A gyümölcsfák fenntartó metszésének időpontját többféle szempont figyelembevételével érdemes megválasztani. A csonthéjas gyümölcsfajok ültetvényeiben a fák egészségének megóvása érdekében kiemelt jelentőségűek a növényvédelmi szempontok.
Ezért azt szoktuk javasolni, hogy a téli nyugalmi időszak során kerüljük ezen fajok fáinak a metszését. A köznyelvben „gutaütés”-nek nevezett betegségegyüttes fő kórokozói, a Pseudomonas syringae baktérium és a Cytospora cincta gomba ugyanis leginkább a téli időszakban, a sebeken keresztül fertőzik a gyümölcsfákat.
A fenntartó metszést tavasszal akkor célszerű elkezdeni, amikor a fák már nincsenek nyugalomban, hanem megkezdik élettevékenységüket. Ezt leginkább a virágrügyek duzzadása jelzi számunkra.
Kajszinál érdemes megvárni a pirosbimbós, más néven csészebimbós állapotot, amikor a még zárt vagy éppen pattanó virágbimbót a virág leendő piros színű csészelevelei zárják le (1. kép).
Hazánkban ez fajtától, termőhelytől és évjárattól függően a február vége és április eleje közötti időszakban van. A fás metszést ekkor már elkezdhetjük, hiszen a fa nedvkeringése elindult, az ejtett sebek elkezdenek begyógyulni. Természetesen a nagyobb sebeket nem árt sebkezelő anyaggal lezárni.
A mandula- és az őszibarackfáin szintén akkor célszerű elkezdeni a metszést, amikor a virágrügyek zárt bimbós állapota kialakult. Ezután a metszést akár a virágzási időszakban is folytathatjuk.
Emellett a hazai üzemi gyakorlatban egyre inkább áttérnek a csonthéjas gyümölcsfajok fáinak nyári metszésére. Az említett három faj fajtái nagyon veszélyeztetettek a gutaütés kórokozói által, a többi csonthéjas faj (szilva, cseresznye, meggy) fajtái kevésbé fogékonyak, de ezek fáit sem célszerű a téli nyugalmi időszakban metszeni, ha a jó egészségi állapotukat hosszú távon meg szeretnénk őrizni.
Az említett kettőn kívül sajnos sok más kórokozó is okozhatja a csonthéjasok fáinak pusztulását. A teljesség igénye nélkül felsorolunk néhányat: Monilinia laxa, Stereum hirsutum, Eutypa lata, Roesleria pallida, Armillariella mellea, Verticillium ssp., Phytophtora ssp., Candidatus Phytoplasma prunorum.
A fenti kórokozók jelentős része a tenyészidőszakban fertőzi a csonthéjas gyümölcsfákat, ezért a téli metszés mellőzése mellett nagyon fontos egész évben a gondos és szakszerű integrált növényvédelem. A fertőzési vektorok is nagyon különbözők. A kajszifák gyakori pusztulását okozó fitoplazmát például a szilva-levélbolhák is terjesztik, tehát az ellenük való védekezés is fontos.
A jó kondícióban lévő fákat mindig kevésbé tudják támadni a kórokozók, mint a legyengülteket. A termesztéstechnológia során tehát nagyon fontos a szakszerű tápanyag-utánpótlás, az öntözés, és túlkötődés esetén a gyümölcsritkítás.
A különböző kórokozók elterjedése, károsításuk mértéke sok mindentől függ. A fajok és ezen belül a fajták fogékonysága eltérő. A termőhelytől és az évjárattól függően változó a fertőzési nyomás és a kórokozók összetétele. Időről-időre változik ezért, hogy melyik kórokozó a jelentősebb.
A kajsziültetvényekben például a legutóbbi években a fitoplazmák okoztak súlyos károkat. Ezek nem télen fertőznek, így sokan hajlamosak voltak megfeledkezni arról az intelemről, hogy a kajszifákat télen nem célszerű metszeni. A Pseudomonas syringae és a Cytospora cincta azonban nem tűntek el, ha nem figyelünk oda rájuk, újból komoly károkat okozhatnak.
