A kereskedelmi célú szójatermesztés kétséget kizáróan megviseli bolygónk talajait és a biológiai sokféleségre is kedvezőtlen hatást gyakorol – olvasható a www.earth.org-on. Az alternatív takarmányok kutatásának fokozott finanszírozása kulcsfontosságú a szójatermesztés jelentős környezetterhelésének csökkentésében.
A növényi alapú alternatív fehérjék gyártása, fogyasztása terén robbanásszerű növekedést tapasztalhatunk az elmúlt néhány évben. A globális, növényi alapú fehérjepiac forgalma az előrejelzések szerint a 2020-as 10,3 milliárd dollárról 2026-ra 15,6 milliárd dollárra nő majd. Számos klíma- és a területen jártas kutató, valamint egy, az Oxfordi Egyetem által gondozott tanulmány is rámutatott, hogy a növényi alapú étrendre való áttérés a legjobb módja annak, hogy elkerüljük az éghajlatváltozás legkedvezőtlenebb hatásait.
A magas fehérjetartalmukról ismert szójatermékek évszázadok óta népszerű fehérjeforrásnak számítanak Ázsiában (is), melyeket gyakran tofu, tempeh vagy szójatej formájában fogyasztunk.
A szóját, takarmányozási értéke az állattenyésztésben is népszerűvé tette. Nem csoda hát, hogy globális szintű termelése ma 13-szor nagyobb mennyiséget ölel fel, mint az 1960-as években.
Olyan tanulmányok is készültek azonban, amelyek értelmében a szójatermesztés jelentősen összefügg az erdőirtással, a biológiai sokféleség csökkenésével és más környezetterhelő tényezőkkel. Ezzel a megállapítással gyakran élnek is a növényi alapú fehérjék ellenzői, mint a fenntarthatatlanság szimbólumaként fémjelezve a növényből készült termékeket (ellentétben azzal, amit számos szakértő és növényi alapú márka állít).
Mennyire fenntarthatóak tehát a szójatermékek?
A szójatermékek fenntarthatatlanságára vonatkozó érv figyelmen kívül hagy egy kritikus statisztikai adatot, miszerint a globálisan termelt szója több mint 77%-át állati takarmányozásra használják. További 16%-át bioüzemanyagként, növényi olajként vagy egyéb ipari célokra használják fel. A közvetlenül emberi fogyasztásra szánt termékek, például tofu, tempeh és tejként felhasznált szója a globális szójafelhasználásnak csupán 7%-át teszi ki.
Bár a növényi eredetű fehérjék ágazatának növekedése azt jelenti, hogy az emberi fogyasztásra felhasznált szója mennyisége valószínűleg növekedni fog, a kutatások azt mutatják, hogy a kibocsátások szempontjából 1 kg tofu fogyasztása még mindig kevesebb kibocsátással jár, mint 1 kg hús fogyasztása. Matt Turner, a The Vegan Society szóvivője szerint minden, az állatoknak szánt 100 kalóriából csupán 12 kalóriát kapunk vissza a húsuk és tejük fogyasztásával.
Az az állítás azonban, hogy a szójatermesztés károsan hat a környezetre, még mindig igaznak tűnik…
Erdőirtás
A világ két legnagyobb szójaelőállító országa az USA és Brazília. Mivel a szója olyan termék, amely életciklusonként csak egy termést hoz, a megnövekedett szójaigény kielégítése több szója ültetését, tehát kiterjedtebb földhasználatot igényel. A növény termesztésére használt teljes földterület Hollandia, Belgium, Franciaország és Németország összterületét foglalja el, ami a szarvasmarhatartás után a második legnagyobb erdőpusztító tényezővé teszi.
2006-ban a brazil kormány, a szójaipar és a civil társadalmi szervezetek megállapodást kötöttek az ,,Amazonas szójamoratórium” néven. A moratórium értelmében tilos a kereskedőknek az Amazonas erdőirtott területeiről való szójafelvásárlás. A moratórium előírta, hogy szójatermesztés az Amazonas vidékén csak már meglévő, és szójatermesztésre átalakított mezőgazdasági területeken történhet.
Ugyanakkor a szójatermesztés céljából történő erdőirtás továbbra is elterjedt a szabályozatlan területeken. A dél-amerikai Cerrado régióban a földterületnek csak 20%-át kell természetvédelmi célokra elkülöníteni, így a fennmaradó 80%-ot legálisan lehet szójatermesztés céljából ,,tisztítani”.
Megnövekedett szén-dioxid-kibocsátás
A szója hozzájárulása a szén-dioxid-kibocsátáshoz több tevékenységre vezethető vissza, beleértve az erdőirtást, az ipari feldolgozást és a szállítást is.
Bolívia egy főre jutó üvegházhatásúgáz-kibocsátása például a világon az egyik legjelentősebb, annak dacára, hogy Dél-Amerika gazdaságilag legkevésbé fejlett országai közé tartozik. Az ország üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 80%-a az erdőirtásokkal hozható összefüggésbe.
Az ipari feldolgozó létesítmények és a szója globális terjesztéséhez használt járműparkok mind hozzájárulnak a kibocsátásokhoz.
A talajra és a vízre gyakorolt hatások
A szójatermesztés gyakran erősen gépesített és intenzív öntözést igényel. A becslések szerint 1 liter szójatej előállításához közel 300 liter vízre lehet szükség.
Brazília, becslések szerint évente 55 millió tonna termőtalajt veszít a szójatermesztés következtében.
Mint sok más termény, úgy a szójatermesztés során alkalmazott növényvédő szerek és műtrágyák szintén szennyezik a folyókat, tavakat és torkolatokat, hatással vannak az élővilágra és egészségügyi kockázatot is jelentenek.
