Megérkezett a tavasz, lassan kitavaszodik, érdemes összefoglalni, mi történt eddig a repcevetésekkel, hogyan jutottunk el a mostani állapotokhoz. Ahogyan az őszi kalászosok esetében, a repce története is az előző év őszén kezdődik, az akkor történtek hatással lehetnek a tavasszal látottakra.
Kedvező körülmények, jó indulás
Az elmúlt év őszének egésze nem mondható ugyan csapadékosnak, azonban a repcetermesztők számára nem alakultak rosszul az események. Az augusztus végén megérkező csapadékhullám segített a korai – augusztus 20. körüli – vetést alkalmazó gazdálkodókon, de a szeptemberi csapadékos időjárás is jótékony hatású volt, mert kellő talajnedvességet biztosított a későbbi vetések csírázásához. Összességében gyors és egyöntetű keléseket, szép állományokat láthattunk.
Ez az állapot azonban a hosszú és meleg őszi időjárás miatt végül problémát is okozott. A kedvező körülmények miatt a növények intenzíven fejlődtek, így nem volt ritka, hogy akár két regulátorozásra is szükség volt ahhoz, hogy ne túlfejlett állapotú állomány menjen a télbe. A szinte minden területen elvégzett – akár többszöri – kezelés eredménye a gombabetegségek megjelenésén is megmutatkozott. A regulátorozási céllal kijuttatott gombaölő készítmények a leggyakoribb fómás levélfoltosság fertőzését erősen visszafogták, így kevés fertőzött, tünetes levéllel lehetett találkozni.
Kártevők, gyomosodás
Az elmúlt év ősze a megszokotthoz képest eltérő tapasztalatokat hozott a rovarkártevők esetében. Természetesen ezek a területi sajátosságok miatt nagy szórást mutathatnak, azonban nagyon sok repcetáblán volt megfigyelhető, hogy a földibolhák korai, más években komoly veszélyekkel járó kártétele szinte teljesen elmaradt. Ebben biztosan szerepet játszott a környezeti körülmények alakulása, így a csapadékos és összességében hűvösebb szeptemberi időjárás. Hasonlóan mérsékelt kártétellel jelentkezett a repcedarázs is, nagyon kevés lárvával lehetett találkozni a repcetáblákon, így kártételük is csupán mérsékelt maradt. Ugyanezt tapasztalhattunk a kis káposztalégy esetében is, a megszokotthoz képest lényegesen kisebb volt a kártételükkel érintett növények száma. A levéltetvek megjelentek ugyan a növényeken, az őszi időszak második felében érezhető is volt a felszaporodásuk, azonban erős fertőzési szint végül e kártevő esetében sem alakult ki.
Azonban volt egy kártevő, amely a korábbi évekhez képest lényegesen nagyobb egyedszámban volt látható a repcetáblákon, a kezdetektől egészen decemberig, a tél beálltáig. Ez a káposztamoly, ami ugyan minden évben jelen van a repcetáblákon, azonban ilyen tömeges megjelenésére ritkán látunk példát. Kifejlett egyedei (1. kép) tömegesen repültek fel a táblabejárásokkor és lárvái is nagy számban károsították a leveleket (2. kép). A kártétel a levelek fonáki részén hámozgatással kezdődik (3. kép), ami a levél színe felől ezüstös hártyaként mutatkozik meg, mivel hámozgatás felőli alsó levéllemezt a lárvák eleinte nem rágják át. Később azonban, ahogy a lárvák növekednek és fejlődnek, a kártétel a levéllemez teljes átrágásában, lyuggatásában mutatkozik meg. Ez szerencsére növénypusztulással nem jár, és bár nem szép a kilyuggatott lombozatú állomány látványa, ha a növények intenzív fejlődéséhez adottak a körülmények, akkor érdemi károsodás nélkül vészelik át a káposztamoly jelenlétét.
Az őszi gyomosodás a repceállományok állandó problémája, az ősszel és télen kelő, majd áttelelő gyomfajok miatt ebben a kultúrában is egyre inkább szükség van a korai gyomirtásra. Ahogyan az a száraz nyarak után lenni szokott, a gabona-árvakelés még a megszokotthoz képest is nagyobb figyelmet igényelt, ugyanis tömegesen jelent meg a kalászosok után vetett táblákon (4. kép). A sok helyen kényszerérő gabonaállományokat nagyobb szemveszteség mellett kellett betakarítani, ráadásul a nyári csapadék elmaradása sem segítette a tarlóápolási munkákat, a talajra hullott magok „kikeltetését”, majd talajelőkészítés során „vassal” való irtását. Ez a feladat a szelektív egyszikűirtó készítményekkel állományban történő kezelésre, vagy kezelésekre várt, nem volt ritka ugyanis, hogy kétszeri beavatkozással lehetett csak megoldani az árvakelés hatékony irtását.
Mi történt a télen?
A repceállomány áttelelése mindig hordoz magában némi kockázatot. Ennek elkerülésére szerencsére vannak eszközei a repcetermesztőknek, kellő odafigyeléssel elérhető, hogy optimális állapotban mehessen állományuk a télbe. Erre az elmúlt tél során nem volt túlságosan nagy szükség, ugyanis az átlagosnál melegebb volt, az ország nagy részén szinte érdemleges hóborítás nélkül múlt el, ennek köszönhetően a repceállományok különösebb károsodás nélkül vészelték át. Természetesen a vadkár, ha különböző mértékben is, de fellelhető a táblákon, de fagyásból eredő levélsérülést, esetleg levélvesztést ritkán találhatunk. A tél során kisebb-nagyobb mértékben, általában foltszerűen, de szinte minden táblán megjelentek a tápanyaghiányra visszavezethető antociános tünetek, a lombozat lilás elszíneződése (5. kép). A súlyosabban érintett táblarészeken ez levélvesztéshez is vezethetett, de ilyen esetekben nem lehet kizárni, hogy valamilyen más technológiai hiba is hozzájárulhatott annak kialakulásához.
Szokatlan, ha a téli évszak tárgyalásánál rovarkártevők megjelenését kell említeni, különösen, ha ez nem a tél végén, hanem annak kellős közepén történik. Az extrém meleg időjárásnak köszönhetően nagyon korán, már január első napjaiban megjelentek a repceszár-ormányosok a táblák szegélyében (6. kép). Ezért sem kell azon csodálkozni, hogy már január első felében sárga fogólapokat és sárga fogótálakat lehetett látni sok repcetáblán. Ezek a területi adottságoktól függően fogták a kártevőket, helyenként nem is kis számban. A februári erőteljes lehűlés miatt a továbbiakban a kártevők aktivitása erősen lecsökkent, jelen voltak ugyan a táblaszegélyekben (7. kép), de a betelepedésük megakadt, az csak a hőmérséklet emelkedésével indult újra.
Tavaszra készülve
A korábbiakban esett már szó a fómás levélfoltosság kórokozójáról. Jelenleg e betegség tünetei megtalálhatók ugyan a lombozaton (8. kép), de a fertőzés mértéke a látottak alapján mérsékeltnek tűnik. Az őszi regulátoros kezelések gombaölő hatásuk révén kordában tartották a fertőzést, azonban a szár megbetegedésének biztos elkerülése érdekében egy korai gombaölő szeres beavatkozásnak lehet helye a jelenleg ígéretes képet mutató repceállományokban.
A kitavaszodás nagy kérdése a szárat károsító ormányosok, a repceszár-ormányosok és a nagy repceormányosok betelepedésének üteme, egyedszámuk alakulása. A melegebb napokon és gyorsabban melegedő táblarészeken máris nagy számú fogást produkálnak a sárga fogótálak (9. kép) és fogólapok, a napos órákban a lombozaton is nagy számban találhatjuk meg az ott melegedő kártevőket (10. kép). A hullámokban hol felmelegedő, hol visszahűlő időjárás azonban alaposan megnehezíti a kártételük elleni védekezés időzítését. Az máris látható, hogy a körülmények alakulása miatt a táblákra való betelepedés több hullámban történik, ezért – és részben a rendelkezésre álló rovarölő hatóanyagok tulajdonságai miatt – várhatóan több kezelésre lesz szükség az idei évben is a kártétel megelőzése érdekében.
A repceállományok legnagyobb része jó képet mutat, károsodás nélkül, megfelelő állapotban jönnek ki a télből. Érdemes megadni nekik a kellő gondoskodást, mert bennük van a jó termés ígérete!
