A helyspecifikus gazdálkodási technológiát bevezető gazdaságok előtt álló dilemmák egyik, és talán legsűrűbben felmerülő témája a hozamtérképező rendszer beszerzése, annak működtetése, illetve az onnan nyerhető adatok további felhasználása.
Bár éppen csak túl vagyunk a kukoricavetés időszakán, amit az idei évben a késői fagyok lassítottak, a hozamtérképezésre lassan el kell kezdeni a felkészülést, hiszen az őszi árpa – ami a legkorábban betakarítható kalászosunk – június vége – július eleje körül már beérik, így betakarítható lesz.
A hozamtérképező rendszerek esetén a szenzorok két legelterjedtebb típusa vagy a térfogat (volumen) alapján határozza meg a szem mennyiséget, ezt átfolyásmérős rendszernek is nevezi a gyakorlat, a másik mérési eljárás során a tömeg által létrehozott ütközési erő a mérés alapja, ez az ütközőlapos rendszer.
Mindkét rendszer kiépítése során figyelemmel kell lenni arra, hogy magában a hozammérő szenzor mit sem ér, a rendszer több olyan kiegészítő szenzoregységgel rendelkezik, ami abban segít, hogy a hozammérés megfelelően pontos legyen.
Az átfolyásmérés elvén működő hozamtérképező rendszer esetén a ferdefelhordóba helyezik el az optikai érzékelőt (1. kép), amely a felhordón szállított anyag mennyisége alapján számítja ki a hozam értékeit.
1. kép A Trimble átfolyásmérős rendszer optikai szenzorainak elhelyezkedése
(Forrás: Trimble.com)
A hozamadat kiszámítása ebben az esetben az átfolyt anyagmennyiség, a sebesség és a vágóasztal szélesség adatinak függvényében történik. A rendszer a hozamadatok kiszámításához kompenzációs értékeket is használ, tehát ennél a mérésnél egy dőlésszög érzékelőt mindenképpen be kell építeni a kombájnba.
A helyes hozamtérképezéshez természetesen a szemnedvesség meghatározására is szükség van. Az optikai elven működő hozammérő szenzor mellett így egy kapacitív nedvességmérő szenzor is hozzátartozik a rendszerhez, amelynek az adatai szintén bekerülnek a hozamtérképezési adatok közé. A nedvességmérő szenzorok elhelyezése különösen fontos kérdés (2. kép), hiszen a kapacitív elven működő nedvességmérést a helytelen szenzorelhelyezés jelentősen befolyásolhatja, meghamisítva így a mérési eredményeket.
2. kép A nedvességmérő elhelyezésének sematikus ábrája az elevátoron
(Forrás: Agleader.com)
A helyspecifikus gazdálkodók számára ma már a GPS technológia nem jelent újdonságot, így értelemszerű, hogy a rendszer alkotóeleme egy GPS antenna is, ami a helymeghatározó eszköz tudásának, illetve a gazdálkodó igényének megfelelő pontossággal rögzíti a hozammérési adatokat, így a hozamadatok minden esetben oda kerülnek, ahol azoknak a mérése történt.
Az ütközőlapos szenzorral felszerelt hozammérő rendszerek esetén a szerelésnél körültekintően, a szenzor érzékelőjét az előírásoknak megfelelően kell elhelyezni. Ebben az esetben is kiegészítésként szükség van egy szemnedvesség-mérő műszerre, illetve egy sebességmérő szenzorra is.
A hozammérő rendszerek első beüzemelése időt, így türelmet igényel a gazdálkodóktól, hiszen a szenzorokat kalibrálni kell. Azonban érdemes figyelembe venni, hogy a kalibrálásra fordított idő, a betakarítás eredménytérképeinek értékeként többszörösen megtérül!
Amennyiben a hozamtérképező rendszerek felkerültek a kombájnra, valamint az első szenzorkalibrálások megtörténtek, a betakarítás megkezdésekor a kezelőfelületek segítségével további beállításokra, finomhangolásra van szükség. Amint ez a munkafolyamat is befejeződött, a szenzor a valós hozamadatokat a kezelőfelületen a mérés pillanatában már mutatja, illetve a betakarítás során elkezdi kirajzolni a rögzített nyers hozamadatok alapján a hozamtérképet, ami a gépkezelő segítségéra van a munkavégzés során.
A hozamtérképezés folyamata a nyers adatok begyűjtésével nem fejeződik be! A hozamadatokat a monitorok rögzítik ugyan, onnan azonban az adatoknak el kell jutniuk egy szakemberhez, aki a hozamtérképeket a gazdálkodó vagy döntéshozó számára értelmezhető formába tudja önteni.
A jelenleg legelterjedtebb adatátviteli technológia a memóriakártyák, vagy USB kulcsok alkalmazása, ebben az esetben a monitorról adatátviteli eszközzel egy az adatfeldolgozásra alkalmas szoftverrel ellátott számítógépre kerül az adat, majd azt be kell olvasni a térképezésre is alkalmas szoftverbe. A tapasztalat az, hogy a hozamtérképek ekkor még hibákkal terheltek, így érdemes ezt a munkafolyamatot olyan agrár-térinformatikában járatos szakértővel elvégeztetni, aki képes a hibák kiszűrésére, így a döntés-előkészítés számára olyan térképet tud készíteni, ami nem terhelt hibákkal (3. kép).
3. kép A hozamtérkép megjelenítésének egyik lehetősége
Az adatátvitel a legmodernebb rendszerek esetén már nem kívánja meg, hogy memóriakártyákat, vagy USB eszközöket használjunk, hiszen rendelkezésre állnak már olyan szolgáltatások, amelyek felhő alapú kapcsolattal a hozamadatokat begyűjtik, azokat elemzik, majd a mérési hibáktól mentes hozamtérképet elkészítik a gazdálkodók számára.
