A világ tíz legdrágább fája lenyűgöző világot tár elénk. Köztük olyan kincsek találhatók, mint az afrikai feketefa és a szantálfa. Ezek a ritka és különleges fajok nem csupán a lélegzetelállító áruk miatt érdekesek, hanem természetes szépségük és rendkívüli tulajdonságaik miatt is.
Afrikai feketefa/grenadilfa (Dalbergia melanoxylon)
A Dalbergia melanoxylon a világ legdrágább fája, mert lassan nő és veszélyeztetett státuszban van. Dél- és Közép-Afrika száraz szavannáin él. Ez a fa átlagosan körülbelül 7 méteres magasságot ér el. A törzs átmérője ritkán haladja meg a 30 centimétert, ezért nem jellemzőek a nagyméretű darabok belőle.
A fáját rendkívül nehéz megmunkálni, de a belőle készült termékek más okból is drágák. Az afrikai feketefa nagyon kemény, sötét színű, egyenletes, finom szemcsézetű. Színe általában a koromfeketétől a mélylila árnyalatig terjed. Ellenáll a rothadásnak, a hőnek és a vetemedésnek, bár a rovarokkal szemben csak mérsékelten védett. Általában hangszerekhez, például luxus fúvós hangszerekhez és gitárokhoz használják.
Szantálfa (Santalum album)
A szantálfának gazdag, jellegzetes illata van, amely évtizedeken át megmarad. A szantálfaolajat, amelyet vízgőz-desztillációval állítanak elő, gyakran használják parfümökben, füstölőkben és testápoló szerekben. A fa halványsárga-aranyszínű, finom anyagát díszdobozok és kisebb méretű berendezési tárgyak készítésére is használják. A szantálfa iránti kereslet túlzott kitermeléshez vezetett, ezért is olyan drága. A listán szereplő többi fafajtól eltérően tehát a szantálfát nem a tartóssága vagy a keménysége miatt keresik.
A szantálfák körülbelül 10 méter magasra nőnek. Ez egy részben élősködő faj, amely más fajok gyökerein nő. A szantálfa a Csendes-óceán déli részén és Délkelet-Ázsiában megtalálható szigeteken őshonos. Egyes gazdálkodók Ausztráliában kereskedelmi céllal is termesztik, ami segíthet enyhíteni a hiányt és csökkentheti az árát.
Agarfa (Aquilaria malaccensis)
Az agarfa Délkelet-Ázsia trópusi erdeiben őshonos. Nem minden Aquilaria fajból lesz azonban agarfa, ami miatt a termék olyan értékes. A fának ehhez egy sérülésen keresztül meg kell fertőződnie a Phialophora parasitica nevű penészgombával. A fertőzés hatására, védekezésként a fa sötét, aromás gyantát, úgynevezett oleorezint termel, ez teszi a fát agarfává.
Becslések szerint az Aquilaria fáknak mindössze 7%-a termel gyantát, de az összes Aquilaria fa kritikusan veszélyeztetettnek számít. Az agarfa kitermelésének fáradságos folyamata során a fertőzött részt aprólékosan el kell választani az egészséges anyagtól. Az agarfa gazdag aromájú, ezért füstölők és illóolajok készítésére használják, amelyeket vallási szertartásokon alkalmaznak. Gyakran az „istenek fája” néven emlegetik. A fa általában apró darabokban kapható, mivel nagyon nehéz beszerezni.
Guajakfa (Guaiacum spp.)
A „vasfa” lignum vitae néven is ismert, mert gyógyszerek alapanyagaként is szolgál. Ez a fa már csaknem teljesen kipusztult, a természetben nagyon ritkán található meg. A lignum vitae fák nagyon lassan nőnek, ezért állománya nehézkesen telepíthető újra. Egyik legjellegzetesebb tulajdonsága a rendkívül magas olajtartalma.
Ez a fa a legkeményebb a kereskedelemben kapható fák közül. Egykor belőle készültek a bowlinggolyók és a világ első nukleáris meghajtású tengeralattjárójának csapágyai is. A krikettgolyókat még mindig lignum vitae-ból készítik, akárcsak alkalmanként szerszámnyeleket, csapágyakat és kalapácsfejeket. Veszélyeztetett státusza azonban számos gyártót arra kényszerített, hogy alternatív megoldásokat keressen.
Rózsaszín elefántcsontfa (Phyllogeiton zeyheri, syn. Berchemia zeyheri)
A rózsaszín elefántcsontfa Mozambikban, Zimbabwéban és Dél-Afrikában őshonos. Ennek a gyönyörű fának a színe a rózsaszínes barnától a mély bordóig terjed, mutatós anyagú. Rendkívül kemény fa, ami ellenállóvá teszi a rothadással szemben.
A rózsaszín elefántcsontfa különleges tulajdonsága, hogy anyaga szinte csillogóan fényes. Gyakran használják késnyelek, biliárddákók és faragott bútorok készítéséhez. Ugyanakkor ezt a fát nehéz megmunkálni, mivel gyaluláskor előfordul, hogy darabok leszakadnak belőle.
Bubinga/rodoszi rózsafa (Guibourtia spp.)
A bubinga egy afrikai keményfa, amelynek színe a mélylilától a vörösön át a rózsaszínes-vörösig terjed. A vörösesbarna bubingafa a legelterjedtebb. Az afrikai rózsafa néven is ismert faanyag a Guibourtia tessamannii és a G. pellegriniana fákból származik, amelyek Gabonban, Kamerunban és az afrikai Elefántcsontparton nőnek. Átmérőjük elérheti a 1,5 métert, így akár egyetlen falapból is készíthető asztallap.
A bubinga is nagyon kemény faanyagot szolgáltat, de a nehéz munka megéri a fáradságot, mert a belőle készült bútor csodaszép. Gyakran használják nagyméretű deszkák formájában, hogy minimalizálják a feldolgozáshoz szükséges vágások számát. Anyagát intarziákhoz és tartós bútordarabokhoz választják. Fontos megjegyezni, hogy ez a fa hajlamos a szuvasodásra, ezért gondosan kell ápolni.
Purpleheart (Peltogyne purpurea)
Ahogy a neve is mutatja, a purpleheart szürkéslila vagy mélylila árnyalatú lehet. Megvágva általában inkább szürkének vagy barnának tűnik, de a színe UV-fény hatására elmélyül és lilásabbá válik. Ez a fa Közép- és Dél-Amerikában él, leggyakrabban Guyana, Brazília és Suriname esőerdeiben található meg. A fák magassága akár az 50 métert is elérheti.
A fa kemény anyaga ideális padlóburkolatokhoz, bútorokhoz és csónaképítéshez. Melegítéskor a purpleheart gumiszerű gyantát termel, amely károsíthatja a szerszámokat, ez az egyik oka annak, hogy annyira drága.
Ébenfa (Diospyros spp.)
Az ébenfa sötét színű keményfa, amelyet több fafajból nyernek ki. Az anyaga olyannyira keresett, hogy mára sok faj kipusztult vagy veszélyeztetett. Olyan környezetben érzi jól magát, ahol szétterülő gyökerei számára elég hely van. Egyetlen fa 70-200 év alatt válik használható méretűvé. A tiszta fekete ébenfa, amely a legértékesebb, kizárólag legalább 150 éves fákból származik.
Az ébenfa rendkívül kemény és tartós, a fa szépen csíkozott mintázatú. Árnyalatai a mélyvöröstől az egyszínű feketéig terjednek. Mivel ez a fa ritka, általában kisméretű intarziákhoz használják, hogy a bútoroknak feltűnő mintázatot kölcsönözzön. Ritka az olyan bútordarab, amely teljes egészében ébenfából készült.
Bocote (Cordia elaeagnoides)
A bocote fa Közép-Amerikában, Dél-Amerikában, Nyugat-Indiában és Mexikóban fordul elő. Első vágáskor sárgásbarna árnyalatú, de idővel sötétedik. A bocote a legkülönfélébb mintázattal kapható. Bár erős és tartós, könnyen megmunkálható. A bocote könnyen vágható, kalapálható és ragasztható, szívesen használják bútorok, padlóburkolatok és szekrények készítéséhez. A bocote-ot késmarkolatokhoz, tollakhoz, biliárddákókhoz és intarziákhoz is használják. Jól polírozható, szép fénye van.
Brazil rózsafa (Dalbergia nigra)
A brazil rózsafa színe a lilától a vörösön át a sötétbarnáig terjed. Időnként sárga vagy más világosabb árnyalatú csíkok is láthatók rajta. Ez a fa tartós, ellenáll a rovarok károsításának, és nem rohad. A brazil rózsafát általában padlóburkolatokhoz, bútorokhoz és hangszerekhez használják.
Különleges fák – különleges árak:
- Afrikai feketefa/grenadilfa – 500–1000 $/lap
- Szantálfa – 200–500 $/lap
- Agarfa – 1000–3000 $/lap
- Guajakfa – 1000–2000 $/lap
- Rózsaszín elefántcsontfa – 500–1500 $/lap
- Bubinga/Rodoszi rózsafa – 300–800/$ lap
- Purpleheart – 200–500 $/lap
- Ébenfa – 1000–3000 $/lap
- Bocote – 50–200 $/lap
- Brazil rózsafa–500–1000 $/lap
Forrás: https://www.teakmaster.com/blog/10-most-expensive-woods-in-the-world/
Fotó: Pixabay
