Érdemes belepillantanunk, különösen, ha a szomszédságban található, mi pedig éppen repcét vetünk, vagy vetettünk.
Egyre népszerűbbek a zöldítések, évről évre nő az ilyen területek nagysága. Nagyon sok előnnyel bír ez a megoldás, azonban veszélyeket is rejt magában. Szerencsére ez csak a keresztesvirágú növényekkel, a mustárral, olajretekkel, takarmányrepcével bevetett területekre igaz. Ezeken ugyanis megtalálják életfeltételeiket és fennmaradnak azok a rovarkártevők, amelyek nagyon komoly, de azért kezelhető veszélyt jelentenek a kelőfélben lévő, vagy fejlődésének kezdetén lévő repcenövényre. Ezért nézzük olyan szemmel ezeket a zöldített területeket, hogy amely kártevő ott megjelenik, az meg fog jelenni a mi repcevetésünkben is. De, melyek is ezek a kártevők?
Vitathatatlan, hogy a legnagyobb veszélyt a bolhakártevők jelentik. Ezek több faj egyedei lehetnek, nevezzük összefoglaló névvel őket a keresztesek földibolháinak. Ezek a levelek rágásával, lyuggatásával okoznak kárt, ami miatt a növény veszít az asszimiláló felületből, de nagyon gyakori, hogy egész levelek száradnak le kártételük következtében.
A veszélyességüket az adja, hogy óriási tömegben képesek megjelenni egy területen (1. kép), amely, ha megtörténik, a leggondosabb növényvédelem mellett sem ússzuk meg támadásukat tőpusztulás nélkül. Jelenleg is rendelkezésünkre áll olyan rovarölő szerrel végzett csávázásos technológia, amely a segítségünkre van a korai időszakban az állomány védelmében, de szinte bizonyos, hogy állománykezeléssel is be kell avatkoznunk a jó eredmény érdekében. Kissé másképpen kell kezelnünk a nagy repcebolhát, mint a fent említett fajokat.
A lombon hasonló jellegű és mértékű kártételre képes (2. kép), de e faj egyedei az alsó „öregebb” levelek levélnyelébe rakják tojásaikat, így az abban fejlődő, kitelelő lárva tovább gyengíti a növényt. A bolhák esetében jó támpont a védekezéshez, hogy többnyire frontálisan, a táblaszél felől halad a kártétel a tábla belseje felé, így szegélykezeléssel is érdemi eredményt érhetünk el. Persze, nem kérdés, hogy nagyobb egyedszám esetén a teljes területet kezelni kell, lehetőleg valamely hosszabb hatástartamot biztosító, gyomorméregként is ható készítménnyel.
Ugyancsak veszélyes kártevők a levéldarazsak, a repcedarázs, valamint a mustárdarázs. Ha a zöldítésben megtaláljuk a repülő, kifejlett egyedeiket (3. kép), biztosak lehetünk abban, hogy a repceterületünkön is meg fognak jelenni.
E két, egymástól kint a táblán meg nem különböztethető faj álhernyói karéjoznak, vagy nagy kiterjedésű lyukakat rágnak a repcelevélbe, de akár az egyik napról a másikra bekövetkező tarrágást okozhatnak (4. kép). Erre különösen a már fejlett, fekete, zöldesfekete színű lárvák megjelenésekor kell számítanunk. Szerencsére ezek könnyen hozzáférhető helyen tartózkodnak a leveleken, így bármilyen egyszerű, kontakt hatású készítménnyel is hatékonyan gyéríthetjük őket.
A zöldítésekben a növények leveleit megforgatva, szinte biztosan hamar rá fogunk találni a káposztamoly lárváira is (5. kép). Ezek eleinte a fonáki részen hámozgatnak, de fejlettebb állapotukban már lyuggatják a leveleket. Közönséges kártevő, amely a repcében mindenhol előfordul, de nagyon ritkán okoz érzékelhető kárt, célzott védekezést szinte biztosan nem kell ellene végeznünk.
Mit tehetünk azért, hogy ezek a kártevők ne okozzanak gondot a repcevetésünkben? Ha van rá lehetőség, a repcevetést megelőzően dolgozzuk be a környéken lévő, keresztesekből álló zöldítéseket a talajba, hasonlóképpen, mint az előző évi repcetáblákon megjelenő árvakelést. Ha ezt nem tudjuk megtenni, napi gyakorisággal ellenőrizzük a területünk zöldítés felőli szegélyét, mikor jelennek meg a kártevők. A legkésőbb azok megjelenésekor, de még inkább azt megelőzően érdemes néhány szórókeret szélességben lekezelnünk a táblaszegélyt valamilyen tartósabb, gyomorméreg-hatással is bíró készítménnyel. (Ha táblaszomszédról van szó, akár át is érhet az a szórókeret!)
