Nyáron, amikor a hőmérséklet az ország számos pontján 40 °C fölött van, és mindeközben tücsök helyett a kabócákat hallgatjuk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy immár a mediterrán éghajlat jellemzői határozzák meg mindennapjainkat, és ez a jövőben is így marad.
Mielőtt azonban elkezdnénk komolyan fontolgatni, hogy belevágjunk-e a mediterrán növények termesztésébe, célszerű meghallgatni minderről Molnár László meteorológus véleményét. Én is ezt tettem.
– Egyik legutóbbi előadása a „Miért tévút mediterrán növényekben gondolkodni?” címet viselte. Mindeközben az ország több pontján találkozhatunk már olíva-, citrom- vagy akár kiviültetvénnyel is.
– Ahhoz, hogy ennek ellenére megértsük, miért is tévút ez, célszerű kicsit távolabbról kezdeni. Több ezer éves folyamat az, hogy az emberiség hatással van a környezetre. Ez közel sem csak a napjainkra jellemző.
Az ókori római birodalom faanyag-éhsége például nagy területen számolta fel az erdőségeket, alakította át a tájat. (Megjegyzés: feljegyzések szerint csupán a vasérc előállítása évi 2,4 millió tonna, vagyis 3,84 millió m³ tűzifát jelentett, amit évente 1,920 millió hektár, azaz 19.200 km² erdőség kivágásával tudtak biztosítani.)
Mindezen folyamatok azonban az ipari forradalom óta jelentősen felgyorsultak, amikor az emberiség elkezdett belejönni a fogyasztásba. Kezdetben azonban az ehhez kapcsolódó tevékenységek inkább hűtötték a klímát, semmint fűtötték.
Ennek oka az, hogy akkoriban a meghatározó energiaforrás a szén volt; annak elégetésével pedig kén-dioxid került a légkörbe. Ez pedig a felhőképzéshez járult hozzá, korlátozta a napsugárzást.
Gyermekkorom Magyarországán hidegebb volt, több volt a szmogos, ködös idő, és ennek a kén-dioxidnak köszönhetően többet szánkózhattam. Bár igen rossz minőségű levegőn. Tehát ködös, felhős, borongós, hűvös időjárást eredményezett, és persze savas esőt, amely a 20. században az ipari vidékek környezetét sújtotta.
Ma már visszaszorulóban van a szén használata, ami kedvező hatással van bolygónk ökoszisztémájára. Az Európai Unió klímapolitikájának eredményeképpen pedig a környezetszennyező tevékenységek „kiszerveződtek” a fejlődő országokba. Ma már (többek közt) Kína és India számára jelent ez súlyos problémát.
A kén-dioxiddal szemben a légkört fűtő szén-dioxid felhalmozódik a légtérben, és mivel a korábbiakhoz képest negyedére csökkent a kén-dioxid kibocsátás, nem véletlen, hogy mostanság egyre inkább mediterrán éghajlathoz hasonlónak érezzük a hazait.
Lehet, hogy most ezt érezzük, de ez nem jelenti azt, hogy ez a jövőben is így lesz. A természeti folyamatok a bolygónkon nem lineárisak, leegyszerűsítve: azért, mert ma ez így van, közel sem biztos, hogy holnap is ez várható.
A szén-dioxid mennyiségének növekedése az Északi-sarkvidék tengeri jegét megolvasztotta, és emiatt az óceáni áramlatokban zavart okoz. Földünkön az északi és a déli félteke között a szárazföldek eloszlása nem egyenletes. Az északi féltekén jóval több a szárazföld a délihez képest. Mivel az óceán sokkal több energiát tud elnyelni, mint a szárazföld, ezért energiatöbblet képződik a déli féltekén, amit „át kell hozni” az északi földgömbre.
Két dolog képes erre: a légkör és az óceán.
A légkör kevésbé tudja megtenni, így a meghatározó szerephez az óceán jut. Mivel az északi féltekén nagy területen elolvadt a tengeri jég, ez melegedést idézett elő, így a hőmérséklet-különbség a két félteke között csökkent. Tehát az óceánnak nem szükséges a korábbi mennyiségű hőenergiát az északi féltekére szállítani, így az északi féltekére hőt szállító Észak-Atlanti-áramlat lassul.
2004 óta mérik az áramlat sebességét, ezek az adatok szabadon hozzáférhetők. Visszatérve az áramlathoz, általában Golf-áramlatnak nevezzük, de valójában az Észak-atlanti áramlatról van szó. Ennek az áramlási sebessége, illetve annak a változása hatással van ránk.
Vannak konkrét hazai adatok, amelyek ezt a hatást igazolják? Mint már említettem, 20 éve mérik az áramlat sebességét. Ezeket az adatokat vetettem össze a budapesti adatsorral, azt vizsgálva, hogy a hőmérséklet és a következőket találtam:
A fenti ábrán a narancssárga görbe a budapesti hőmérsékleti anomália 2004-2023 között, míg a kék vonal az Észak-atlanti bukóáramlás (AMOC) vízhozamának alakulása (millió köbéter másodpercenként). Látható, hogy amikor az áramlat vízhozama 10 millió m3/s alá csökken, az kivétel nélkül azonnali komoly lehűlést okozott Budapesten.
– Tudna erre példát mondani?
– Igen, többet is. 2009 decemberében, 2013 márciusában, 2018 márciusában, legutóbb pedig 2022 januárjában történt komoly lassulás. Megnéztem, hogy milyen hatások voltak Budapest középhőmérsékletére, és azt tapasztaltam, hogy azonnal mérhetőek a hatalmas hidegbetörések.
Nem 10 év múlva, hanem hangsúlyozom, hogy azonnal nyomon követhetően.
Valószínű, sokaknak emlékezetes 2013. március 15-e, amikor „át kellett ülni egy másik autóba”; jól kirajzolódik, hogy mindez egybeesik az áramlat lassulásával. A felsorolt dátumok esetében is ugyanezzel a jelenséggel találkoztam.
– Más-más hatásról beszélhetünk a nyári és téli hónapok esetében?
– Igen, és azt tapasztaltam, hogy amíg középiskolában még azt tanultuk, hogy a Golf-áramlat (nevezzük így az egyszerűség kedvéért) télen fűt, nyáron hűt, így az áramlatnak hőmérséklet kiegyensúlyozó, balanszírozó hatása van.
Napjainkban azonban már ez a balanszírozó hatás egyre kevésbé jellemző; amikor lassul ez az áramlat, akkor a balanszírozó hatás lecsökken.
Ez alapján kijelenthető, hogy nem csak a szén-dioxid kibocsátásának a következményei az időjárásban tapasztalható szélsőséges események, hanem az áramlat lassulásáé is.
– Mikor várható, hogy teljességgel leáll?
– Gyakran kérdezik ezt tőlem, én pedig mindig elmondom, hogy ne erre a szélsőséges helyzetre fókuszáljunk; épp elég probléma a lassulás. Jelenleg a lassulás 17-18%-os az ezredfordulós értékhez képest. A hidegbetörések, óriási melegfeltolulások, két hetente gyakorlatilag évszakok váltakoznak.
A normál állapot azt jelenti, hogy az áramlat 15-20 millió m³ vizet szállít másodpercenként. Ehhez képest, a 40%-os lassulásnál mindez ~10 millió m³ alá csökken; akkor ennek a hatása már erősebb hazánkban, mint a szén-dioxid és egyéb üvegházhatású gázok által kiváltott melegedésnél.
Vagyis, ha Magyarország klímája 1,2 fokot melegedett 30 év alatt (rendkívül magas érték), ha lassul az áramlat, akkor eliminálja ezt, ellentétes 1,2 fokos hatást fejt ki. Ebben az esetben visszatérünk a 80-as évek klímájához, csak nem szépen, nyugodtan, hanem irtózatos szélsőségek mellett.
Valójában óriási hőmérséklet-ingadozások történnek ekkor. Előfordult az elmúlt 20 évben több alkalommal, hogy az áramlat rövid időre leállt, 5-6 napra, és ilyenkor 2,6 °C a hűtő hatása; ez pedig bőven felülírja a szén-dioxid üvegházhatású gázok hatásait.
– Akkor azt kérdezem, jelenleg hol járunk ebben a folyamatban, hány százaléknyi a lassulás mértéke?
– Télen már most 30%-os lassulásnál tartunk, nyáron pedig 15% ez a szám. A kettő közötti különbség oka az, hogy Grönland hatalmas jéghegye csak nyáron olvad, és amíg az olvadt édesvíz nagy tömegben eléri az óceáni áramlatot, több hónapnyi idő szükséges.
Az látszik, hogy ott vagyunk a kritikus szint környékén, amikor az áramlat lassulásának hatása felülmúlja az üvegházhatású gázok hatását; emiatt mondom azt, hogy itt Magyarországon ne mediterránumot vizionáljunk. Nem a mediterrán hatás fog növekedni, hanem a kontinentális.
– Mit jelent ez a mindennapokra nézve?
– Ha viccesen akarom összefoglalni ezt a közel sem vicces helyzetet, akkor azt mondom: ez a keleti nyitás. Ezzel Kazahsztán, Türkmenisztán éghajlatára utaltam.
Két száraz évszak, a nyár rendkívül meleg, az Alföldön ez akár 50 fokos csúcshőmérsékletet is jelenthet, a tél pedig igen hideg.
A két évszak között pedig pár hetes csapadékos időszak várható. Olyan, amiben most vagyunk benne (beszélgetésünk március hónap utolsó hetében történt).
A csapadékos időszak közel sem biztos, hogy májusban érkezik majd; elképzelhető, hogy februárban vagy márciusban, attól függően, hogy mikor a legnagyobb a hőmérséklet-kontraszt a kontinens és az Atlanti-óceán között.
És ezzel azt gondolom, eljutottam a kezdeti kérdés megválaszolásáig.
Ez az éghajlat nem lesz alkalmas a mediterrán növények számára. Az erdőket füves sztyeppék váltják fel, a vízhiánnyal, az aszállyal, a csökkent terméshozamokkal folyamatosan számolni kell.
A hazai vizeink közül a folyók vízjárása szeszélyesebbé válik, gyakran alacsony vízhozammal, időnként hatalmas árvízzel. Ilyen körülmények között át kell térni aszály- és fagytűrő növényekre; szükség lesz jóval több üvegházra – külső körülmények kizárása miatt – és a vízvisszatartás problémáját meg kell oldani.
– Ön szerint milyen eltérések várhatóak a földrajzi tájegységeink szerint?
– Az ország területén belül a legkisebb a legkevesebb csapadékvisszaesés az Északi-középhegységben lesz, azonban ott hirtelen lezúduló, hatalmas viharok formájában érkezik majd. Ezek képesek villámárvizet okozni.
Az Alföld a legnagyobb kárvallott; a telek jóval keményebbek, a nyarak a hiányzó hűtő hatás miatt forrókká válnak.
Azt gondolom, bár ezzel a kollégáim egy része nem ért egyet, hogy a 2023/24-es tél életünk legenyhébb tele volt; a részleges fordulópont már mögöttünk van a hideg és a csapadék tekintetében. Azért részleges, mert a nyarak esetében nem lesz fordulópont, hiszen ott további folyamatos melegedésre készülhetünk.
Kiemelt kép: Pixabay.
