A növekedésszabályozó anyagoknak (bioregulátoroknak) vannak a termésképzésre gyakorolt hatásaik is.
A növényi bioregulátorokat használhatjuk gyümölcsritkításra, vagy éppen ellenkezőleg, a termésmennyiség növelésére, a gyümölcsök alakjának, minőségi paramétereinek megváltoztatására, vagy éppen a virágzási és érési idő befolyásolására.
A szűkebb értelemben vett bioregulátorok olyan növényi hormonok, amelyeket a növények maguk is készítenek, a mindennapi működésükhöz nélkülözhetetlenek. A növényi hormonok irányítják a gyümölcsfák élete során a fejlődési és növekedési folyamatokat. A gyümölcsfák különböző szerveiben képződnek és a szállítószövetekben áramlanak a növény más részei felé. Egymással kölcsönhatásban fejtik ki hatásukat.
Ha ezeket az anyagokat bizonyos dózisban a levelekre, a növény felületére juttatjuk, nem csinálunk mást, mint a növényen belül valamilyen irányban eltoljuk, megváltoztatjuk a hormonok egyensúlyát, és ennek pozitív hatásait igyekszünk kihasználni.
A hormonális készítmények tehát olyan szintetikusan előállított vegyületek, amelyek pontosan olyanok, vagy majdnem pontosan olyanok, mint amilyeneket a növény is készít (auxinok, gibberellinek, citokininek…). Káros vegyi anyagokat tehát nem juttatunk a növényekre.
Természetesen ezek használata során is szigorúan be kell tartani a technológiai előírásokat. A gyümölcsritkításhoz, egyéb technológiai műveletekhez gyakran használunk olyan készítményeket, amelyek nem tartoznak a növekedésszabályozó anyagok körébe. Hatásmechanizmusuk egészen más. Ezekkel most nem kívánok foglalkozni.
Hormonális gyümölcsritkítás
A hormonális hatású növekedésszabályozó anyagokat sokfelé használjákgyümölcsritkításra a korszerű gyümölcsültetvényekben. Elsősorban az auxin típusú vegyületek alkalmazása terjedt el, de más hormoncsoportokhoz tartozó készítmények használata is eredményes lehet.
Hatásukat úgy fejtik ki, hogy csökkentik a növény asszimilációs tevékenységét, kiélezve a tápanyagokért folytatott versenyt, ami az egyes növényi részek között zajlik. Ennek következtében a később termékenyült, kisebb, fejletlenebb gyümölcskezdemények lehullanak, a nagyobbak pedig fent maradnak.
Elsősorban az almaültetvényekben tudjuk használni ezeket a szereket, mert a termesztett gyümölcsfajok közül egyedül az almának van olyan virágzásbiológiai sajátossága, hogy minden virágzatban van egy kiemelt helyzetű virág, a középső, amelyik legelőször nyílik ki, a többi 1-2 nappal később.
Ebből a középső, vagy „királyvirágból” képződött termést hagyjuk meg minden virágzatban, a többitől megszabadulunk a hormonális egyensúly átmeneti befolyásolásával.
A technológia sikere sok mindentől függ. Nemcsak a szer helyes koncentrációjától és a megfelelő virágzásfenológiai állapotban való kijuttatásától, hanem a hőmérséklettől, a páratartalomtól, a csapadékviszonyoktól is. Más gyümölcsfajoknál is próbálkoznak a hormonális gyümölcsritkító szerek alkalmazásával, de nem megnyugtatóak az eredmények, a fent említett okok miatt.
Dr. Szalay László
SZIE Kertészettudományi Kar, Gyümölcstermő Növények Tanszék, Budapest
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum újság 2018. októberi számában olvasható.
