Növénytermesztés
Növénytermesztés

Mikor, hogyan, mennyit vessünk a kukoricából?

Mikor, hogyan, mennyit vessünk a kukoricából?

Agrofórum Online

A martonvásári tartamkísérletek alapján, az optimális vetésidő, vetésmélység és növényszám meghatározásához nyújt segítséget a kukoricatermesztőknek az írás.

„Granorum positiones pede uno inter se distant.” Bél Mátyás,1730

A nagy vízen az Óhazába került, a Kárpát-medencét tekintve elsőként 1611-től Erdélyben feljegyzett, s török búza, tengeri búza, kukuritza, de még száz éve is kukoricza néven említett főnövényünk termesztésének eszközrendszerén belül a vetés is sokat változott az idők folyamán. A Bél Mátyás által leírt egy lépés távolságtól a Pethe Ferenc által 1805-ben közreadott („a’ magot mint akarmelyik gabonát elhintik, béboronálják a’ legnagyobb megelégedéssel”), s a Hajdúságban még egy évszázada is fellelhető szórva vetési módtól napjaink precíziós megoldásaihoz hosszú út vezetett.

A mögöttünk hagyott évszázad hazai kukoricásai, így Surányi János, I’só István, Győrffy Béla, Nagy János klasszikusnak tekinthető szakirodalmai a vetéssel és az azt megelőző teendőkkel kapcsolatban közel azonos elvárásokat fogalmaznak meg. A cél ilyenkor az, hogy a termőhely talaj- és klimatikus-adottságaihoz igazodva a kiválasztott kukoricafajta, hibrid vetőmagjait kellő mennyiségben, alkalmas időpontban, s a csírázást, a kezdeti gyors fejlődést leginkább segítő módon juttassuk a földbe. A növényi „esélyegyenlőség” elősegítése, a minél homogénebb állományok kialakulása a stabil, nagy termések egyik megalapozója tehát: a vetés.

Mikor

„Kiskunhalason az is szokásban van, hogy az év századik napján megkezdik az ültetést, ha arra az idő alkalmatos. Panyolán, ha a tölgyfa elkezd levelezni, Garbolcon a kökényfa nyitásával egyidőben kezdik a kukoricát ültetni.”

Balassa IvánA magyar kukorica” című néprajzi tanulmánya” (1960) olyan évszázados megfigyeléseken alapuló ismereteket összesít, melyek a mai, esetenként már űrtechnológiával dolgozó termesztőnek is fontos támpontot jelenthetnek a tavaszi döntésekben. A csírázó növényke környezeti optimumai már sok-sok méréssel körülírtak, s tudjuk, hogy a legjobb „bölcső” az a kellően nyirkos, levegős magágy, amelynek mélységében a talaj tartósan eléri a 10-12 oC-ot.

Ugyanakkor az is ismert, hogy egyes hibridek kiváló minőségű, csávázóanyagokkal jól védett vetőmagjai akár ennél hűvösebb körülmények között is bátran vethetők. A március végén, április kezdetén felvállalt nagyobb kockázat a virágzás, megtermékenyülés időszaka vízhiányának, légköri aszályának elkerülése, valamint a korábbi érés, a lábon szárítás hosszabb ideje révén egyes években egyértelműen kifizetődő döntés. Vannak azonban olyan évjáratok – így április végi fagyos napjai okán a 2016. is ide sorolható – amikor a korán vetett állományok fejlődése vontatottabbá válik, a tőhiány nagyobb mértékű lesz, mint a szokásos időzítés esetén.

Martonvásáron több mint negyed évszázados hagyománya van annak a kukorica vetésidő kísérletnek, amelyben minden évben 4 időpontban, ráadásul 5 eltérő N-trágya adaggal (0-60-120-180-240 kg/ha) együtt tudjuk vizsgálni a hatásokat 5 különböző érésidejű (FAO 300-450) hibrid teljesítménye alapján (1. kép).

1. kép Három termesztési tényező, a vetésidő (4), a N-adag (5) és a hibrid (5) egyidejű vizsgálatát szolgáló martonvásári tartamkísérlet

Az időjárás természetesen a kezelések beállíthatóságára is hatással van, így a legkorábbi vetést jellemzően április 10-én szoktuk megkezdeni martonvásári kísérletünkben, amit 10 naponként követnek az újabb frakciók. 14 év eredményeinek átlagában azt mondhatjuk, hogy az ország északi felét reprezentáló termőhelyünkön a legtöbb termést az esetek közel kétharmadában (9 évben) a tradicionálisan legjobbnak (optimálisnak) tekintett április 20-i vetésekben kaptuk.

Két-két évben az igen korai (ápr. 10.) és a kései (máj. 1.) vetésidő adta a legnagyobb terméseket, míg egy alkalommal, az extrém csapadékosságáról elhíresült 2010-ben a legkésőbbi vetésben mértük a legtöbb kukorica szemtermést.

Az 1. ábra jól szemlélteti, hogy a 14 év és az 5 hibrid átlagában is az április 20-i vetés adta a legkiválóbb hatást.

1. ábra A termésmaximumok gyakorisága kukorica vetésidő kísérletben. Martonvásár, 2001-2014

Az egyes vetési idők szerint vizsgált N-trágya reakciók szerint a legtöbb termés, 9,62 t/ha eléréséhez az optimális vetésidőben 161 kg/ha N-hatóanyagra volt szükség. Az igen korai vetéskor a szemtermés maximuma 14 év átlagában csak 0,2 tonnával volt kevesebb (9,41 t/ha), de a korábbi vetés nagyobb N-hatóanyag szükséglettel is párosult. A maximum eléréséhez szükséges hatóanyag mennyiség 10 %-kal volt nagyobb (177 kg/ha), mint a legkedvezőbb időben vetett kukoricáké.

Az optimálisnál 10 nappal később vetett állományok N-igénye nem volt kisebb, de a terméscsökkenés napi mértéke meghaladta a 65 kg/ha-t. 20 napos késés esetén a terméskiesés meghaladta az egy tonnát (8,53 t/ha).

A sokéves kísérleti eredmények, az itt bemutatott, nem egyszerű 2. ábra diagramjai arra is felhívják a gazdálkodók figyelmét, hogy optimálisnál későbbi vetéseknél az időzítés okozta kedvezőtlen hatásokat, a nagyobb betakarításkori szemnedvességet, a terméscsökkenést nem lehet a szükségesnél nagyobb N-adagok kijuttatásával ellensúlyozni. A túltrágyázás nemcsak többletkiadást jelent a termelő számára, de terméscsökkentő hatása miatt a jövedelmezőséget is tovább rontja.

 

2. ábra A kukorica vetésidőtől függő N-hatóanyag reakciója. Martonvásár, 2001-2014

Hogyan

„A kukoricát mindig olyan mélyre vessük, hogy csírázáshoz a mag elegendő nedvességet, meleget és levegőt találhasson.”

Surányi János 1957-ben napvilágot látott axiomatikus megfogalmazása mindent elmond a vetésmélységnek az egyöntetű kelésben betöltött szerepéről. A vetőgép jó beállítása azonban ettől még nem válik könnyebbé a gazda, a gondos traktoros számára. A döntésben a felső 10 cm-es talajréteg nedvességi állapota, a magágy minősége (ülepedettsége, üregessége), a közeli napok várható időjárása, a felmelegedés intenzitása, a talaj kötöttsége, s a vetőmag mérete egyaránt szerepet játszik.

Ismert, hogy kedvező környezeti feltételek között a kukorica a 4-8 cm-es rétegből képes a leggyorsabban, egyöntetű állományt képezve kikelni. Üreges, repedezett talajon a párolgás gyorsabb, ami csapadékmentes, intenzíven melegedő vetésidőszakban a magágy kiszáradásához, ezek következményeként vontatott keléshez, heterogén állományok kialakulásához vezet.

Gyors felmelegedés esetén a vetés késése száraz periódusban, öntözetlen körülmények között a vetésmélység növelését teszi indokolttá, aminek mértéke hetenként +1 cm is lehet. Martonvásáron, középkötött vályogtalajon végzett vizsgálataink eredményei (3. ábra) is megerősítik, hogy az olyan években, amikor csapadékhiány és gyors felmelegedés jellemzi az április-május hónapokat, a vetésidő késéséből eredő terméscsökkenés mérséklésének egyik fontos eszköze a lehet a vetőcsoroszlyák mélyebb járatása.

3. ábra A vetésmélység és a vetésidő hatása a kukorica termésére száraz tavaszú (IV-V.) években. Martonvásár, középkötött csernozjom talaj

A vetésmélység a talaj kötöttségével jellemzően fordított, a vetőmag méretével egyenes arányosságot mutat, azaz: kötöttebb talajokon és kisebb méretfrakciók esetében a sekélyebb vetés ajánlott. A gyors kiszáradásra hajlamos talajokon a nagyobb méretű (<300 g/1000 mag) vetőmag használata és a mélyebb vetés javasolt.

Mennyit

„Az optimális növényszám a termesztett hibridtől, a termőhely csapadékellátottságától, a talaj vízgazdálkodási tulajdonságaitól és tápanyag-ellátottságától függ.”

A fenti, Győrffy Béla által csokorba gyűjtött szempontrendszer gyakorlatilag a termőhely növényeltartó képessége és a hibrid vetőmagba rejtett, elvárható teljesítménye közötti legnagyobb összhang megteremtésének jelentőségére utal. A Győrffy által 1961-ben elindított, és mind a mai napig élő, a kukorica legfontosabb termesztési tényezőinek hatását vizsgáló martonvásári tartamkísérlet eredményei azt mutatják, hogy a termésnövekedés 20 %-a a növényszám jó megválasztásával hozható kapcsolatba.

A hazai kukoricatermesztésben a múlt század ’50-es éveitől kezdődően folyamatosan nyomon követhető az állománysűrűség növekedése. Az akkori 35-40 ezres jellemző tőszám a hatvanas években a hibridizációnak, az intenzív kemizációnak és az iparszerű technológiai elemek térhódításának is köszönhetően 50 ezerre, a ’70-es évtizedre 55-60 ezerre nőtt. Az elmúlt negyed században az aszályok gyakoriságának növekedésével és a műtrágya-felhasználás visszaesésével ez a sűrítési tendencia lassult, s napjainkban a termelők kukoricatábláikon jellemzően 60-70 ezres állományokat állítanak be.

A gazdálkodókat a csapadékellátottság térben és időben egyaránt kimutatható, jelentősen megnőtt változékonysága indokolt óvatosságra inti. Egy az ezredfordulón készült értékelésben Berzsenyi Zoltán 22 év martonvásári növényszám-kísérletei és azokban évenként 30-35 hibrid eredményei alapján öntözetlen termesztési körülmények között a túlsűrített, 70 ezer növényt meghaladó állományokban a terméscsökkenés kockázatának, a vízhiány, az aszálykár valószínűségének jelentős növekedését mutatta ki.

A kukoricák állománysűrűségének hatásait elemző vizsgálatok legfrissebb eredményei szerint az elmúlt évtizedeket világszerte az optimális növényszám időben növekedő trendje jellemzi. Ennek alapját a sűrű állományokban is nagy termőképességgel és termésstabilitással rendelkező újabb és újabb hibridek kinemesítése teremti meg.

Egy rövidebb időszakot (2008-2015), és abban négy eltérő éréscsoportot reprezentáló korszerű hibrid tőszámreakcióit összesítve azt állapítottuk meg, hogy a vízellátottság még intenzíven trágyázott talajokon is meghatározó tényezője a termés mennyiségének. A 4. ábra azt mutatja, hogy a száraz és a csapadékos évek között mért különbség még a legritkább kukorica állományokban (30.000 tő/ha) is meghaladta a 2 t/ha mennyiséget. Az átlagosnál szárazabb években az optimális növényszám 73.500 db/ha, az ehhez tartozó szemtermés mennyisége 8,96 t/ha volt.

4. ábra A kukorica növényszám-reakciója száraz és nem száraz évjáratokban. Martonvásár, 2008-2015

Nem száraz években a négy eltérő érésidejű hibrid teljesítménye alapján számított termésmaximum 12,63 t/ha volt, amit 90.200 db/ha átlagsűrűségű kukorica állományokkal értünk el. Ugyanakkor számításaink szerint a 73.500 növény/ha sűrűségű állományokban a vízellátottság javulása 12,41 t/ha termés elérését eredményezheti, miközben 90.200 db/ha tőszám esetén a száraz évekre számított termésmaximum értéke csak 8,74 t/ha.

Ezek az eredmények arra mutatnak rá, hogy a termelőknek a száraz években meghatározott növényszám-optimumokat érdemes a gyakorlati termelés során alkalmazni, hiszen a nem korlátozott vízellátottsági viszonyok közt meghatározott magasabb tőszám-optimum értékek használata aszály esetén nagyobb környezeti kockázattal jár.

A martonvásári tőszámvizsgálatok eredményei szerint az optimális állománysűrűség a hibridek tenyészidejétől függően is változik. Az 5. ábra azt mutatja, hogy a növényszám tartomány a legkorábbi hibridnél (FAO 310) volt a legszélesebb (60.000-87.000 növény/ha). A fajták tenyészidejének hosszabbodásával a tartomány szűkebb lett és a ritkább állományok irányába tolódott el.

A legkésőbb érő, a korainál több termésre képes hibrid esetében (FAO 460) az 50.000-73.000 növény/ha állománysűrűség volt a legkedvezőbb a vizsgált nyolc év eredményei szerint.

5. ábra A tőszámnak és a hibridek tenyészidő hosszúságának a hatása a kukorica szemtermésére. Martonvásár, 2008-2015

Dr. Árendás Tamás, dr. Bónis Péter, dr. Berzsenyi Zoltán, dr. Spitkó Tamás, dr. Marton L. Csaba
MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Mezőgazdasági Intézet, Martonvásár

 Az öntözésre most nagyobb szükség van, mint valaha

2019. április 15. 07:51

Ismét bizonyítja a természet azt a 80-as évek második fele óta ismert jelenséget, hogy bár a csapadék éves mennyisége az évjáratok között átlagban nem változik jelentősen, – a periódikusan visszatérő, hosszú éves szélsőségességet is betudva – azonban az időbeli, térbeli eloszlása igen jelentősen megváltozott. Ezt látjuk ma is.

Jéggel a fagy ellen: fagyriasztás és fagyvédelmi öntözési rendszer

2019. április 9. 16:37

A precíziós gazdálkodás elengedhetetlen elemei a saját területre vonatkozó agrometeorológiai adatok. A szántóföldi kultúrákban történő hasznosításon túl újabb felhasználási területe a tavaszi fagyriasztás és fagyvédelmi öntözésirendszer-vezérlés a gyümölcsösökben.

Zeal, a kukorica élettani aktivátora

2019. április 9. 05:30

Új taggal bővül idén az algaalapú biostimulátoraink családja.

Hozamtérképezés – felkészülés a betakarításra

2019. április 7. 05:46

A helyspecifikus gazdálkodási technológiát bevezető gazdaságok előtt álló dilemmák egyik, és talán legsűrűbben felmerülő témája a hozamtérképező rendszer beszerzése, annak működtetése, illetve az onnan nyerhető adatok további felhasználása.

Kipróbált megoldások a kukorica gyomirtására

2019. február 13. 10:20

A kukorica gyomirtásának szakszerű és költségtakarékos megoldására mutatunk be néhány, gyakorlatból vett termelői tapasztalatot.

A kukorica gyomirtás aktuális kérdései

2018. október 15. 18:47

A kukorica gyommentesen tartására közel 140 készítmény, illetve számos kombináció áll rendelkezésre, mely arra enged következtetni, hogy a kukorica gyomirtása megoldott, viszonylag egyszerű feladat. Vagy mégsem?

Összhangban a kukorica igényeivel

2018. április 26. 08:33

A szántóföldi munkák később kezdődtek ebben az évben, várhatóan májusban hatalmas munkacsúcs alakul ki a növényvédelemben.

Szépen haladnak az őszi munkák

2018. október 16. 08:05

Jó ütemben haladnak az őszi betakarítási és a vetési munkák is a száraz időjárásnak köszönhetően, ugyanakkor a megfelelő keléshez szükség lenne a csapadékra.