Ha a kukoricatáblákat járjuk, időnként igen nagy tömegben találunk verőköltő bodobácsokat a növényeken. Adódik ilyenkor a kérdés, hogy vajon van-e félnivalónk, kell-e kártételtől tartanunk?
A verőköltő bodobács hazánkban honos, általánosan elterjedt, közönséges poloskaféle. Számtalanszor találkozhatunk velük a házunk táján is, amikor tömegesen tartózkodnak napos helyeken, fák kéregrepedéseiben, de akár a házfalakon is. Viszonylag ritka, amikor a szántón is nagyobb egyedszámukkal találkozhatunk. Többnyire a napraforgótányérokon láthatjuk őket (bár meg kell jegyezni, hogy nem szabad összekeverni őket a vörösfoltos bodobáccsal), de időnként kukoricán is előfordulnak.
A kukoricára rátérve, hadd válaszoljam meg rögtön a fentiekben feltett kérdést! Nem, nem kell attól tartanunk, hogy a verőköltő bodobács gondot okozna, még akkor sem, ha időnként igen nagy számban találjuk meg a területen, amint a csöveken (1. kép), vagy a száron (2. kép) táplálkoznak.
Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lenne nyoma a táplálkozásának. Mint minden poloskaféle esetében, ennél a fajnál is emésztőenzim kerül a növényi szövetek közé, amelyek megkezdik azok lebontását, majd ezt az elfolyósított növényi anyagot szívja vissza a táplálkozó rovar. Ez kisebb nagyobb foltok formájában jól látható nyomokat hagy a kukoricaszemeken is (3.-4. kép).
Azonban időnként egészen egyszerű oka van annak, hogy nagyobb tömegben tartózkodnak a kukoricanövényen. Nagyobb esőket követően, különösen, ha egy-egy táblarészen összefolyik a csapadékvíz, a bodobácsok magasabbra húzódnak (5. kép), hogy elkerüljék az elázást, kihűlést. Ilyenkor akár a gyomnövényeken is nagy számban találhatjuk őket. Mint ahogyan ebben a konkrét esetben is történt egy vízzel átitatott talajfoltban egy kakaslábfüvön (6. kép).
Nem kell hát tartanunk a verőköltő bodobácstól, még akkor sem, ha egyes növényeken, vagy táblarészeken tömegesen találjuk őket. Vessünk rájuk egy pillantást, mint érdekességre és nyugodtan menjünk tovább.
