Minden relatív, még a mezőgazdaságban is: a finn gazdáknak átlagosan 180 napig tart a szezon, a rövid nyárral és a hosszan tartó hideggel megküzdve kell a szektornak helytállnia és megtérülő növénytermesztést végeznie. Ehhez képest egy „kis” aszály vagy késői fagy nálunk semmiségnek tűnhet.
Finnország a 60. és 70. szélességi kör között fekszik, ezzel a legészakibb ország, amely értelmezhető mezőgazdasági tevékenységet folytat. Mivel több mint 1000 km hosszú, nagyon változatosak a körülmények, ami kihívásokat és lehetőségeket is rejt magában.
Zabból a világelsők között vannak
A tél errefelé hosszú, hideg és havas, a nyár rövid, de sok a napsütés. A vegetációs időszak még a déli területeken is mindössze 180 napig tart, tehát két hónappal rövidebb, mint Közép-Európában. Az átlagos hőösszeg 1450 °C délen és 880 °C északon (Magyarországon ennek háromszorosa!), évi 550-650 mm csapadék hullik, és csupán az ország területének 8%-át, 2,3 millió hektárt hasznosítanak mezőgazdasági célra.
Főleg gabonaféléket és fűféléket termesztenek, általában takarmány előállításához; a zab a legjelentősebb terményük. Termelnek még repcét, burgonyát, zöldségeket, köményt, lent, hajdinát, cukorrépát, fehérje növényeket is.
A tavaszi munkák májusban kezdődnek, a betakarítás pedig augusztusban. A hideg idő abból a szempontból szerencsés, hogy kevesebb a károsító, viszont mindig szükség van a termény szárítására. Ugyanakkor a klímaváltozás erre az országra is hatással van: hosszabbodik a tenyészidő, kevesebb ideig fedi hó a földeket, új fajták bevezetésére van szükség.
Vetőmag-előállítást is végeznek 36 ezer hektáron, az északi területek kivételével az egész országban, végeredményben 70 millió kg vetőmagot és 22 millió kg vetőburgonyát termelve. Ezeknek az előállítására igen szigorú szabályok vonatkoznak.
Silókukorica, az egzotikum
Nehéz ezt innen, Magyarországról elképzelni, de a kukorica nem megszokott látvány Finnországban. A legészakibb, silókukoricával foglalkozó termelő központja a nyugat-finnországi Sievi faluban található. Általában sem ez a mezőgazdasági termelésre legalkalmasabb terület, a kukorica termesztésére pedig még annyira sem. A cégvezető Mika Laako mégis hisz benne, hogy a silókukorica megtérül, sőt egy 925 lóerős Jaguar 990-est is vásárolt erre a célra,
amely így a legészakibb XXL méretű önjáró silózó címet is elnyerhetné egyben.
A termesztés természetesen ezen a területen rendkívül kockázatos, és emiatt hat sorból két sor kukoricát fóliával fednek be. Később, növekedés közben a kis kukorica növények a fóliát átszúrják. Így lehetővé válik, hogy néhány héttel korábban vessenek, ami később azt eredményezi, hogy a növények elérik a kívánt magasságot és képesek a csőképzésre.
Azért a termesztés sikerességéről sokat elárul, hogy négy éve még a bérlő 200 hektárról takarított be kukoricát, azonban a korán bekövetkező fagyok miatt az elmúlt három évben a terület csaknem a felére csökkent.
(Fotó: 12019/ Pixabay)
