Gyümölcsültetvények tervezésekor a termőhelyi alkalmasság meghatározásának, valamint a terület előkészítésének fontos lépése a talajvizsgálat. Most csak a fás kultúrákkal foglalkozunk, a cserjéknél, félcserjéknél a növények kisebb méretei, és az ültetvény rövidebb élettartama miatt más paraméterek érvényesek.
Miért fontos a talajvizsgálat?
Az ültetvény létesítése előtti talajvizsgálat során meg kell határozni, hogy a területünk talaja alkalmas-e a tervezett gyümölcsfajok telepítésére, illetve az ültetés előtt milyen és mennyi tápanyagot kell kijuttatni. Talajunk tulajdonságainak pontos ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy a harmonikus, kiegyensúlyozott tápanyag-ellátás feltételeit megteremtsük gyümölcsfáink számára.
A vizsgálatot hivatalos talajtani laboratóriumok végzik, ezeknek jól kiépített hálózata működik hazánkban. A részletes, számszerűsített talajtani paramétereken és tápanyag-tartalom adatokon kívül írásbeli szakvéleményt is adnak. A vizsgálat eredményességének egyik fontos feltétele a szakszerű mintavétel, ezért ezt is bízzuk a szakemberekre. A talajvizsgálatra vonatkozó előírásokat és a telepítés feltételeit biztosító talajtani paramétereket a különböző gyümölcsfajokra vonatkozóan a 2007. évi CXXIX törvény és a 90/2008. sz. FVM rendelet tartalmazza.
Feltáró gödrök és fúrások
Általában 5 hektáronként egy 150 cm mélységű feltáró gödröt készítenek. Ha a terület heterogenitása indokolja, ettől sűrűbben készülnek a feltáró gödrök. A talajvízszint mélységét feltáró fúrásokkal határozzák meg.
Az 1. táblázatban néhány jellemző adatot foglaltunk össze a telepítés feltételeit biztosító paraméterek közül, a fent említett rendeletekben és a szakkönyvekben minden termesztett gyümölcsfajra vonatkozóan megtalálhatjuk a részletes adatokat. Ha a területünk talaja nem felel meg ezeknek a követelményeknek, ne fogjunk ültetvény létesítéséhez.
| gyümölcs-faj | termőréteg vastagság (cm) | talaj-vízszint mélység (cm) | mész-tartalom (%) | összes só-tartalom (%) | pH (vízben) | kötöttség, leiszapol-ható rész (%) |
| alma | 100 | 150 | 25 | 0,1 | 4,5-8,5 | 10-80 |
| körte | 100 | 150 | 20 | 0,1 | 4,5-8,5 | 25-80 |
| meggy | 120 | 180 | 30 | 0,15 | 5,5-8,5 | 10-80 |
| cseresznye | 120 | 180 | 30 | 0,1 | 5,5-8,5 | 10-70 |
| kajszi | 100 | 180 | 30 | 0,1 | 5,5-8,5 | 10-80 |
| őszibarack | 100 | 150 | 20 | 0,1 | 5,5-8,5 | 10-80 |
| szilva | 100 | 100 | 30 | 0,15 | 5,0-8,5 | 10-80 |
| dió | 150 | 150 | 20 | 0,1 | 5,5-8,5 | 15-70 |
A feltáró gödrök és fúrások segítségével megvizsgálják a termőréteg vastagságát és a talajvízszint mélységét. A táblázat ezekre a paraméterekre vonatkozóan minimális értékeket határoz meg. A termőréteg nem azonos a humuszos réteggel.
A termőréteg addig a mélységig tart, ameddig a növények gyökerei le tudnak hatolni, tehát a szilárd alapkőzetig. A humuszos réteg általában ettől vékonyabb, a talaj humuszban gazdag, felső, leginkább „élő” részét jelenti. A termőréteg vastagságának legalább 1 méternek kell lenni, de a nagyobb méretű fát nevelő fajoknál, amelyeknek a gyökérzetük is mélyebbre hatol, ez is kevés, a diónál például 1,5 méter az előírás.
A talajvízszint mélysége azért fontos paraméter, mert a gyümölcsfáink többségének gyökérzete levegőigényes, nem viselik el, ha gyökérzetük vízben áll. Tartós vízborítás a fák pusztulását okozza. Ez alól két gyümölcsfaj kivétel, a szilva és a dió, amelyek elviselik a gyökérzónájukban a talajvizet. Ezeket az igényeket tükrözik a táblázat első két oszlopának adatai.
A mésztartalom határértékek nagyon megengedőek
A talaj mésztartalmára vonatkozóan maximális értékeket találunk az 1. táblázatban, és hozzá kell tenni, hogy ezek a határértékek nagyon megengedőek. Almánál 25, csonthéjasoknál 30% mésztartalom túl magas, ilyen talajokon nehéz a megfelelő tápanyag-egyensúlyt biztosítani.
Gyümölcsfáinknak szükségük van a talaj aktív mésztartalmára, hiszen a kalcium a gyümölcsfák szempontjából makroelemnek számít. A kalciumigény és ezzel összefüggésben az optimális mésztartalom nemcsak a fajtól, hanem a fajtától és az alanytól is erősen függ, de azt lehet mondani, hogy az almatermésűek 5-10%, a csonthéjasok 10-15% mésztartalmú talajokon fejlődnek legjobban. Van egy gyümölcsfajunk a fás kultúrák között, amelyik viszont csak savanyú, mészmentes talajon fejlődik megfelelően, ez a szelídgesztenye.
A talaj kémhatása
A vízben oldott összes sótartalom nem lehet magasabb 0,1-0,15%-nál azokon a területeken, ahová gyümölcsültetvényt szeretnénk telepíteni.
A táblázat utolsó előtti oszlopa a talaj optimális kémhatásának határértékeit adja meg. A talaj vízben mért pH értékének csonthéjasoknál 5,5 és 8,5 között, almatermésűeknél 4,5 és 8,5 között kell lenni. Tehát a semlegeshez (7-es pH értékhez) közeli kémhatású talajok a megfelelők számunkra. Almatermésűek elviselik a kissé savanyú talajokat is, de a csonthéjasoknál kedvezőbb, ha a kémhatás a semlegestől a lúgos irányba hajlik. A táblázatban nem szerepel a szelídgesztenye, mely csak savanyú talajon érzi jól magát.
A talaj pH értékét mérhetjük KCl-ban is, így 1-el nagyobb értékeket kapunk, ennek megfelelően a határértékek az almatermésűeknél 5,5-9,5, a csonthéjasoknál 6,5-9,5-re módosulnak. A semlegeshez közeli kémhatás azért szükséges, mert a tápelemek felvehetősége ebben a tartományban a legjobb. Ha ezen a határértékeken kívül esik a talaj kémhatása, tehát túl savanyú vagy túl lúgos, felborul a növények tápanyag-egyensúlya, mert a legtöbb tápelem felvehetősége erősen korlátozottá válik, emellett egyes mikroelemek felvehetősége szükségtelen mértékben megnő.
A középkötött talajok a legjobbak
Az 1. táblázat utolsó oszlopa a talaj kötöttségére vonatkozó határértékeket tartalmazza. A kötöttséget több paraméterrel is jellemezhetjük, ezek közül általánosan használt az Arany-féle kötöttségi szám (KA), és a talaj leiszapolható része %-ban megadva. A kettő közötti összefüggést a 2. táblázat mutatja.
| Fizikai talajféleség | Kötöttség (KA) | Leiszapolható rész (%) | Víztartó képesség, (vízkapacitás tömeg%-ban) |
| homok | 30 alatt | 11-25 | 15 |
| homokos vályog | 30-37 | 26-30 | 20 |
| vályog | 38-42 | 31-60 | 25 |
| agyagos vályog | 43-50 | 61-70 | 30 |
| agyag | 51-60 | 71-80 | 35 |
| nehéz agyag | 61-80 | 81-90 | 40 |
Az FVM rendeletben a leiszapolható rész szerepel. A határértékek azt mutatják, hogy a szélsőségesen laza és szélsőségesen kötött talajok nem alkalmasak gyümölcsültetvény létesítésére. A túlságosan laza homoktalajok humusztartalma nagyon alacsony, rossz a tápanyag szolgáltató és víztartó képességük, rajtuk nem tudjuk biztosítani a gyümölcsfák megfelelő makro és mikroelem ellátását. A gyorsan mozgó tápelemek, mint pl. a nitrogén hamar kimosódnak a talajból, és ezzel a talajvizet is szennyezzük.
A túlságosan kötött agyagtalajok levegőtlenek, nem biztosítják a gyökérzet megfelelő levegőellátását, ami gyökérfulladáshoz vezet. Emellett a tápanyagok feltáródása sem kiegyensúlyozott ezekben a talajokban, mert a kolloidok erősen megkötnek egyes tápelemeket.
A számunkra legalkalmasabb talajok a homokos vályog és a vályog kategóriába tartoznak. Ezek a talajtípusok, megfelelő humusztartalommal biztosítják az alapját a kiegyenlített tápanyag-gazdálkodásnak. A homok és agyagos vályog kategóriájú talajokon is gyakran létesülnek gyümölcs-ültetvények. Ezeken azonban fokozott odafigyelés szükséges a tápanyag-egyensúly megteremtéséhez.
A homoktalajok humusztartalmát szerves és zöld trágyával folyamatosan dúsítani kell, a kiszáradástól pedig gyakori öntözéssel kell megvédeni. Az agyagos talajok túlzott tömörödését rendszeres lazítással, altalaj-lazítással kell elkerülni.
Tápanyagok a talajban
A talajvizsgálat fontos része a makro- és mikroelem tartalom meghatározása. A makroelemek a gyümölcsfák táplálkozásában legnagyobb mennyiségben szükséges tápelemek. Ezek közül a talajból vízben oldott formában veszik föl a következőket: nitrogén (N), foszfor (P), kálium (K), magnézium (Mg) kalcium (Ca) és kén (S). A legfontosabb mikroelemek a következők: vas (Fe), mangán (Mn), bór (B), réz (Cu), cink (Zn), molibdén (Mo) és titán (Ti). A makro és mikroelemek mennyiségét mg/kg-ban adják meg a talajvizsgálat során.
A talaj tápanyagtartalmát a kötöttség, a humusztartalom és a mésztartalom ismeretében, azokkal összefüggésben kell értékelni. A szakkönyvek részletesen tartalmazzák a határértékeket, a 3. és 4. táblázatban példaként a káliumra és a foszforra vonatkozó értékeket foglaltuk össze.
| Kötöttség (KA) | AL-K2O (mg/kg) |
| 25 | 80-100 |
| 25-30 | 100-120 |
| 30-37 | 120-160 |
| 37-42 | 160-200 |
| 42-50 | 200-230 |
| 50 | 230-250 |
| Kötöttség (KA) | Mésztartalom (CaCO3 %) | ||
| 1 % alatt | 1-5 % | 5 % felett | |
| 30 alatt | 60-80 | 80-90 | 100 |
| 30 felett | 80 | 100 | 120 |
A fás kultúrák telepítése előtti talajvizsgálat során a talaj tápanyagtartalmát 60 cm mélyen vizsgálják meg, általában három, egyenként 20 cm vastag rétegben. A hiányzó tápelemeket a terület előkészítése során pótolni kell. A tápanyagok pótlása zöld trágyával, szerves trágyával és műtrágyával történik. Ezt a műveletet feltöltő trágyázásnak, vagy tartalékoló trágyázásnak is szokás nevezni.
A tápanyagok kijuttatásának és talajba forgatásának módját a telepítendő gyümölcsfajok igényeit, a talajjellemzőket és a domborzati viszonyokat figyelembe véve kell megválasztani. Az egész területre kijuttatott tápanyagpótlás mellett hasznos, ha telepítéskor az oltványok ültető gödrébe lassan feltáródó hatóanyagú starter műtrágyát is teszünk. A talaj telepítés előtti szakszerű tápanyag feltöltése biztosítja az ültetvény első éveiben a fák megfelelő növekedéséhez szükséges harmonikus tápanyagellátást.
Szakirodalmi források
Papp János (szerk.): Gyümölcstermesztési alapismeretek 1. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2003.
Füleky György (szerk.): Tápanyag-gazdálkodás. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1999.
Nagy Péter Tamás: Gyümölcsösök tápanyag-gazdálkodásának időszerű kérdései. Debreceni Egyetem, 2009.
Kiemelt kép: Pixabay.
