Ha az elmúlt napokban valakit egy napraforgótábla mellett vitt el az útja, szinte biztosan látott abban kisebb, nagyobb foltokat (1. kép), amelyekben a növények már barnára száradtak (2. kép).
Az első gondolatunk ilyenkor az, hogy bizonyára a vízhiány, az aszály felelős ezért. De, ez nem így van, a legtöbb esetben a hamuszürke szárkorhadás (Macrophomina phaseolina) fertőzésének végeredményét láthatjuk.
Ez a kórokozónk az egyik legnagyobb károkat okozó megbetegedéssé lépett elő a napraforgóban. Míg a legtöbb ismert gombabetegség, így a szürke- és fehérpenész, valamint a diaporte inkább a nedvesebb és hűvösebb évjáratok betegsége, a hamuszürke szárkorhadás a száraz és meleg, sőt forró évjáratokban betegít leginkább. Tünetei eleinte hervadásban, lankadásban, majd idővel a teljes növény leszáradásában mutatkoznak meg. Kezdetben az állomány száradását hajlamosak vagyunk a vízhiány számlájára írni, már csak azért is, mert legelőször olyan területeken, táblarészeken jelenik meg, amelyek laza szerkezetűek, így rosszabb vízgazdálkodásúak. Az összefüggés abban keresendő, hogy ez a kórokozónk melegigényes, így először a környezeténél gyorsabban melegedő könnyebb talajokon, homokfoltokon, lazább szerkezetű vonulatokon fertőzi meg a növényeket. Arról, hogy valóban e kórokozó van-e az állomány száradásának hátterében, könnyen megbizonyosodhatunk.
Amennyiben az elszáradt növények szárát a talaj felett felhasítva, szürkés színű bélszövetet (3. kép) látunk, biztosak lehetünk abban, hogy a hamuszürke szárkorhadás okozta a problémát. A szürke bélszövet közelebbről megnézve ugyanis, apró, fekete pontocskákat tartalmaz (4. kép), amelyek a kórokozó mikroszkleróciumai.
A hamuszürke szárkorhadás nem kizárólag a napraforgó gombabetegsége. Számtalan növényt képes megbetegíteni, kultúrnövényeket (kukorica, cukorrépa, szója) és gyomnövényeket egyaránt. Ezért az ellene történő védekezés vetésváltás útján nem lehetséges. Sajnos a gombaölő szeres állománykezelésektől sem várhatunk csodát, azoknak vagy egyáltalán nincs, vagy alig van érdemi hatása. A termesztett fajták között lehetnek ellenállóképesség terén különbségek, amelyeket érdemes figyelemmel kísérnünk. Jelenleg talán ez az egyetlen mód arra, hogy mérsékeljük a kórokozó által okozott terméskiesés és gazdasági kár mértékét.
Ha visszagondolunk a 2020-as évre, utólag talán feltűnhet, hogy szinte egyáltalán nem lehetett ezzel a betegséggel találkozni a napraforgótáblákon (helyette újra megjelent viszont a diaportés szárkorhadás (Diaporthe helianthi)). A magyarázat az évjárat sajátosságaiban keresendő, a csapadékos és hűvös nyári időjárás nem kedvezett a hamuszürke szárkorhadásnak, így kártétele gyakorlatilag elmaradt. Az idei nyarunk azonban meleg és aszályos, ennek eredménye a napraforgótáblákon látható erős fertőzés. Éghajlati viszonyaink változása, a mind melegebb és szárazabb körülmények hosszú távon is veszélyes ellenféllé teszik ezt a kórokozót.
