Elővetemény minden termesztett növény, amelyet más termesztett növény követ ugyanazon a területen.
Hatása, az úgynevezett elővetemény-hatás nem lebecsülhető. Egyes elővetemények (a pillangósvirágúak) nitrogént gyűjtenek (gyökérgümők) a talajban; mások (a bojtos gyökérzetű fűfélék) morzsalékos szerkezetet hagynak maguk után; a mélyen gyökerezők tápanyagot hoznak alulról a felső termőrétegbe stb. Ellentétes, káros hatás a talajuntság. A termelési szerkezet, ezen belül a vetésforgók (vetésváltás) kialakításának fontos követelménye az elővetemény gondos megválasztása.
Az előveteményt az adott területre tervezett főnövény vetése előtt nevelhetjük. Szerepe jelentős, hiszen a főnövény fejlődése szempontjából kedvezően hat a talajra. Egy közös bennük: rövid tenyészidejüknek köszönhetően kikerülnek a földből a főnövény ültetésének idejére.
Az előveteményt a talaj takarása céljából is érdemes vetni. Azonban az elővetemény kiválasztásánál érdemes pár szempontot figyelembe vennünk.
A szántóföldön termesztett növénykultúrák betakarított termése a teljes növényi biomassza kevesebb, mint 50%-a. A fennmaradó nagyobb rész melléktermék, melynek jelentősebb része nem kerül vissza a talajba. A gabonafélék, ipari és takarmánynövények gyökér- és szármaradványa átlagosan a 8-10 tonnát is elérheti hektáronként.
A talajlakó baktériumok, sugárgombák, gombák, enzimjeik segítségével bontják el a talajba került szerves anyagokat. Mivel a növénymaradványok különböző mennyiségben tartalmaznak cukrokat, fehérjéket, keményítőt, zsírokat, cellulózt, hemicellulózt és lignint, ezért a bontásuk sebessége és hatékonysága is változó. A napraforgó- és kukoricaszár, melyekben nagyobb mennyiségben található a nehezen lebontható lignin, természetes viszonyok között 2-3 év alatt, a repce és a kalászosok szára – amelyek kevesebbet tartalmaznak ebből a bonyolult kémiai összetételű szerves anyagból – néhány hónap alatt, mikroorganizmusok tevékenysége révén bomlik le a talajban.
A növények cellulóz-bontását a talaj kémhatása is befolyásolja: savanyúbb talajokon főleg gombák (pl. Aspergillus), semlegesebb pH-n a baktériumok vesznek részt nagyobb arányban a tarlóbontás folyamatában. A lignin lassú lebontásában ugyanakkor a bazidiumos gombák szerepe a jelentősebb.
Ahhoz, hogy a tarlón maradt szármaradványok megfelelő mértékben lebontásra kerüljenek és a bennük található tápanyagokat (mikro-, mezo-, és makrotápelemeket) a következő növénykultúra hasznosíthassa, célszerű és javasolt a tarlóbontó készítmény használata.
Forrás:
https://www.agraroldal.hu/elovetemeny-kifejezes.html
https://csalan.hu/otletek/biokerti-tippek/elovetemenyezhetsz
