Spórolunk-e bármit is, ha napokig benne hagyjuk a szárítóban a terményt? Mit tegyünk, ha a legnagyobb gondosság ellenére begyulladt a szárítóban a termény?
Az elmúlt hónapok aszályos időjárása összekuszálta a szálakat. Sajnos vannak olyan területek, ahol tönkretett mindent. Máshol a napraforgót szárítják, vagy a szóját, cirokot, sőt a kukoricát, már ahol kell egyáltalán.
A betakarítás folyamatosságát a csapadékos időjárás megtöri. A szárítók üzemeltetői nehéz helyzetben vannak, mert nem tudják, mikor folytatódhat a betakarítás, ezért gyakran a toronyban hagyják a terményt, nem ürítik le.
Ez akkor is veszélyes, ha ügyelnek arra, hogy a felső nedves tömeg is megszáradjon.
A napraforgó a többnapi állás során betömörödik, az olajtartalma és a maghéj érdessége miatt könnyen összetapad, felboltozódik a szárító belsejében. Fennáll a veszélye, hogy be fog gyulladni, ha ismét beindítják a szárítót.
A cirok szárítása még veszélyesebb. Nem egyszerre érik meg a mag, az érett magnál megnyílik a magház, ezt könnyen kicsépeli a kombájn, azonban a többi a magházba zárva, kis szárcsonkkal, levél- és szárdarabokkal keverve érkezik a szárítóhoz. Veszélyes kombináció! Ez is könnyen összeáll, azaz boltozódik a szárítóban.
Az elakadást segíti, hogy több száz háztető formájú légcsatorna van a szekciókban egymástól 5-8 cm-re a legelterjedtebb keresztáramú szárítóknál. Ez nem azt jelenti, hogy a „más rendszerű” szárítókban nem keletkezhet elakadásból tűz, pl. a gyűrűaknás, vagy egyéb zárt terményoszlopos szárítókban.
Miként csökkenthető a begyulladás kockázata?
- Le kell üríteni a szárítót és felülről lefelé haladva átvizsgálni, és megszüntetni az esetleges boltozódásokat. Nem elég, hogy minden nap egy kicsit megmozgatjuk, azaz bekapcsoljuk az ürítést egy rövid időre.
- Ha újraindulhat a betakarítás, a leürített tömeget visszatöltjük a toronyba.
- Minden terményre érvényes, hogy legjobb a folyamatos 24 órás üzemeltetés. Ha mégis le kell állni, akkor először kapcsoljuk le a gázégőt és az ürítést, a ventilátorokat még 20 percig járassuk. A cél, hogy a korábbi melegítés hatására magfelszínre törő nedvességet elpárologtassuk, csökkentve az összetapadás esélyét.
Nagyon fontos, hogy a szárítót a kukoricaszárítás megkezdése előtt is tüzetesen vizsgáljuk át. Nem maradhat benne napraforgópor, egyéb maradvány, mert be fog gyulladni. Kifizetődő döntés, ha szezon közben 10-14 naponként a kukoricát is leürítik, mert a felső részen csapdába esett könnyű fajsúlyú szemét csak így távolítható el gázégő és ventilátor használata nélkül.
A cirok szárítása különösen veszélyes, ezért külön foglalkozunk vele.
A folyamatos üzemeltetés kiemelten fontos. Ha bármilyen okból csak egy műszakban tudnak szárítani, akkor reggel töltsék fel a tornyot, leálláskor pedig ürítsék le minden nap.
Mi a teendő, ha mégis begyulladt?
A szárító kezelője az összes érzékszervével szárít. A kisebb méretű szárítókon is áthalad 100 ezer m3 levegő óránként, ami a kezdeti fázisban lévő, öklömnyi méretű beizzás által keltett füst észlelését nehezíti.
A szárítót kezelő, kiszolgáló szakemberek gyakran a toronyba telepített hőérzékelőket is megelőzve előbb érzik meg a füstöt, így még hamarabb kezdhetik meg a beavatkozást:
- Gázégőt, ventilátort azonnal leállítani, pluszlevegő nélkül az öngerjesztő égési folyamat lassul;
- meggyőződni a veszély nagyságáról, kisebb gócot ki is lehet dobni a toronyból, ha elérhető helyen van;
- ha nagyobb a baj, azonnal megkezdeni a torony leürítését (megfelelő, ha 2-5 percen belül kiürül);
- ha maradtak fenn izzó darabok, azokat is el kell távolítani.
(Forrás: DryerDoctor Kft./ Dr. Speiser Ferenc Péter)