A globális klímaváltozással elbúcsúzhatunk a tavaszi fagyoktól, vagy továbbra is veszélyben lesznek a gyümölcsöseink és a nyári kapásnövényeink?
A 21. században felgyorsult éghajlatváltozás, globális melegedés az eddigi tapasztalatok alapján Közép-Európát és ezen belül a Kárpát-medencét a földi átlagnál nagyobb mértékben érinti. Így joggal merül fel bennünk a kérdés, hogy egy melegedő éghajlat mellett a közeli és távolabbi jövőben kell-e még a tavaszi hónapokban fagyokra számítani, vagy ezek az események egyre ritkábban, esetleg egyáltalán nem veszélyeztetik majd a mezőgazdasági termelést, ezen belül is elsősorban a gyümölcstermesztés ágazatát?
A kár mértéke a fagy erőssége és időtartama, valamint a visszamelegedés sebessége mellett függ a növényfajtól, azon belül is a fajtától, a növény aktuális fenofázisától és a megelőző időszak hőmérsékleti viszonyaitól is. Ha lassan emelkedik 0 fok fölé a növény hőmérséklete egy fagyos időszak után, akkor kevésbé sérülnek a szövetek, mint gyors melegedés esetén, illetve minél fejlettebb fenológiai fázisban van a növény, annál gyengébb a fagytűrő képessége.
Szállított és kisugárzási fagy
A tavasszal jelentkező fagyos időjárási helyzeteknek két típusát különböztetjük meg, és ennek a tipizálásnak főként a fagy elleni védekezésben van jelentősége. Az egyik típus a szállított vagy más néven advekciós fagy, a másik pedig a kisugárzási fagy. Szállított fagyról akkor beszélünk, amikor egy átvonuló hidegfront mögött hideg, fagyos légtömeg zúdul be az adott területre, ami a teljes légoszlopban fagypont alatti hőmérsékletet jelent. A védekezés kimondottan problémás ellene, egyrészt a szél miatt, másrészt pedig azért, mert a légkör a magasabb szinteken sem melegebb, mint a felszín közelében, sőt, jellemzően a magasban még hidegebb van.
Ezzel szemben kisugárzási fagyról akkor beszélünk, amikor a hideg levegő már nyugalomba került. Az ég éjszaka derült vagy gyengén felhős, és a besugárzás hiánya, valamint az erős kisugárzás miatt a felszín közeli légréteg erősen lehűl, inverziós hőmérsékleti rétegződés alakul ki, vagyis a felszín közelében a leghidegebb a levegő és felfelé haladva egyre melegszik. Akár 6-8 fokos különbség is kialakulhat a felszín közeli és a néhány 10 méteren mért hőmérsékletek között.
A kialakuló fagyos légréteg hőmérsékleti eloszlása és vastagsága időjárási helyzettől függően más és más. Előfordul olyan eset is, hogy egy nagyobb diófának az alsó 3-4 méteres sávja szenved fagykárt, míg e fölött ép marad a növény. A kisugárzási fagy szélcsendes időben tud megvalósulni, amikor nincs átkeveredés a légrétegek között. A hideg levegőt úgy képzelhetjük el, mint egy folyadékot, ami a nagyobb sűrűsége miatt lefelé folyik és a legalacsonyabb területen halmozódik föl, ezért minél alacsonyabban fekszik egy hely a környezetéhez képest, annál fagyveszélyesebb. A gyümölcsösök telepítésénél ezt a mikroklimatikus szempontot érdemes figyelembe venni. Nem véletlen, hogy elődeink pl. a szőlőt domboldalra telepítették, mely kevésbé fagyveszélyes.
Időbeni alakulás
Megvizsgáltuk, hogyan alakult az elmúlt évtizedekben a vegetációs időszak kezdetének és végének időpontja, amiből a nyugalmi időszak hosszának változására is következtethetünk, valamint megnéztük a téli és fagyos napok számának alakulását is.
Elsőként a vegetációs időszak kezdetének elmúlt évtizedekben bekövetkezett változását vizsgáljuk meg. A vegetációs időszak kezdete az a nap, amikor a napi átlaghőmérséklet legalább hat egymást követő napon meghaladja az 5 Celsius-fokot. Ennek azért van nagy jelentősége a tavaszi fagykárok szempontjából, mert minél korábbi dátumra esik a vegetációs időszak kezdete, annál hamarabb indulnak fejlődésnek a növények. Ezután a fejlődés még lehet lassúbb vagy gyorsabb az időjárástól függően, de a nyugalmi időszak már nem tér vissza, és a fejlődés korai fázisában az erősebb, majd az idő előre haladtával az egyre gyengébb fagyok is károkat okoznak, főként a gyümölcsösökben.
Ez az agrometeorológiai index meglehetősen nagy változékonyságot mutat az egyes évek között. Az 1901 és 2024 közötti idősort vizsgálva, a két szélsőség 1952-ben és 2007-ben fordult elő, előbbi évben az év 97. napján, vagyis április 6-án, míg utóbbiban a 20. napon, vagyis január 20-án kezdődött statisztikai értelemben a vegetációs időszak.
Az 1980 és 2024 közötti adatokban jelentős csökkenés mutatkozik, átlagosan 20 nappal tolódott korábbra ezen időszak alatt a vegetációs időszak kezdete, március 14-ről, február 22-re. Ez az országos átlag azonban számottevő területi különbségeket takar.
A növények nyugalmi időszakának meghatározásához a vegetációs időszak hosszát, ehhez pedig ezen időszak végének időpontját is érdemes megvizsgálnunk. A vegetációs időszak vége az a nap, amikor a napi átlaghőmérséklet legalább hat egymást követő napon 5 Celsius-fok alá süllyed az év júliust követő időszakában. Ez az agrometeorológiai index szintén jelentős évek közötti ingadozást mutat, 1980 és 2024 között vizsgálva október 21. és november 28. között ingadozik, és ezen 45 éves időszak alatt átlagosan 15 nappal tolódott későbbre, november 5-ről november 20-ra.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a vegetációs időszak hossza az 1980 és 2024 közötti időszakban átlagosan 35 nappal növekedett, ami azt jelenti, hogy a növények nyugalmi időszaka, ugyan ennyivel csökkent.
Hosszabbodik a vegetációs időszak
A Magyarország területére futtatott regionális klímamodellek 4 modellkísérletének középértéke szerint a 2031–2060 közötti időszakban további növekedés várható, hazánk területének több mint felén 275 és 300 nap között valószínű a vegetációs időszak hossza, a nyugalmi időszak pedig ennek megfelelően rövidül.
Amennyiben a nyugalmi időszak során, kellően hideg tél esetén van lehetősége a növényeknek hozzáedződni a hideghez, akkor a tavasszal jelentkező fagyok kisebb mértékű károkat okoznak. Ennek vizsgálatához a fagyos napok és a téli napok alakulását tekintettük át. Fagyos napnak nevezzük azokat a napokat, amikor a minimumhőmérséklet fagypont alatt alakul, téli napnak pedig, amikor a maximumhőmérséklet is 0 fok alatt marad. Az 1980–2024 közötti időszakban mindkét hideget jellemző index jelentős csökkenést mutatott. A fagyos napok száma átlagosan 22 nappal, évi 109 fagyos napról 87-re esett vissza a 45 éves időszak alatt. A téli napok száma arányaiban még nagyobb csökkenést mutat.
A regionális klímamodellek 4 szimulációjának középértékét vizsgálva azt látjuk, hogy a 2031–2060 közötti időszakban hazánk nagy részén évente átlagosan 60-70 napon hűl majd fagypont alá a levegő. Ugyanebben a normálidőszakban téli napból az ország jelentős részén évente 10-15, de a Dunántúlon többfelé mindössze 8-10 nap fordul majd elő.
Erdődiné Molnár Zsófia, Kovács Attila
HungaroMet Nonprofit Zrt., Miskolc
Szentes Olivér
HungaroMet Nonprofit Zrt., Budapest
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum újság 2026. februári számában olvasható el.
