A nyári időszak legveszélyesebb kártevői a kukorica föld feletti részein a molykártevők. Az első gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) és kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) hernyókat, a jelenlétükre utaló nyomokat (1. kép) máris megtalálhatjuk a kukoricatáblákban, így nyugodtan mondhatjuk, betelepedésük, felszaporodásuk megkezdődött.

Mindkettő veszélyes, jelentős kártételre képes kártevő. Környezeti igényeiket látva kijelenthető, hogy védekezés híján valamelyik biztosan fel fog szaporodni és károsítani fog, akármilyen legyen is az évjárat. A kukoricamoly esetében erre a meleg, de nem túl száraz, nedvesebb, párásabb körülmények között kell számítani, ezeket a körülményeket kedveli leginkább. A gyapottok-bagolylepke felszaporodásának azonban a meleg, sőt extrém meleg, száraz körülmények kedveznek, ilyen évjáratokban lehet számítani igazán nagy egyedszámára. Természetesen a valóságban egy kukoricatáblán egyidejűleg szinte minden esetben találunk mindkét kártevő lárvájából, nemegyszer akár egyetlen kukoricanövényen vagy kukoricacsövön is.


A kukoricamoly (2.-3. kép) az, amelynek kártételét általában először találhatjuk meg. Az első kártételi tünetek máris láthatók, a fejlődő hímvirágzatot, a címert körülvevő fiatal levelek lyuggatása, a szabályosan elhelyezkedő rágások a leveleken a lárva jelenlétét mutatják. A károsítása kiterjed magára a címerre is, és bár elméleti lehetősége van annak, hogy az olyan mértékben károsodjon, ami a pollentermelés hiányossága miatt terméskötődési problémához is vezessen, erre nem nagyon van példa. A fő kártétel ennél a kártevőnél a szár és a cső károsítása, de erről majd akkor beszéljünk részletesebben, ha elérkezik az ideje.


A gyapottok-bagolylepke felszaporodásának kezdete kissé későbbre esik, komolyabb kártételére részben ezért is később kell számítanunk. Bár már most is találhatunk néhány lárvát (4.-5. kép), amelyek jelenlétét a fiatal leveleken látható kiterjedt, szabálytalan rágások mutatják, azonban a fő kártétel a csöveken, a csővégeken fog majd megmutatkozni, de erről is beszéljünk majd később, ha az már aktuálissá válik.
Adódik a kérdés, vajon miért fontos és veszélyes kártevői a kukoricának ezek a molyok. Mindkét kártevő lárvái a kukoricán fejlődnek, nagy számuk miatt képesek jelentős mennyiségi kárt okozni, azonban az utóbbi években a figyelem a kártételük nyomán fellépő minőségi kárra irányul, a sérült csöveket fertőző gombafajokra, de főként az azok által termelt káros mikotoxinokra. Ezek a rendkívül stabil, már kis mennyiségben is mérgező tulajdonságú vegyületek veszélyt jelentenek a termés állati takarmányozásban szemesként, vagy silóként való hasznosításakor egyaránt, ugyanez igaz a humánélelmezésben való felhasználás esetében is, de káros hatásúak az ipari célú hasznosításkor is. Ezért a termény felvásárlása során egyre fontosabb szempont lesz a határérték alatti toxintartalom, amely nem képzelhető el a molykártevők kártétele elleni védekezés nélkül.