Vajon ez egy növény vagy létezik igazi jerikói rózsa és van hamis is? Mit érdemes tudni róla és hogyan került be a mai köztudatba, mint érdekes különlegesség?
Egy ideje figyelem a kertészeti oldalak fejtegetéseit, ami a jerikói rózsát körülöleli és van álláspontok szerint igazi jerikói rózsa, létezik egy hamis is…De mi valójában az igazság? Mivel nagyon sok téves információ kering szerteszét ezzel a növénnyel vagy pontosabban növénycsoporttal kapcsolatban, akkor itt az idő botanikai oldalról is ránézni.
Csipkeharaszt és jerikó rózsája
A jerikó rózsája több sivatagi növény neve valójában, melyeknek sajátossága, hogy összegömbölyödött száraz állapotukból víz hatására szétnyílnak. Mivel itt nem egy növényfajról beszélünk, ezért ez újabb magyarázatra ad okot.
A legtöbben a csipkeharasztnak nevezett Selaginella lepidophylla növényt nevezik jerikó rózsájának. Többnyire a kereskedelemben is ez kapható itthon. Az USA-Mexikó közti határvidéken elterülő Chihuahuan sivatagban őshonos harasztféle, a korpafűfélékhez tartozó, a csipkeharaszt (Selaginella) nemzetségbe tartozó növény. William Jackson Hooker és Robert Kaye Greville 1833-ban írták le először és ekkor kapta tudományos nevét is. Vízbe helyezve ágait 10-20 perc alatt nyitja ki, feléledve „tetszhalott” állapotából, újra vissza is zöldül. Napfénykedvelő és onnantól, hogy visszazöldült az állandóan nedves, de nem tocsogós vízben álló talajt fogja kedvelni. Ha elkezdjük kiszárítani, akkor újra felveszi az összegömbölyödött formát és száraz, halott növényre emlékeztető kinézetet vesz fel.
A legtöbben egyébként itt rontják el, amikor élő növényként megkapják és nem ismerik ezt a tulajdonságát és elszáradás után kidobják.
De melyek a másikak és hamis jerikói rózsák?
Már a bevezetőben írtam, hogy sok tévhit kering ekörül a növény körül és hamis jerikói rózsákat is megneveznek az éterben.
Létezik egy apró, egynyári, keresztesvirágú fű, egyetlenegy faja (Anastatica hierochontica L.), mely valójában szintén a jerikó rózsái közé sorolandó. Egy tőből a földön szétterülő szárakat növeszt, levele igen apró, de nem a csipkeharasztra hasonlító, hanem lapát alakú, az alsók ép szélűek, a felsők fogasak. Apró pirosas virágai vannak. Érdekessége, hogy száraz időben, mikor magjai megértek, ágai összehajlanak gombolyagformába és a szél az egész növénygombolyagot elgörgeti a sivatagban. Amint a sivatagban eső éri, a nedvesség hatására a hajtások újra szétnyílnak, felpattannak a termések, a magok szétszóródnak és új növények csíráznak belőlük. Ágait 20-50 perc alatt nyitja ki, tehát egészen gyorsan és látványosan „mozog”. Ezt a mozgásmechanizmust C. Steinbrinck és H. Schinz figyelték meg. A megoldás abban rejlik, hogy a külső és belső levél és hajtásoldalak szövetei, rostjai eltérőek, a más állásúak. Míg a külső rostok hosszantiak, addig a belső oldalon átellenben keresztirányúak.
És ami nem a sivatagokhoz köthető
Több, nem a sivatagokhoz köthető növényt is leírtak a botanikusok jerikó rózsája néven. Bármilyen meglepő, még a jerikói lonc is így szerepelt egy időben a régi leírásokban.
Michon abbé és Saulcy akadémikus 1851-ben az Odontospermum pygmaeum-ot határozza meg jerikói rózsa néven, mely valójában az őszirózsafélékhez tartozik. Ennek az az oka, hogy a Jerikó környéki völgyekben a Pallenis hierochuntica (dinoszaurusz növénynek is nevezik) egyáltalán nem, csak ez a növény található, valamint francia címereken is ez a növény található. Később azért ezt az állításukat megcáfolták. Az Odontospermum pygmaeum (modern elnevezésén Pallenis hierochuntica) csak a sárga szirmok alatt található fészekpikkelyeit nyitja és csukja nedvesség hatására, talán ezért is gondolják hamis jerikói rózsának.