Az ilyen gyomnövények által okozott probléma éghajlatunk változásával egyre inkább erősödik. Az évtizedekkel korábbihoz képest jóval hosszabban kitartó és melegebb őszi időjárás, az első fagyok későbbre tolódása lehetővé teszi, hogy azok a gyomnövények károsíthassanak a repcevetésekben, amelyekhez igazából tavasszal, vagy nyár elején vagyunk hozzászokva. Melyek ezek a gyomnövények?

Országrészenként, sőt akár táblánként is eltérő lehet, hogy mely fajok jelennek meg, de többnyire a csattanó maszlagról, a fehér és pokolvar libatopról (1. kép), a selyemmályváról (2. kép), valamint a szőrös disznóparéjról beszélhetünk.

Ezek, kihasználva a számukra kedvező hőmérsékleti viszonyokat, kellő nedvesség jelenlétében akár óriási tömegben is fejlődhetnek egy területen (3. kép). A táblákon természetesen egyszikű gyomnövények is megjelenhetnek, de a szinte általánosságban elvégzett, árvakelésű gabona elleni kezelések azok problémáját megoldják.

Miben áll a fenti kétszikű gyomok károkozása? Mint minden gyomnövény esetében, itt is a kultúrnövénnyel a vízért, a tápanyagokért, valamint a fejlődéshez szükséges térért vívott konkurenciaharcról van szó. A kis repcenövény, akármilyen robusztus növénnyé is lesz a későbbiekben, fejlődésének kezdetén igencsak gyámoltalan. Ezért fokozottan érzékeny a gyomnövények károsítására, azok nem egy esetben tömegüknél fogva egyszerűen elnyomják, gátolják növekedését, fejlődését (4.-5. kép). Itt jön el az a pont, ahol e szituáció veszélyeit kell keresnünk. A sikeres repcetermesztés egyik kulcskérdése, hogy sikerül-e megfelelő arányban „kikeltetnünk” a repcét, valamint, hogy el tudjuk-e juttatni abba fejlettségi állapotba, amelynél a legkevésbé fenyegeti az állományt a kifagyás, a téli kiritkulás veszélye. Ebből a szempontból mind a rovarkártétel, mind a gyomosodás káros lehet, ha azok hatással vannak az állomány fejlődésére.

Csatoljunk most vissza a címhez! Azt gondolhatnánk, hogy a fentiekben említett gyomnövényekkel szemben felesleges védekeznünk, kár a munkáért, taposásért, költségért, hiszen az első kisebb fagyoknál elpusztulnak. Ez valóban így van, ezek közül némely faj szinte már nulla fokon „elfagy”, gondoljunk itt elsősorban a csattanó maszlag hamar lefeketedő leveleire. Azonban az igazi kérdés az, hogy mikor érkezik meg az a bizonyos fagy, ami a problémát felszámolja, és addig mekkora károkat okoznak ezek a gyomnövények. Mert, hogy okoznak, az biztos! Talán mindenki látott már tavaszi repcetáblán olyan „üres” foltokat, ahol a repce a tél során kipusztult, miközben körülötte akár éles határvonallal elválasztva, egészséges, szépen fejlett állomány volt látható (6. kép). Az ilyen foltok felett sok esetben még tavasszal is láthatók a terjedelmes csattanó maszlagra, vagy más, a tél során kifagyott gyomnövényre utaló szármaradványok, amelyek azt mutatták, hogy a két dolog között szoros összefüggés lehet. Ne várjunk tehát a fagyra, hogy elvégezze helyettünk a munkát, a magunk és repceállományunk érdekében mielőtt avatkozzunk be, ha nagy tömegű gyomnövény borította el a tábláinkat.