A növényvédelem óhatatlanul jelent némi veszélyt a környezetben élő egyéb szervezetekre, nem csak a kezelés során megcélzott károsítóra. Felismerve ezt mindenképpen helyes és követendő az a trend, gyakorlat, hogy a növényvédelem minél inkább szelektív legyen és a környezet „non target” résztvevőit minél kevésbé károsítsa. Ezen okok miatt pl. a növényvédő szerek és hatóanyagok engedélyezése napjainkban már rettenetesen drága és hosszú, több éves folyamat, hiszen egy leendő növényvédő szernek egyre újabb és újabb szempontoknak kell megfelelnie.
A környezet védelmére való igény hatására előtérbe kerültek – sok egyéb mellett – a különböző előrejelzési eszközök is. Ez alapvetően nagyon helyes dolog, mivel a kártevők, kórokozók ellen a védekezés legjobb időzítése csak előrejelzésre alapozva állapítható meg. Ez a helyzet a cseresznye és a meggy közismert kártevői, a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi, Rhagoletis cingulata) fajok esetében is. A rajzásuk előrejelzésére szolgáló sárga ragasztós lapokat mint „bio védekezési eszközöket” reklámozzák nagyon sok helyen. Ez ugyanakkor már hiba, amelynek árát rengeteg, a gazdálkodóknak valamilyen módon hasznot hajtó rovar fizeti meg az árát.
Attól, hogy egy ilyen termék csomagolásán élénk, zöld betűkkel fel van tüntetve, hogy „bio”, attól még az a termék egyáltalán nem biztos, hogy tényleg az! Csak ha ésszel, a kártevő életmódjának ismeretében használják és arra a célra, amelyre eredetileg is készült.
Ha csak a cseresznyelégy rajzásának előrejelzésére használható sárga színű színcsapdákat nézzük, sok hazai termelő vét olyan hibákat, amelyek következtében durva környezeti károkat okozhatnak, miközben azt hiszik, hogy éppen a környezetet védik.
Mik is ezek a hibák:
Irtásra használjuk az előrejelző eszközt: A sárga színcsapda – ahogy az a nevében is szerepel – egy csapda, amely megfog és el is pusztít minden olyan ízeltlábút, amely a sárga színhez vonzódik. Szelektivitása nincs, illetve pontosan annyi, mint pl. egy szintetikus piretroiddal végrehajtott védekezésnek. Ez utóbbiról tudjuk, hogy brutális pusztítást végez a rovarok közt. Valahogy a sárga színcsapdák esetében ez nem nagyon jut eszébe senkinek. Az egyszerű, lakossági felhasználók esetében ez talán még érthető is, hiszen a termék csomagolására hatalmas betűkkel van ráírva: Bio.
A csapdázás során nyilvánvalóan feláldozunk jó néhány, számunkra valamilyen módon hasznos rovart az információért. Azért, hogy pontosan nyomon tudjuk követni a kertünkben, gyümölcsösünkben élő cseresznyelégy fajok rajzásának menetét. Ennek célja a későbbiekben ezen rovarok ellen tervezett inszekticides kezelés minél jobb időzítése. A csapdával csak információt kellene szerezni, irtásra használni durván környezetromboló hatású is lehet. A tömegesen kihelyezett színcsapdák ugyanis tényleg irtanak. A megcélzott kártevő faj mellett mindent, ami rájuk ragadt.
Helytelenül használjuk a színcsapdát: A rajzásmenet pontos nyomon követéséhez nyilvánvalóan minél több egyedet kellene begyűjteni a csapdákkal. Ennek nem a csapdák számának akár drasztikus megnövelése a helyes módja, hanem a színcsapdáknak olyan helyre történő kihelyezése, ahol a megcélzott károsító a legszívesebben tartózkodik. Ehhez elengedhetetlen a károsítók, jelen esetben a cseresznyelegyek életmódjának ismerete. A cseresznye és meggy esetében az első kártételt a sokszor már május közepén rajzó európai cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) okozza. Ez a faj nem éppen hosszú távú repülő, ugyanakkor meglehetősen melegigényes. Kedvenc területe a cseresznye és meggyfák koronájának déli, napsütötte felső része. Alacsonyan, árnyékban nem igazán szeret tartózkodni, így a kényelem okán a korona aljára, netán a belsejébe elhelyezett színcsapdák jóval kevesebb kártevőt fognak, mint azok, amelyek a korona tetején, a déli oldalon vannak kihelyezve. Kisebb fogások esetén a kártevő rajzásmenete nehezebben állapítható meg és esetleg téves időzítéshez vezethet a későbbi kezelést illetően.
A sárga színcsapdák jó és hatékony segítő eszközök a növényvédelmi előrejelzésben. Helyes használatukkal tényleg „bio” irányban változhat a növényvédelmünk gyakorlata, mivel a kezelések pontos időzítésével, netán azok számának csökkentésével sokkal kevésbé terheljük környezetünket. Ugyanakkor helytelen használatukkal – főképp ha az tömeges használattal, irtási céllal történik – érzékelhető károkat is okozhatunk a környezetünk élővilágában.
