Hogyan termesszük és gondozzuk a százszorszépet?
A százszorszép meglehetősen gyakran fordul elő a pázsitokon, különösen a hűvös, nedves éghajlaton. A növénynemesítők munkájának köszönhetően a kertészeti áruházakban ma már számos színes, telt és dupla fajtája létezik, amelyek közül kedvünkre válogathatunk.
Az alábbiakban megmutatjuk, hogyan termeszthet ezekből a meseszép virágokból elegendő mennyiséget ahhoz, hogy koszorút vagy láncot készítsen belőlük, vágott virágként kiszárítsa őket, vagy ehető virágaival salátáit vagy hideg desszertjeit tegye egyedibbé tálalás előtt.
Származás
A növény Észak-Afrikában, Nyugat-Ázsiában és Európában őshonos, és százszorszép vagy vadszázszorszép néven ismert. Más elnevezései, mint például a gombocska, libavirág vagy gyepszázszorszép, lényegesen sokatmondóbbak, mivel ez az apró virág a legelőkön és réteken megszokott látvány.
A virágszárak gyakran körülbelül 5-25 cm magasra nőnek, a növény levéltelen kocsányain 1,5–3 cm széles, magányosan álló fészekvirágzat fejlődik.
A B. perennis jelentése „szép örökzöld”. A „szép” magától értetődő, de miért „örökzöld”? Nos, a levelei miatt, amelyek egész évben zöldek maradnak. Bár az őszirózsafélék (Asteraceae) család ezen tagjai természetüknél fogva évelő növények, gyakran két- vagy egynyári növényként termesztik, majd virágzás után kiássák és kidobják őket. Ezek a növények ráadásul könnyen el is vetik magukat. Ha magukra hagyjuk őket, évről évre újra felbukkannak.
Történelem
Az angol százszorszépet már a középkor óta használták különféle betegségek kezelésére, gyógynövényként. Leggyakrabban vízhajtó- és gyulladáscsökkentő hatása miatt alkalmazták, de hasznos volt számos más betegség, például köhögés és légúti fertőzés esetén is. Korábban zúzódásfű vagy sebfű néven is ismerték, s a leveleiből a füvesasszonyok és gyógyítók borogatásokat és kenőcsöket készítettek, hogy sebeket és zúzódásokat kezeljenek vele. A belőle készült főzeteket esetenként belsőleg alkalmazták, jobbára (máj)gyulladásos panaszok enyhítése céljából. Ma már ritkán használják gyógyszerként. A levelek főzete ugyanakkor rovarriasztó spray-ként ma is hasznos.
A B. perennis látszólag ártalmatlan növény, de Észak-Amerikában gyorsan elterjedt, és a kertekből kiszabadulva közönséges gyomnövénnyé vált. Oregonban, Alaszkában, Hawaiin és Új-Zélandon éppen ezért invazív fajként tartják számon.
A Royal Horticultural Society (az Egyesült Királyság vezető kertészeti jótékonysági szervezete) szerint a százszorszép olyan növény, amely tökéletes a beporzók számára, mivel vonzza a pillangókat, a méheket, a legyeket és a bogarakat.
Termesztés
Az angol százszorszépek magról is és tőosztással is szaporíthatók. A magot gyűjthetjük a saját növényeinkről, vagy hagyhatjuk, hogy azok magot vessenek magukból, de néhány generáció után a dupla szirmú virágú formák visszaalakulhatnak szimpla szirmú virágokká. Ha garantálni szeretnénk a dupla szirmú virágokat, vásároljunk magokat az interneten vagy a helyi kertészeti áruházakban.
A magok május végén és októberben érnek, miután a virágok kinyíltak és beporzódtak. Vagy hagyjuk, hogy a növények magot vessenek magukból, vagy gyűjtsük be a magokat, és a gyűjtés után azonnal vessük el őket.
A magok kora tavasztól kora őszig (februártól szeptemberig) elvethetők. A magoknak fényre van szükségük a csírázáshoz, ezért szórjuk ki őket a talaj felszínére. Bár a közvetlen vetés a legegyszerűbb és jól bevált módszer, a magokat akár lakásban is elültethetjük, nyolc-tíz héttel az utolsó fagy előtt. Szórjuk a magokat talajmentes szaporítóközegre, tálcákba vagy különálló cserepekbe. A magok 10-25 napon belül kicsíráznak, ha világos, 21 °C körüli hőmérsékletű helyen tartjuk őket. Miután a csírázás megtörtént, továbbra is gondoskodjunk az egyenletes nedvességről, és amikor a növények 7,5 cm magasak, addigra már annyira megedződtek, hogy a tavasz beköszöntével átültetjük őket a kertbe. A növények az első évben gyökeret eresztenek, és a második évben virágoznak. Minden évben érdemes magot vetni a folyamatos tavaszi virágzás érdekében.
Bár sokan kétnyári növényként termesztik a százszorszépet, a növény természeténél fogva évelő, így a kifejlett tövek virágzás után tavasszal vagy nyáron szétválaszthatók. A gyökerek szövevényesek és sekélyen futnak a föld felszíne alatt, ezért ássunk le legalább 30 cm mélyre, a virágkoronától 15 cm-re. Egy éles lapát segítségével vágjuk félbe vagy harmadoljuk a növényt, és azonnal ültessük át. Az osztott növények hamar magukhoz térnek és növekedésnek indulnak.
Átültetés
Amikor palántákat vagy faiskolában vett növényeket ültetünk el, a talajt egy kis komposzttal javítsuk fel. A palántákat 10 cm távolságra ültessük egymástól, és a gyökérzet mélyéig ássunk le, a növény koronáját a talaj szintje felett tartva. Jól öntözzük be.
Hogyan termesszük?
Az angol százszorszépek szívósak, és a locsolástól eltekintve nem igényelnek sok törődést. A hűvös tavaszi hónapokban rövid ideig virítanak, virágaik a nyári meleg beköszöntével eltűnnek. Hűvös és nedves környezetben érzik jól magukat, ezért a forró nyári időszakban részleges árnyékba, hűvösebb éghajlaton pedig teljes napfényre ültessük őket.
Ezek a növények a szerves anyagokban gazdag, jó vízelvezetésű, nedves talajokat kedvelik. Nem tűrik a szárazságot, ezért mindig gondosan öntözzük meg őket. Sokféle talajtípust elviselnek, beleértve a homokos, agyagos és salakos talajokat is, amelyek pH-ja 5,5-6,5 között van. Kora tavasszal tápoldatozzuk a növényeket, ha gyenge talajba ültettük őket, és azt nem egészítettük ki komposzttal. Használjunk általános műtrágyát.
Az angol százszorszépet dézsában is nevelhetjük. Ültessük a növényeket jó vízelvezetésű, porózus virágföldbe, és virágzás idején bőségesen öntözzük. Ne feledjük, hogy a dézsában nevelt növények hajlamosak gyorsabban kiszáradni, mint a földben termesztett társaik.
