Ha az őszi búzákat és árpákat járva ilyen, a képeken is látható tüneteket mutató töveket látnánk, gondoljunk a gabonavírusokra, ugyanis ezeket most azok okozzák.
A növények megfertőződésére még ősszel került sor, ám a megbetegedések egyértelmű jelei csak ilyenkor, a tavaszi vegetáció indulásakor mutatkoznak. Mondhatnánk, szinte számtalan gabonavírus létezik, azonban hazánkban a legtöbbször az árpa sárgatörpeség vírusa (BYDV), valamint a búza törpülésvírusa (WDV) okozza a legnagyobb fertőzést és egyben terméskiesést.
A két vírusbetegség hasonló tünetekkel jelentkezik, az, hogy az adott növényt melyik fertőzte meg, a vizuális jegyek alapján nem beazonosítható, ennek megállapítása csak laboratóriumi körülmények között lehetséges. A tünetek a növény sárgulásában, felálló levélzetében, kissé „merev” habitusában, majd a későbbieben, az egészséges növényekhez képest növekedésben való elmaradásában mutatkoznak meg.
A megbetegített növények vagy egyáltalán nem mennek szárba, és így kalászt sem képeznek, vagy ha ez mégis megtörténik, akkor a kalászok jórészt sterilek, magot nem nevelnek.
Az elmúlt években, bár tapasztalható némi évjárati hullámzás, egyre nagyobb a két vírusos megbetegedés jelentősége, különösen az őszi időszakban való fertőzésüknek.
Mi ennek az oka? Az okok egyaránt kereshetők egyes termesztéstechnikai változásokban az őszi kalászosok termesztésében, de vannak a melegedő, változó éghajlatunkra visszavezethető okok is a háttérben. A hibridbúzák vetésterületének növekedésével egyre nő azon területek aránya, ahol a megszokotthoz képest korábbi vetésidőt alkalmaznak.
Bár sok gazdálkodó igyekszik kissé későbbre tolni az őszi árpa területek vetését, de még így is előfordulnak olyan szituációk, amikor akár már október legelején ezzel kezdődik az őszi kalászosok vetése. A tél beköszöntéig hosszan fejlődő növények több, akár három hónapig is kitettek a vírusfertőzés kockázatának.
Az egyre gyorsuló éghajlati változások, az időjárásunk szokásostól való eltérő alakulása egyes évjáratokban elősegítik, hogy a gabonáinkat ősszel károsító rovarkártevők hosszú időn át aktívak maradhassanak. Ennek azért van ebben az esetben jelentősége, mert ezeket a vírusos megbetegedéseket mindkét esetben vírusvektorként rovarkártevők terjesztik.
Az árpa sárgatörpeség vírusánál több levéltetű-faj, míg a búza törpülésvírusánál egyes kabócafajok a felelősek terjedésükért. Ezek minél hosszabb időn át tudnak aktívan táplálkozni, annál nagyobb lesz az állomány fertőzésének valószínűsége és mértéke.
A két vírusfertőzéssel szembeni védekezés nem pusztán a növényvédelem feladata. A tarlók ápolása, az árvakelések irtása ebben az első lépés, de fontos lenne minél inkább elkerülnünk az őszi kalászosaink korai vetését is. A vektorszervezetek betelepedését folyamatosan figyelemmel kell kísérnünk a veszélyeztetett területeken és már megjelenésükkor meg kell kezdenünk a rovarölő készítményekkel végzett állománykezeléseket. Hosszú, meleg időjárás esetén ezt akár több alkalommal is el kell végeznünk.
Ha most, ebben a kora tavaszi időszakban fel szeretnénk mérni, hogyan állnak a tábláink vírusfertőzés szempontjából, a legkorábbi vetésekkel érdemes megkezdeni a szemléket, vagy azokkal a területekkel, amelyeken az ősz során erős levéltetű-fertőzést, vagy fokozott rovaraktivitást tapasztaltunk.
