Napjainkban ismét jelentős változások figyelhetők meg a hazai almafajta-választékban. Sorra jelennek meg az új hazai és külföldi fajták, melyek számos ígéretes tulajdonsággal rendelkeznek. A termesztők leginkább a gyümölcstulajdonságokról, szüreti időről, termőképességről, növekedési sajátosságokról, esetleg a betegségekkel szembeni ellenálló-képességről kapnak információkat. A sikeres termesztés érdekében azonban fontos lenne, hogy a nemesítők, illetve a szaporítóanyagot forgalmazó cégek a megfelelő fajtatársításhoz is segítséget adjanak.
Az államilag elismert fajták körét az utóbbi években négy hazai multirezisztens (ventúriás varasodásra rezisztens, valamint almalisztharmattal és tűzelhalással szemben ellenálló vagy toleráns) fajta bővítette: az őszi fajtákét a ‘Hesztia’, míg a téliekét az ‘Artemisz’, a ‘Rosmerta’ és a ‘Cordelia’. Az alma főbb betegségeivel szemben ellenálló fajták lehetővé teszik a korszerű, környezetkímélő termesztéstechnológia alkalmazását, és reményeink szerint fontos helyet fognak elfoglalni a jövő hazai almatermesztésében. Ezeket a fajtákat a Budapesti Corvinus Egyetem Gyümölcstermő Növények Tanszékén nemesítették (A Tanszék 2016. január 1-től a Szent István Egyetemhez tartozik.). A fajták sokrétű elemzésének része volt a megfelelő pollenadó partnerek kiválasztására irányuló többéves vizsgálatsor, amelynek eredményeiről a már hagyománynak számító „Rezisztens Zamatalma” elnevezésű tanszéki szakmai bemutató keretében számoltak be a kutatók 2015. november 6-án.
Az almafajták megfelelő fajtatársítása a sikeres termesztés egyik fontos kritériuma. Az alma gyakorlatilag önmeddőnek tekinthető, annak ellenére, hogy van néhány olyan fajta (pl. ‘Golden Delicious’), melynek virágait kismértékű öntermékenyülés jellemzi. Azt az almafajtát tekinthetnénk öntermékenynek, melyből fajtatiszta ültetvényt létesítve mindig biztosítva lenne a gazdaságos termesztéshez szükséges terméskötődés (min. 10 %), és a fajtára jellemző csíraképes magtartalom. A magvak száma és fejlettsége hatást fejt ki ugyanis a gyümölcsök méretére, alakjára, hullási hajlamára, a gyümölcshús szilárdságára, lédússágára, a héj parásodására, sőt a gyümölcsök Ca-tartalmára, tárolhatóságára is. Üzemi gyakorlat azonban az is, hogy hormonhatású készítményekkel (főként gibberellinsavas kezeléssel) partenokarpiát (szabályos megtermékenyülés nélküli gyümölcsképződést) indukálnak. Az ilyen gyümölcsök alakja általában megnyúltabb lesz, s magtartalmuk kevesebb a szabályos termékenyüléssel létrejött gyümölcsökénél.
Fajtatársítási terv
A sikeres fajtatársítási terv elkészítéséhez több tényezőt kell összehangolnunk. Mindenekelőtt ismerni kell a fajták ploiditását, virágzási idejét, S-genotípusát, mert ezek határozzák meg a gyümölcskötődés mértékét. Előnyös, ha a társítandó fajták szüreti ideje, agrotechnikai igénye hasonló (azonos növényvédelmi, tápanyag- és vízigény). Varasodásrezisztens fajták esetén a rezisztencia genetikai hátterét is számításba kell venni. A sikeres fajtatársításhoz az alábbi módozatok közül választhatunk.
Pollenadók kiválasztása
Fajtatiszta almaültetvények Malus sp. pollenadókkal létesíthetők. Az ültetvényekben a fák közé beszúrt pollenadók aránya 5-10 %. Elsősorban fehér virágú, egészséges lombozatú díszalmákat használnak (‘Professor Spenger’, ‘Golden Hornet’, ‘Golden Gem’, ‘Red Sentinel’, ‘Evereste’). A Malus megporzási rendszer elsősorban gyakorlati tapasztalatokon alapul. Mivel a díszalmák virágzási ideje viszonylag labilis, 2-3 fajtát ültetnek egy táblába. Az új rezisztens fajták társítása szempontjából e fajtatársítási mód sok megválaszolatlan kérdést hordoz, pl. a virágzási idő átfedése a Malus pollenadókkal, S-genotípusuk, betegség-ellenállóságuk, metaxénia hatások.
A tanszéki új fajták diploidok. Az azonos virágzási csoportba tartozó diploid fajtáknál legalább két fajta együtt telepítése (ha a termékenyülésnek nincs genetikai akadálya) megfelelő terméskötődést eredményez.
A pollenadó és megporzandó fajták kiválasztásának egyik legfontosabb szempontja, hogy a megporzandó és a pollenadó fajta egyszerre virágozzon, illetve virágzási idejük legalább 50 %-ban átfedje egymást. Többéves vizsgálatra van szükség a virágzási időcsoportok és az együttvirágzási arányok meghatározásához. A 2007-ben kezdődött vizsgálatok alapján a 1. táblázatban összegeztük a fajták virágzási időcsoportjait, az 1. ábrán pedig szemléltetjük átlagos virágzási idejüket. Az évjárat hatással van a virágzás kezdetére és tartamára. A virágzás kezdetében többnyire néhány napos, extrém esetben azonban akár 10-15 napos eltérés is lehetséges. A virágzás tartama a tavaszi felmelegedés függvényében 8-18 nap között változik. Hirtelen beköszöntő, nagyon meleg tavaszi időjárásnál a fajták virágzási ideje „egybecsúszik”, míg hideg, csapadékos tavaszokon jól elkülönül egymástól. Ilyenkor válik igazán fontossá a megfelelő fajtatársítás.
A társítást a fajták S-genotípusa is meghatározza
A sikeres megporzáshoz fontos, hogy a pollenadó fajta pollenje képes legyen tömlőt fejleszteni a megporzandó fajta virágainak bibéjén, és meg is tudja termékenyíteni azt. A genetikai akadályt az S-genotípus részleges vagy teljes megegyezése jelenti. Az egyetem Genetika és Növénynemesítés Tanszékével együttműködésben meghatározásra került az új fajták S-genotípusa (2. táblázat). A vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy az azonos időben virágzó fajtáink között van részleges genetikai azonosság. A virágzási időket és az S-allélokat nézve a ‘Rosmerta’ és ‘Artemisz’ ideális választásnak tűnik, hiszen virágzási idejük jól fedi egymást, S-alléljaik különböznek. A ‘Hesztia’ és a ‘Rosmerta’ együttvirágzása szintén jó, de a két fajtánál az egyik S-allél (S10) azonos. Az ilyen ún. szemikompatibilis fajtáknál sem kizárt a kölcsönös megporzás, esetenként azonban gondok lehetnek a terméskötődéssel. Ezt mi is tapasztaltuk a ‘Hesztia’-nál.
A virágzási idők, az S-genotípus, a szabadtermékenyülés, ill. a mesterséges, irányított megporzási vizsgálatok ismeretében igyekeztünk meghatározni varasodásrezisztens fajtáink legmegfelelőbb fajtatársítási lehetőségét:
• A ‘Rosmerta’ és az ‘Artemisz’ vizsgálataink szerint nagyon jól társítható. A fajták kölcsönösen jól termékenyítik egymást.
• A ‘Hesztia’ és a ‘Rosmerta’, valamint a ‘Hesztia’ és az ‘Artemisz’ együttvirágzása jó és jól is termékenyítik egymást. A fajták S-genotípusa azonban részleges azonos, mely a ‘Hesztia’-nál tapasztalataink szerint egyes években a termékenyülésben problémát okozhat.
• A ‘Cordelia’ és a ‘Rosmerta’ együttvirágzása elfogadható mértékű, S-genotípusuk is eltérő. Mesterséges megporzási vizsgálataink szerint társításuk közepes (jó) termékenyülést eredményez, de a ‘Cordelia’ esetében a nagy gyümölcsméret miatt ez is jó terméseredménnyel járhat.
Varasodásrezisztens fajtáink mellé a külföldi varasodásrezisztens fajták is javasolhatók pollenadónak. Társítási javaslatnál a virágzási csoport mellett az S-allélban mutatkozó azonosságot, ill. eltérést is értékeltük. Sajnos nem minden fajtánál ismert a genetikai háttér, illetve néhány társítási lehetőségnél szemikompatibilitással is számolnunk kell, s nincsenek mesterséges megporzási tapasztalataink. Az új fajtáink esetében az alábbiakban felsorolt külföldi fajták jöhetnek számításba.
• Cordelia (S2S23) – Reglindis, Prima ? (S2S10), Topaz ?(S2S5)
• Artemisz (S2S7) – Remo, Topaz ?(S2S5)
• Rosmerta (S9S10) – Freedom (S5..), Reanda, Relinda, Rewena? (S3S9), Florina ? (S3S9)
• Hesztia (S7S10) – Rewena (S3S9), Florina (S3S9), Freedom (S5..), Reanda, Relinda, Resi, Resista, Rebella.
Eltérő genetikai hátterű varasodásrezisztens fajták használata
Ventúriás varasodással szemben ellenálló fajták társítása során ügyelnünk kell a genetikailag vegyes ültetvények létrehozására. Az azonos rezisztenciagén által meghatározott ellenállóságot a kórokozó könnyebben áttöri, így az addig ellenálló fajták fogékonnyá válhatnak. Az ültetvényekbe ezért érdemes úgy megválasztani a fajtákat, hogy ellenállóságuk eltérő genetikai hátterű legyen. Mivel a hazai termesztésben leginkább a Vf gént hordozó fajták terjedtek el (drezdai-pillnitzi Re fajták többsége), melléjük Vg, Vr, Vh8 gént (is) hordozó vagy poligénes fajtákat válasszunk. Az új hazai varasodásrezisztens fajták külön értéke, hogy a ‘Rosmerta’ kivételével ellenálló-képességük piramidálisan, több allél által meghatározott, ezért a külföldi fajták mellé is ezeket célszerű használni pollenadónak.
A Gyümölcstermő Növények Tanszéken évről évre újabb ismeretekkel igyekszünk kiegészíteni fajtáink/fajtajelöltjeink jellemzését. A több termőhelyről származó termesztési tapasztalok, szabadföldi megfigyelések, további laboratóriumi vizsgálatok segítséget nyújtanak a mind reálisabb fajtaértékeléshez. Újabb ismereteinkről, évről évre szakmai rendezvényeken, folyóiratokban kívánunk beszámolni.
Dr. Kovács Szilvia, Nagyistván Orsolya, Dr. Tóth Magdolna
SZIE Kertészettudományi Kar, Gyümölcstermő Növények Tanszék, Budapest
