A kérdésük teljesen érthető lenne, ugyanis egyre több kukoricacsövön találhatunk kisebb nagyobb rágásnyomokat a magok felületén (1.-2. kép). Ezek több problémát is felvetnek, amelyek egyaránt lehetnek mennyiségiek és minőségiek. Az ilyen károsított, „rágott” szemek közül nem kevés veszít annyit a tömegéből, fizikai kiterjedéséből, ami miatt akár már a szántóföldön a kombájn, akár a szárítóüzem tisztítóberendezése eltávolítja azt a terményből. Ez egyértelműen mennyiségi veszteséget jelent, azonban ennek most mégis örülnünk kell! Amennyiben ugyanis a sérült szemek bekerülnek a tárolóhelyre és a tárolásra szolgáló garmadában, toronyban szerencsétlen módon kedvezővé válnának a körülmények valamely raktári gombabetegség számára, ezek a sérült felületek lesznek az elsők, ahol azok megtelepednek. Ezek olyan fertőzési gócokat hozhatnak létre, amelyek akár nagyobb tömegű termény károsodását is okozhatják.

De, milyen kártevő okozhatja ezeket a rágásnyomokat? Ha ilyen kártétellel találkozunk, szinte biztosak lehetünk abban, hogy valamely molykártevő lárvája állhat a háttérben. Ezeket nem minden esetben találjuk már meg a csöveken, vagy ha ott is tartózkodnak még, a csuhélevelek lehúzásakor lehullhatnak a földre, vagy azok belsejében kapaszkodnak meg. Azonban, ha nagyobb számú csövet bontunk ki, előbb vagy utóbb biztosan rátalálunk valamelyikükre, ami jelenleg az esetek többségében a gyapottok-bagolylepke hernyója lesz (3.-4.-5. kép). Ilyen rágásnyomokat a kukoricamoly lárvái is okozhatnak, de azok ilyen típusú kártétele inkább az év korábbi időszakaiban látható a csöveken, ilyenkor általában már telelőre húzódnak a növény alsó részei felé.

Adódik a kérdés, mekkora veszélyt jelenthet ez a fajta kártétel a kukoricákban? Hiszen azok már érnek, sőt helyenként már beértek, a szemek nedvességtartalma egyre alacsonyabb, előbb vagy utóbb már nem lesz képes a kártevő sérüléseket okozni rajtuk. Sajnos a mostani, kissé csapadékosabbra forduló időjárás, amely az őszi vetésű növényeinknek kedvez, egyben lelassítja a kukorica vízleadását, száradását, így az állományok hosszabb ideig lehetnek kitéve ennek a kártételnek.

Ha olyan táblára akadnánk, ahol nagy tömegben tapasztaljuk a szemek károsodását, egyetlen módon mérsékelhetjük a kárt, ha előrehozzuk annak betakarítását, akár bevállalva a magasabb szemnedvesség miatti nagyobb szárítási költséget is. Felmerülhet, hogy az egyre alacsonyabb hőmérsékleti értékek miatt a kártevők aktivitása csökkenni fog, magától is megszűnhet a kártétel. Ez természetesen igaz lehet, azonban, látva az előrejelzéseket, erre nem szabad alapoznunk, ilyen körülmények mellett egy hónapig még biztosan kellően aktívak maradnak ahhoz, hogy sok-sok kukoricaszemet károsíthassanak.