Egy brit sertés- és baromfitakarmány-gyártó vállalat, az ABN komoly erőfeszítéséket tesz az import szójától való függés mérséklésére, a sertéstakarmányozás szénlábnyomának csökkentésére.
Széles körű kutatás és kereskedelmi léptékű kísérletek révén az ABN olyan hüvelyeseket vizsgál a sertéstápban használt szója fenntartható helyettesítésére, mint például a lóbab.
Elkötelezettek vagyunk az alternatív fehérjeforrások keresése iránt, ennek jegyében számos kísérletben dolgozunk együtt kereskedelmi partnereinkkel, például az előzetesen feldolgozott hüvelyes-repce keveréket tartalmazó hízó- és indítósertéstáp-kísérletekben.
Míg az ABN egy korábbi kutatása jól demonstrálta a hazai termesztésű babok potenciálját a sertéstápban használt szója alternatívájaként, addig most már e váltás kereskedelmi megvalósíthatóságának felmérésére összpontosítanak.
Ez a munka szoros összhangban van az ABN egy másik, baromfitakarmánnyal kapcsolatos kutatásával, amelyben egyik fő partnerük a Defra’s Farming Innovation Program által finanszírozott PGRO (brit központú, borsó és bab témában kutató szervezet) vezette konzorcium, és amelynek célja az Egyesült Királyság területén a szántóföldi vetésforgóban szereplő hüvelyesek arányának növelése, és egyben a takarmányhoz felhasznált import szója felének helyettesítése.
Kísérleti eredmények
Dr. Steve Jagger 4000 sertést bevonó hízótápkísérlet eredményeit ismertette. A tanulmány értékelte a szója előzetesen feldolgozott hüvelyes-repce keverékkel történő helyettesítésének különböző mértékeit. A kísérletekben szereplő sertések 40 kg testtömegtől a vágósúly eléréséig 3 fázisú süldő- és hízótápot (elő, utó) kaptak.
Az eredmények azt mutatták, hogy a szója e keverékkel való helyettesítése nem mutatott szignifikáns csökkenést a teljesítményben, ráadásul a szénlábnyom jelentősen mérséklődött
– tette hozzá Dr. Jagger. Ezenkívül a feldolgozott hüvelyes-repce keverékkel etetett sertéseknél kisebb volt a hátszalonna vastagság (P2), amely az aminosav emészthetőségének javulására utal.
Az utóhizlalás szakaszában a szóját teljes mértékben helyettesíthetjük más alapanyaggal, mivel a fehérjeszükséglet ilyenkor alacsonyabb. Ugyanakkor ennek hátránya is van, ezért nem alkalmazzuk ezt a formulát
– mondta a szakember. A szója mennyiségének csökkentése emeli az élősúlygyarapodás kilogrammonként költségeit, és csökkenti a takarmányhoz kapcsolódó haszonkulcsot. Ehhez kapcsolódik egy jövőbeni kutatásuk témája, amelyben a nyers és a feldolgozott bab teljesítményét fogják összevetni a hüvelyes-szója keverék és a szója teljesítményével.
Az elválasztott malacok (10-40 kg testtömeg) takarmánykísérletében a szója helyettesítése hüvelyes-repce keverékkel jól bevált a növekedési ütem veszélyeztetése nélkül, bár az elfogyasztott takarmány mennyisége megemelkedett.
Mindemellett nem elhanyagolható az sem, hogy a táp ökológiai lábnyoma 40%-kal csökkent, ami jelentős elmozdulást jelent a fenntartható sertéstakarmányozás irányába.
Az indítótápok magasabb fehérjeszükséglete megnehezíti a szója helyettesítését annak kedvező aminosav-összetétele miatt. Mindenesetre elkezdtünk dolgozni a magas fehérjetartalmú napraforgódarával, és egy jelenleg folyó kísérletünkben a malactáp szója-összetevőjét teljes mértékben ki tudtuk vele váltani. A napraforgódara megközelítőleg 46% fehérjetartalma révén nagy várakozással tekintünk a kísérlet végső eredményeire
– tette hozzá Dr. Jagger.
A megoldás nem egyszerű
Az előre feldolgozott hüvelyes-repce keverék sikere ellenére továbbra is vannak kihívások. A babban alacsony az emészthető aminosavak szintje, különösen a metioniné. Bár az energiatartalma a szójáéhoz hasonló, fehérjetartalma körülbelül a fele, metioninszintje pedig lényegesen alacsonyabb. Ezek a hiányosságok takarmányoptimalizálással korrigálhatók, de növelik a költségeket.
A hüvelyesek antinutritív faktorokat (ANF) is tartalmaznak – például a vicin, a convicin és a tripszin inhibitorok (TIA) –, amelyek csökkenthetik a takarmányozás hatékonyságát. A vicin és a convicin megzavarhatja az emlősök anyagcseréjét, és ezért mérsékelhetik a takarmányozás hatékonyságát.
Hőkezelési eljárással csökkenthetjük ugyan a vicin és convicin szintjét, de ez nem olyan egyszerű. Léteznek más módszerek is minimalizálásukra, kiváló példa erre a fajtaválasztás. Vannak olyan fajták, amelyek természetes módon alacsonyabb vicin- és convicinszinttel rendelkeznek, és a növénynemesítők azon dolgoznak, hogy az adott fajtákkal minél magasabb hozamot érjenek el, ezáltal elfogadhatóvá tegyék a termelők számára.
Az ABN egy korábbi kutatásában azt találta, hogy a tripszin inhibitorok magasabb szintje csökkenti a tápanyagok emészthetőségét. A tanulmányok azonban kimutatták, hogy a hővel történő feldolgozás mérsékelheti ezt a negatív hatást, és az ABN azt tervezi, hogy részletesebben megvizsgálja ezeket a lehetőségeket.
Dr. Jagger hangsúlyozta, hogy bár az ABN elkötelezett a sertéstakarmányok ökológiai lábnyomának csökkentése mellett, a sikerhez az ellátási láncon keresztül kölcsönös együttműködésre lesz szükség a takarmánygyártók, a gazdálkodók és a kiskereskedők együttes részvételével.
(Forrás: Magyar Szója és Fehérjenövény Egyesület)
