A kukoricatáblákat járva a leveleken sokszor találunk rovarkártételre utaló hámozgatásokat, amelyek beszáradt „csíkjai” messziről is jól láthatók. Ilyenkor a kártevők a levél szöveteit elfogyasztják, azonban a kártétel felől nézve „alsó” bőrszövetet többnyire érintetlenül hagyják. Ez később szárad, amivel feltűnővé válik a szemlélő számára, majd sok esetben át is szakad. Ezek a hámozgatások akár a levélfelület nagy részére is kiterjedhetnek, jó lenne tehát egyértelműen tudnunk, szükség van-e növényvédelmi beavatkozásra a további kártétel megelőzésére, vagy sem. Ehhez szeretnék egy kis segítséget nyújtani.

Az ilyen típusú levélkártételért főként két kártevő okolható, a vetésfehérítő bogarak (a legtöbbször a vörösnyakú árpabogár-1. kép), valamint a kukoricabogarak.

A vetésfehérítő bogarak esetében gyakran előfordul, hogy a kalászosok érése, a táplálkozásra alkalmas levélfelület megfogyatkozása miatt betelepülnek a kukoricatáblákba. Az idei évben ez különösen intenzíven történt, az időjárási körülmények miatt gyorsan felszáradó kalászosokból tömegesen történt meg a betelepülésük. Bár más években inkább a szélső sorokra korlátozódik a kártételük, ebben az évben egyes táblák belsejében is rábukkanhattunk erre. Ez főként az alsó, esetleg a középső leveleken megjelenő keskeny, inkább egyenes, enyhén kanyargó hámozgatásnyom (2. kép), ami időnként nagyobb levélfelületre is kiterjedhet (3. kép). Egy jó kondícióban lévő kukoricán a kártétel nem okoz különösebb problémát, de pl. egy megkésett vetés, vagy egy későbbi csemegekukorica-szakasz, amely a veszélyes időszakban esetleg csak néhány leveles állapotban van, komolyan károsodhat. Ilyen helyzetekben szükség lehet arra, hogy ezeket a területeket rovarölő szeres kezeléssel óvjuk meg a kártételtől.

A kukoricabogár (4. kép) esetében már komolyabban kell vennünk a kártételt, amely eltérő képet mutat a vetésfehérítő bogár kártételétől.

A fentiekben leírtakkal szemben a kukoricabogár levélkártétele széles, kanyargós, zegzugos hámozgatás (5. kép), amely sokkal nagyobb levélfelületet érinthet. Ennél a kártételnél gyakrabban fordul elő az, hogy a levélvég, de akár egy teljes levél is száradásos tüneteket mutasson (6. kép). Nagy egyedszámnál jelentős levélfelületet veszíthet a kukoricaállomány, amelynek megtörténtét meg kell akadályoznunk, így védekeznünk kell, bár azt célszerű nem célzottan a kukoricabogár kifejlett egyedei ellen irányítanunk, hanem olyan hatóanyagot érdemes választani, amely egyben a molykártevők ellen is védelmet biztosít.

A kukoricabogár esetében főként nem a levélkártételt kell figyelemmel kísérnünk, hanem a virágzó állományokban a bibeszálakat érő rágás mennyiségét, amely súlyos esetben közvetlenül is befolyásolhatja a terméskötődés mértékét. Ebben a helyzetben vagyunk most, virágzik a kukorica és egyre több kukoricabogárral találkozhatunk az állományokban. Erről viszont beszéljünk egy következő „Határszemle” alkalmával.