Általában úgy gondolunk a növényekre, mint csendes, lassan növő, mozdulatlan élőlényekre, amelyek nyugodtan gyökereznek a földben. Azonban vannak fajok, amelyek ennél jóval aktívabb életet élnek. Képesek mozogni, reagálni az érintésre, vagy épp zsákmányt ejteni – viselkedésük sokszor inkább az állatokéra emlékeztet.
Egyes növények képesek utánozni más élőlényeket, védelmezik utódaikat, sőt, olyan reakciókat adnak, amelyeket akár érzelmeknek is nevezhetnénk. A következő tíz növény viselkedése kiváló példája annak, milyen meglepő és komplex a növényvilág.
Harmatfű – amikor a növény vadászik
A harmatfű (Drosera) egy ragadozó növény, amely különleges levelekkel ejti csapdába zsákmányát. A levelek felülete ragadós, harmatszerű váladékkal borított, amely odacsalogatja és csapdába ejti a gyanútlan rovarokat. Amint egy rovar megérinti a levelet, az lassan ráhajlik, és így csapdába zárja. Ezután a növény lebontja és megemészti a zsákmányt, tápanyaghoz jutva belőle – hasonlóan egy állati ragadozóhoz.
Skunk káposzta – növény saját fűtéssel
A skunk káposzta (Symplocarpus foetidus) nemcsak erős, bűzös szagáról ismert – amely a rovarokat vonzza –, hanem arról is, hogy képes saját hőt termelni. Ez a hő elég erős ahhoz, hogy elolvasztja maga körül a havat, lehetővé téve, hogy a növény igen korán virágozzon, még a fagyos időszakban is.
Ez a fajta hőszabályozás és környezetformálás meglepően tudatosnak tűnő viselkedésre utal, amely elmoshatja a határt a növényi és állati alkalmazkodás között.
Boszorkányfű – a vámpír a gyökereknél
A boszorkányfű (Striga asiatica) egy különösen alattomos parazita növény, amely más növények gyökereire tapad, és elszívja azok víz- és tápanyagkészletét. Ez a viselkedés leginkább a vámpírokéra hasonlít, hiszen a boszorkányfű más növények rovására él és fejlődik. A mezőgazdaság számára komoly problémát jelent, mivel fertőzése súlyos termésveszteséggel járhat.
Tükörorchidea – a természetes csaló
A tükörorchidea (Ophrys speculum) egy mesteri csaló. Virágai úgy néznek ki – és olyan illatot árasztanak –, mint bizonyos nőstény rovarok. A hím rovarok odarepülnek, és megpróbálnak párosodni a virággal, miközben véletlenül beporozzák azt.
Ez a mimikri, azaz utánzás egy különösen kifinomult stratégia: a növény a rovarok természetes ösztöneit használja ki saját szaporodásához.
Dögvirág – az illatával csap be
A Rafflesia arnoldii, a világ legnagyobb virágát hozza létre – akár egy méteres átmérővel is. Ez a virág teljesen parazita életmódot folytat: nincs saját gyökere, szára vagy levele. A gazdanövény szöveteiben él, onnan szerzi a szükséges tápanyagokat.
Virágzása során erős, rothadó hús szagára emlékeztető illatot áraszt, ezzel dögevő rovarokat csalogatva, akik elvégzik a beporzást.
Kónya vicsorgó – a „könnyező” élősködő
A kónya vicsorgó (Lathraea squamaria) egy klorofill nélküli parazita, amely mogyorófák gyökerein élősködik. Különlegessége, hogy folyamatosan nedvességet választ ki gyökerein keresztül – még száraz időszakokban is. Ezt a jelenséget „könnyezésnek” nevezik, és segíti a tápanyagok áramlását a gazdanövényből a parazitába.
Szemérmes mimóza – aki „megijed” az érintéstől
A szemérmes mimóza (Mimosa pudica) olyan növény, amely gyors mozgással reagál az érintésre. Levelei érintésre azonnal bezáródnak és lehajlanak, mintha a növény megijedne vagy védekezne.
Ez a reakció sejtszinten történik, elektromos impulzusok hatására, ami még inkább az állatok idegrendszeri válaszaira emlékeztet.
Páfrányfenyő – a túlélés mestere
A Ginkgo biloba több mint 200 millió éve él a Földön, változatlan formában. Bár nem képes látványos mozgásra vagy érzékelésre, mégis az egyik legkitartóbb élő növényfaj. Túlélte a dinoszauruszokat, jégkorszakokat, és még az emberi tevékenységek okozta környezeti stresszt is jól viseli.
Szélesbab – a mozgás észlelője
A szélesbab (Vicia faba) képes érzékelni környezetében a szélmozgást vagy érintést, és ezekre apró mozdulatokkal reagál. Bár mozgása nem feltűnő, a levelek és hüvelyek finom mozgása segíti a növényt abban, hogy alkalmazkodjon környezetéhez.
Fojtófüge – a „gyilkos” növény
A fojtófüge (Ficus aurea) más fák ágain vagy törzsén kezd fejlődni. Gyökerei lefelé nőnek, körbefonják a gazdafát, és fokozatosan kiszorítják a fényből és tápanyagból, míg végül a gazdanövény elpusztul. Ez a dominanciára törekvő növényi stratégia a természetben ritka – de a fojtófüge esetében hatékony túlélési eszköz.
Képek: Pixabay.
