjas mogyoró mennyiséget. A hazai feldolgozóipari igény igen magas, melyet import áruval elégítenek ki.
A szelídgesztenye hazánkban is honos, azonban igényes faj. Termesztése a növény speciális ökológiai igényei (kiegyenlített, csapadékosabb időjárás és savanyú talaj) miatt csak az ország néhány táján lehetséges (dél-dunántúli, nyugat-dunántúli és a Börzsöny-hegységi termesztőtájak). A mogyoróhoz hasonlóan jellemzően kisüzemi növény. A ’70-es években telepített, összesen kb. 450 ha felületű áruültetvények mára szinte teljesen kipusztultak, jelentősebb üzemi ültetvények nincsenek. Az éves termés nagy részét ma is ligetes szórványgesztenyések, vad állományok adják.
Perspektivikus gyümölcsfaj, termesztése azonban kockázatos. Az utóbbi másfél évtizedben felerősödött gombás betegség, a kéregelhalás (Cryphonectria parasitica) járványszerűen tizedeli a fákat. Mellette néhány éve megjelent a szelídgesztenye gubacsdarázs (Dryocosmos kuriphylus), mely szintén komoly károkat képes okozni. Hatékony védekezés egyelőre egyik károsító ellen sincs, bár a szelídgesztenye gubacsdarázs természetes ellenségének (a hazánkban nem honos Torymus sinensis fürkészdarázsfajnak) betelepítésével kapcsolatos vizsgálatok ígéretes eredményeket mutatnak.
Az országos éves termésmennyiség 200-500 tonna közötti, mely a kevés számú üzemi ültetvénynek és a termesztéstechnológiai fejlesztések hiányának tudható be. Exportunk elhanyagolható, azonban jelentős a feldolgozóipari igény, így behozatalra szorulunk. Az import évente 1000-2500 tonna között mozog, jellemzően Olaszországból.
A héjasok termesztésének fejlesztésével jó lenne a hazai igények nagyobb hányadát itthoni terméssel kielégíteni.
Az Agrofórum szaklap átszerkesztett változata Hunyadi István: A héjas termésűek helyzete Magyarországon (2016. májusi lapszám, 148. old.) című írása alapján
