Sok gazdálkodó fog szembesülni a soron következő hetekben főképp az őszi árpa állományok szemlézése során olyan sárguló, senyvedő növény egyedekkel, amelyek már habitusukban is elütnek az állomány zömét alkotó – nem feltétlenül egészséges – egyedektől. Bár ebben az időszakban meglehetősen sok tényező okozhatja a gabonák, de főleg az őszi árpák sárgulását, nem árt ilyenkor a vírusos megbetegedés lehetőségét sem számításba venni.
A felismerés nehézségei
A növényi vírusok ellen – főleg ha már megfertőzték a növényeinket és ezt jól látható tünetek is jelzik – a szántóföldön növényvédő szerek alkalmazásával már nem tudunk védekezni. Sokkal korábban kellett volna a gabona vírusokra és a növényről növényre való terjesztésükkel foglalkozó vektor rovarokra gondolni. Ugyanakkor a vírusos fertőzés egyértelmű észlelése segíthet abban, hogy a virózisok fellépése során ne akarjunk minden áron valami más, hasonló tünetekkel járó probléma ellen védekezni.
Jelen időszakban az általános, teljes táblákat érintő tápanyag hiány miatt bekövetkezett élettani eredetű sárgulás, illetve egyes kórokozók, pl. lisztharmat okozta sárgulás épp úgy előfordulhat egy adott területen, mint a vírusos eredetű sárgulás. Ráadásul nem minden vírus nem minden kalászoson okoz olyan sárgaságot, amely a betegséget könnyedén észrevehetővé tenné.
Minden, ami a tavaszi munkákhoz kell!
Részletekért kattintson a képre!
Az élettani eredetű sárgulás szinte mindig a teljes tábla növény állományát érinti, bár intenzitását tekintve lehet kissé foltszerű. Olyan viszont nem szokott előfordulni, hogy gyakorlatilag egészségesnek látszó, zöld levélzetű egyedek és szinte kénsárga egyedek egymás szomszédságában éljenek. Az élettani sárgulás gyakorta jár enyhébb növekedésbeli depresszióval, de törpülést sohasem okoz. Az éhező növények turgora általában normális, vagy a normálisnál valamivel kisebb. A vírusos növények turgora ugyanakkor jelentősen meghaladja az egészséges növényekét. A vírusos növények gyakorta olyan merev levélzettel rendelkeznek, hogy az már szinte szúrós, így inkább emlékeztetnek sündisznóra, mint gabona növényre.
Hogy bonyolítsuk kicsit a tünetek felismerhetőségét, alapvetően két gyakori gabona vírus fordul elő hazánkban, amelyek közül az árpa sárga törpülés vírusa okoz általában durva sárgulást, de azt is általában csak az árpán. A szintén gyakori búza törpülés vírusa csak ritkán okoz sárgulást, azt is olyan enyhe mértékűt, hogy arról egyértelműen a vírusos fertőzésre nem mindig lehet gondolni. A növények törpülése, merev levélzete sokkal inkább jó támpont a vírusos növények azonosítása során, amelyet a sárgulás, mint tünet csak kiegészíthet, megerősíthet.
Amennyiben észleljük, hogy a gabona állományunk vírusos fertőzésben (is) szenved, úgy ebben a vegetációs időszakban a vírusok ellen már nem tudunk érdemben védekezni. Annyit azért érdemes megtenni, hogy folyamatosan figyeljük a vektor szervezetek mennyiségét az állományokban. Amennyiben a levéltetvek, vagy a kabócák mennyisége drasztikusan megnőne, érdemes lehet egy inszekticides védekezéssel gátat vetni a szaporodásuknak. A gabona vírusok ugyanis az idei év hátra levő részében is terjedni fognak a táblán belül gyakorlatilag a forró júniusi napokig, illetve egészen addig, amíg vektoraik aktívak a gabona földeken. Az idei, friss fertőzések nyilvánvalóan nem fognak olyan termés depressziót okozni, mint az ősziek, de sok kicsi sokra megy alapon még pár mázsával azért még csökkenthetik a hozamot. Mindenképpen több veszteséget okozhatnak, mint amennyibe egy olcsó, kontakt inszekticides beavatkozás kerülne.
Vírusok és vektorok
Mindkét vírus perzisztens, azaz a vektor szervezetek a fertőzött növények szívogatása, azaz a vírus felvétele után csak jó pár nap múlva képesek a szívogatás során üríteni is magukból a vírust. Az árpa sárga törpülés vírusát a kalászosok levéltetvei viszik át. Belőlük meglehetősen sok faj él hazánkban és sajnos eléggé gyakoriak is.
A legfőbb vírus fertőzési időszak általában az ősz, amikor a kalászos árvakelésekről, füves területekről, a cirok és a még zöld kukorica földekről tömegesen repülnek ki a szárnyas levéltetvek és telepednek be az őszi kalászosok friss vetéseibe. A búza törpülés vírusát a kalászosokban élő és táplálkozó kabóca fajok terjesztik. A fő vírus átviteli időszak azonos az árpa sárga törpülés vírusánál írottakkal.
Az idei év során az őszi búza állományok vírus fertőzöttsége elmarad a korábbi években megszokottól és messze elmarad az őszi árpa állományok helyenként erős fertőzöttségétől. Ennek döntően az lehet az oka, hogy az elmúlt év őszének csapadékos időjárása következtében ősszel a kukorica betakarítás elhúzódása nagyon sok helyen kényszerből az őszi búza vetését novemberre, sőt esetenként decemberre tolta ki. A későn kelő búzák csak nagyon rövid ideig tudtak a vektor tevékenység célpontjaként szolgálni.
Az őszi árpák esetében merőben más a helyzet. Sok gazdálkodó nagyon korán elvetette ezt a kultúrát, amely az őszi csapadékok hatására nagyon gyorsan ki is kelt. Sokkal hamarabb zöldültek ki az árpavetések, mint pl. az elmúlt két évben, amikor szintén túl korán, de porba vetette sok gazda az árpát.
Az így, emberi tevékenység következtében meghosszabbodott vektor tevékenységi időszak eredményeképpen a levéltetveknek és kabócáknak kb. háromszor annyi idejük volt vírusokkal elfertőzni az őszi árpavetéseket, mint a búzákat. Súlyosbította a helyzetet, hogy az őszi munkacsúcs során egy esetleges rovarölő szeres kezelés a kukorica betakarítása és a búza vetése után került sok gazdánál a fontossági sorrendben.
Idén már nem sokat tudunk tenni a kalászosok vírusos betegségei ellen. Kár enyhítésként megakadályozhatjuk a betegség további terjedését az állományokban, illetve a gyomirtás során kiiktathatjuk a vírusos gócokban a letörpült, elhalt gabona növények miatt kialakuló gyom foltokat. Viszont ne felejtsük el, hogy a további problémák, fertőzések ellen majd ősszel kell fellépnünk!
