Az idei tél vélhetően utolsó (és egyben legerősebb) hideg periódusának elmúltával az ősszel vetett kalászos kultúrák lassacskán megkezdik idei fejlődésüket. Kezdetét veszi a vegetációs időszak, amelynek végén a learatott termésben realizálódik minden eddigi és ezután elvégzendő tevékenysége a gazdálkodóknak.
A jelenlegi, meglehetősen változékony időjárású időszakban az őszi vetésű kalászosok esetében mind növényvédelmi, mind pedig tápanyag utánpótlási kihívások is várnak a gazdálkodókra, amelyek helyes kezelésén nagyon sok múlhat. A két legfontosabb őszi kalászos kultúra, az őszi árpa és az őszi búza esetében ráadásul drasztikus méretű eltérések vannak a növények fejlettségi állapotában, a jelenlévő kórokozók fertőzési nyomásában és – javarészt ebből adódóan – a megoldások lehetőségeiben is.
Gondban az őszi árpák
Az elmúlt év őszén (sajnos a legtöbb helyen túlságosan is kora őszén) elvetett őszi árpák állományai napjainkban egy határszemle során már kilométerekről felismerhetőek. Az intenzív sárgulás, amely a táblák szinte minden növény egyedét érintik, világosan jelzi azt, hogy ezek a növények nagyon erős nitrogénhiánytól szenvednek. Ugyanakkor a talajok jelentős hányada annyira felázott, nedves, hogy jelenleg az országban eléggé kevés helyen van reális lehetőség a tavaszi fejtrágyázás végrehajtására.
Növénytáplálási szempontból ez a sárgulás, a jól látható nitrogénhiány és az évtizedes gyakorlat, amely szerint ilyenkor nitrogént kell kijuttatni, könnyedén viheti növényi tápanyag-utánpótlási szempontból tévútra a gazdálkodókat. Jelenleg az őszi árpa növények jelentős hányada – részben a túlzottan korai vetéseknek köszönhetően – hatalmas lombozattal és ahhoz mérten rendkívül kicsi gyökérzettel rendelkezik. Ez a relatíve kicsi gyökérzet gyakorlatilag képtelen ellátni a növény hatalmas lombozatát nem csak nitrogénnel, hanem minden más szükséges tápelemmel is. Célszerű tehát valamilyen módon a nitrogén mellett más tápelemeket, így foszfort, ként, valamint a kalászos gabonák által nagyobb mennyiségben igényelt rezet, cinket és mangánt is juttatni valahogy a kalászosoknak.
A foszfor hatékonyan segíti a gyökérzet növekedését, amelyre jelenleg az árpáknak nagy szükségük van. Gondot okozhat ugyanakkor, hogy a hideg talajból a növények csak nagyon lassan tudják felvenni. Viszont nem egy könnyen kimosódó tápelem, így nem kell attól tartani, hogy ha a növények most rögtön nem tudnák felvenni, akkor kárba veszne.
A kén nagymértékben segíti a nitrogén felvételét, amely most, a növekedés és a fehérje szintézis megindulása idején igencsak szükséges a növények számára. A felsorolt nyomelemek kellő jelenléte a későbbiekben az árpákat hatékonyan tudja megvédeni a – termesztett fajtától függően eltérő erősségű – élettani eredetű levélfoltosságoktól és levélvég száradástól. Ez nem csak esztétikai probléma, mivel jelentős asszimiláló felület csökkenést is okozhat és a növények növekedését, fejlődését is visszavetheti.
Az egyoldalú nitrogén fejtrágyázásnak van egy kellemetlen növénykórtani mellékhatása is. A kialakuló laza növényi szövetek, a növényben létre jövő rendkívül tág nitrogén – foszfor arány együttesen erősen hajlamossá teszi a növényeket a jelen levő kórokozók támadása iránti fogékonyságra. Ez mind a biotróf, mind pedig a nekrotróf életmódú kórokozókra igaz.
Fertőző növénybetegségek kórokozóiból jelenleg az őszi árpa állományok lombozatán egyáltalán nincs hiány. A mostani patogén összetételt döntően az elmúlt év ősze óta domináns nedvesség többlet és folyamatos felületi vízborítás határozza meg, amelyet az idei tél végén több esetben is kialakult tavaszias állapotok némileg befolyásoltak. Szinte minden állományban domináns kórokozó a nekrotróf életvitelű barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana). Ez a kórokozó önmagában ritkán okoz olyan problémát, amely feltétlenül növényvédelmi beavatkozást igényel, de általában nem is egyedül lép fel. Idén sincs ez másképp.
A tavaszias, napsütésben és nappali felmelegedésben gazdag februári napok során a fogékony fajták állományaiban jelentősen megnövekedett a lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. hordei) fertőzés mértéke. Helyenként már számottevő mértékben van jelen az árpa törpe rozsdája (Puccinia hordei) is. E kórokozók együttes jelenléte esetén már szükséges lehet egy kora tavaszi fungicides állományvédelem is. Lehetőleg olyan készítménnyel, amely az időnkénti csalóka meleg ellenére a reggel, délután és este gyakori hűvösebb időjárási környezetben is hatékony.
Jobb helyzetben a búzák
Az elmúlt év során sok esetben megkésve, novemberben, netán decemberben elvetett őszi búza állományok a kései vetés miatt igen sok helyen messze nem olyan fejlettek, mint amilyennek ebben az időszakban lenniük kellene. Sok búza állomány még a bokrosodás elején jár. Ugyanakkor az árpákkal ellentétben a tél végi erőteljes fagyok alig okoztak bennük érzékelhető károkat. Az alulbokrosodottság, a növekedésben és fejlettségben történt visszamaradás ugyanakkor egyértelműen mielőbbi tápanyag utánpótlásért kiált. Ahogy az őszi árpa, úgy az őszi búza esetében is érvényes az a tétel, hogy egyszerű nitrogén fejtrágyázás helyett mindenképpen célszerűbb az említett tápelemeket is tartalmazó készítmény kijuttatása. Célszerű olyan készítményt kijuttatni, amely talajon keresztül (is) minél gyorsabban be tudja juttatni a növényekbe a szükséges tápanyagokat. A búzák jellemzően kicsiny lombfelülete miatt most a levélen keresztül történő táplálásnak nem lesz nagy jelentősége.
Az őszi búza állományok sem mentesek a növényi kórokozóktól, bár növény egészségügyi állapotuk sokkal jobb, mint az őszi árpáké. A korábbi évek kissé túlértékelt kórokozója, a sárga rozsda (Puccinia striiformis) gyakorlatilag alig telelt át a hazai őszi búza és őszi tritikálé állományokban. Ennek nem a februárban időnként nagyon hideg téli időjárás az oka, hiszen e kórokozó megmutatta 2017 során, hogy – 20 oC-nál alacsonyabb hőmérsékleten is képes jól áttelelni. Sokkal nagyobb hatást gyakorolt e kórokozó jelenlegi drasztikus visszaszorulására a búzák nagyon késői vetése. Az árvakeléseken az elmúlt nyár folyamán felszaporodott kórokozó a késő őszi vetésekre már nem tudott november – december folyamán sikeresen át váltani.
A búzatáblák levelein jelenleg abszolút dominánssá vált a szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici), amely – nagyon nedvességigényes kórokozó lévén – kiválóan élt az ősz óta fenn álló csapadékos, nedves környezet kínálta előnyös lehetőségekkel. Az országban helyenként vannak olyan táblák, ahol ez a kórokozó olyan mértékben van jelen a – döntően fejlettebb növényállományok – lombozatán, amely záros időn belül akár egy fungicides beavatkozás szükségességét is felvetheti. A szeptóriás levélfoltosság mellett a levélrozsda (Puccinia recondita) érdemel még figyelmet. A kórokozó sikeresen áttelelt szinte mindenütt, de a fertőzés erőssége egyelőre mindenütt igen alacsony szintű. Szinte mindenütt csak egy – egy pusztulára korlátozódik, kisebb telepek kialakulása csak az ország déli határvidékein észlelhető, de ott is csak rendkívül ritkán. Jelen időszakban ez a kórokozó biztosan nem fog növényvédelmi beavatkozást igénylő fertőzéseket okozni, de egy szárazságtól és élettani felszáradástól mentes tavasz esetén fokozatosan nagy populációt alakíthat ki a későbbiekben, amelyre érdemes lehet figyelni.
