A szamóca a bogyósgyümölcsök közül a világon a legnagyobb arányban termesztett faj. Termesztési felülete dinamikusan nőtt az elmúlt 60 évben.
A gyümölcsminőségi elvárások egyre magasabbak, a munkaerő drágul, a környezeti tényezők pedig egyre kiszámíthatatlanabbak. Csak folyamatos innovációval lehet versenyképesnek maradni, és a fejlődés a szamócatermesztés teljes vertikumát kell, hogy érintse. A sikeres termesztés egyik alapja a kifogástalan minőségű szaporítóanyag. Magyarországon a legszélesebb körben a frigópalántát használják, de a szaporítóanyag-használat lehetősége szerteágazó, amelyet jelen cikkben szeretnénk ismertetni. A következő felsorolásban az európai piacon elérhető szamóca szaporítóanyagokat és azok előállítási módjait mutatjuk be az olaszországi Mazzoni faiskola gyakorlata alapján.
Indanövény (runner tip): A két-három lomblevelű, le nem gyökeresedett indanövényeket június-júliusban gyűjtik be a frigópalánta-előállításra is szánt területről, amiket általában jól szervezett TÉSZ-ek vásárolnak meg, amik maguk állítják elő ezekből a tálcás palántákat.
Szabad gyökerű friss palánta: A szaporító telepről a vegetációs időszakban kitermelt legyökeresedett indanövények. A kitermelés után pár napon belül végleges helyre kell ültetni, nem tárolható sokáig, legfeljebb egy hétig.
A frigópalánta előállításának módszereit Olaszországban dolgozták ki (1. és 2. kép).
1. kép: A szaporító telep képe május elején (Fotó: Babits Dorina)
2. kép: Frigópalánta (Fotó: Antonio Ferraresi)
Az 1960-as években kezdett elterjedni a nyugalmi időszakban kitermelt és utána hűtve tárolt szaporítóanyag használata. Az anyanövényeket talajtakarás nélküli bakhátakra ültetik április végén. Májusban a virágzatokat eltávolítják, így serkentve az indanövények képződését. Augusztusban az anyanövényeket kivágják. A legyökeresedett indanövényeket télen, nyugalmi állapotban termelik ki. A betakarító gép előtt egy kaszáló gép halad, mely levágja a növények leveleit ezzel megkönnyítve a palánták válogatását. A kitermelt palántákat konténerekben szállítják a válogató üzemhez, majd ott feldolgozásig hűtve tárolják, a tarolást követően méret szerint válogatják. A méretkategóriák üzemenként és fajtánként is eltérhetnek, de általában az 1. táblázatban látható értékek a mérvadók.
1. táblázat: A Mazzoni faiskola frigópalánta osztályozási skálája ’Clery’ fajtához
Méret szerinti válogatásra a homogén ültetvény létrehozása érdekében van szükség. A leválogatott palántákat fóliával bélelt egyszer használatos háncsrekeszekbe helyezik és pár órán belül a gyorsfagyasztó cellába viszik, ahol –2 °C fokon 12-24 óra alatt megfagyasztják, majd a tároló cellákban –1,5 °C-on tárolják akár 10 hónapig is.
Tálcás palánta (plugplant): A gyökérzet nélküli indanövényeket tőzeggel töltött 68, általában 5 cm átmérőjű lyukú tálcákba ültetik. A tálcákat agroszövettel borított talajra helyezik (3. kép).
3. kép: Tálcás palánták nevelése jégeső ellen védő háló alatt (Fotó: Babits Dorina)
A frissen ültetett növényeket az első napokban gyakran szükséges öntözni, ennek megvalósítására legalkalmasabb a felső párásító öntözőberendezés. A palánta gyökerei kb. 20 nap alatt szövik be a tápkockát, a palánták ekkor szállításra készek (4. kép).
4. kép: Tálcás palánta (Fotó: Babits Dorina)
Tray plant: Még le nem gyökeresedett indanövényeket használnak ehhez a palántatípushoz is. Ezeket 9 lyukú nevelőtálcába ültetik, egy-egy mélyedés 150 cm3 űrtartalmú, melyet tőzegkeverékkel töltenek meg. A tray plant palántákat felső öntözéssel és agroszövettel fedett nevelőbe helyezik szorosan egymás mellé. A nyár folyamán a növények napi öntözése szükséges, továbbá az indáktól és gyomnövényektől mentesen kell tartani őket. A palántákat Ferrara környéki faiskolákban november közepén tárolják be. A betárolás folyamán, a dolgozók eltávolítják a megszáradt leveleket, és méret szerint osztályozzák a palántákat (5. kép).
5. kép: Tray palánta (Fotó: Babits Dorina)
A megtisztított palántákat fóliazsákkal bélelt faládákba helyezik. A palánták 5-1 °C hőmérsékletű hűtőcellákban kapják meg a szükséges hidegigényt.
Waiting Bed Plants – váróágyas palánta: Nagy átmérőjű 17-22 mm-es rhizómájú szabadgyökerű friss palánta. Két típusa létezik. Az egyiket kis méretű (A-) frigópalántából nevelik, ez a frigó váróágyas palánta FWB (Frigowartebeet). Június végén vagy július elején ültetik ki szabadföldi szaporító telepre 30×30 cm-es térállásba. A nyár és ősz folyamán a virágokat és indákat eltávolítják. A növényeket öntözik és tápoldatozzák, így nevelve azokat egészen decemberig. A palánta elágazódásainak száma szerint osztályozzák két-három kategóriába, majd a leveleket meghagyva rekeszben (90-150 db/rekesz) hűtve tárolják –1,5 °C-on. A nevelt növény már 2 éves, mikor a végleges helyére kerül: első év májusában keletkezett az indanövény, januárban kitermelik, a második év júniusában kiültetik a faiskolában, télen kitermelik és tavasszal kerül a termesztő üzembe.
A váróágyas palántákra jellemző, hogy igen sok virággal rendelkeznek (40-50 db), az első virágokból nagyméretű gyümölcsök fejlődnek, amik korán beérnek. A másik nevelési módja, hogy frigópalánta helyett tálcás palántákat használnak, melyeket augusztus közepén ültetnek ki a palántanevelőbe, ez a zöld váróágyas palánta (GWB: Gruenewartebeet). Ehhez július 10. körül gyökérzet nélküli indanövényeket gyűjtenek be a faiskolából, melyeket 20-30 nap alatt tálcában begyökeresítenek. Ebben az esetben a nevelőbe kiültetett növények nem tartalmaznak virágrügyeket, így nem kell eltávolítani azokat. Az így kapott növény egy évvel fiatalabb, mint a frigópalántás változata, ennek köszönhetően kisebb a bogyók elaprósodásának kockázata (6. kép).
6. kép: Váróágyas palánta ültetés előtt (Fotó: Babits Dorina)
*
A magyarországi termesztők legnagyobb felületen frigópalántát telepítenek. Március utolsó dekádjától, június utolsó dekádjáig található a piacokon hazai szamóca. A legkorábbi gyümölcsök azokból a fűtött berendezésekből kerülnek ki, ahol talajnélküli termesztés zajlik. Ilyenek főként Lajosmizse és Szeged környékén működnek. Április közepétől érnek a szamócák a déli országrészben, a szegedi termesztő körzetben, a hideghajtatott fóliákban. Itt könnyen felmelegedő homoktalajon termesztenek. A szegedi és nyírségi térség között, akár 10-12 nap különbség is lehet a szüretben, még akkor is, ha azonos termesztéstechnológiát használnak.
Május második hetétől a szabadföldi, feketefóliával takart, bakhátas művelési rendszerben termesztett szamóca szüretelhető. Az ország több régiójában próbálkoztak őszi termesztéssel. Nagyméretű A+, A++, frigópalántát augusztusban ültettek, de az augusztusi, szeptemberi magas nappali középhőmérsékletek miatt a palánta nagyon hamar termőre fordult. Ennél a módszernél a növénynek nincs elég ideje a vegetatív fejlődésre, nincs elég lombfelülete, emiatt a gyümölcsök korán beérnek és aprók maradnak. A tray palánta ültetés után lassabban neveli ki a virágait, nagyobb lombot nevel. Ez megoldást jelenthet a fent említett problémára.
A Magyarországi termesztők egyre nagyobb hányada használ certifikált frigópalántát, de igen elterjedt az otthon előállított tálcás palánta ültetése is, melyeket vagy certifikált palántáról szaporítottak, vagy sokadik szaporulati fokú növényekről. Annak ellenére is teszik ezt, hogy az utóbbi években egyértelműen nagyobb terméshozamot és jobb gyümölcsminőséget produkáltak az ellenőrzött anyanövényekről faiskolák által előállított palántákkal. A hazai termesztők számára továbbra is ideális a frigópalánta alkalmazása. A főszezonon kívüli termesztésre azonban az egyéb típusú palántákkal is célszerű üzemi kísérleteket beállítani hazai viszonyok között, annak meghatározása érdekében, hogy melyik a leggazdaságosabb megoldás.
